Szomszédság

Nagy városokban új lakásokba való költözködés alkalmával a szomszédoknál nem teszünk látogatást, hacsak valami különös, a szomszédi viszonytól teljesen független ok nem adja magát elő. Kisebb városokban a háznál egyenrangú lakók látogatást tesznek egymásnál, kis városokban még a szomszéd házakban is... (Kalocsa Róza, 1884.)

Szomszédaiddal légy jó viszonyban. „Rossz szomszédság török átok!” – mondja a régi közmondás. Józan magyar emberhez nem illő a folytonos torzsalkodás. Minden dolgot, ügyet el lehet jó szóval, szándékkal, békés úton is intézni. Légy igazságos ember, akkor jó szomszéd is leszel. (Dr. Vida Vilmos, 1940.)

Amíg falun úgyszólván száz százalékig ismerik egymást az emberek, városon még az egy házon belül lakók sem mindig. Nem is vét az illem szabályai ellen az, aki nem tart közvetlen ismeretséget lakásszomszédaival. A nap nap utáni találkozások viszont kialakítanak egy sajátos félismeretséget. Illő tehát a találkozások alkalmával köszönni a házbelieknek. Még inkább illő a lakásszomszédok köszöntése, ha a liftben találkoznak. Ha felnőtt nő is tartózkodik a liftben, a férfiak vegyék le a kalapjukat. (Burget–Kovácsvölgyi, 1959.)

Vannak lakók a házban, akiknek életében a többi lakó fontos szerepet játszik, akár akarják, akár nem. A házfelügyelő, a segéd (második) házfelügyelő (nem szeretik, ha „házmester”-nek vagy „vici”-nek hívjuk őket...), a liftkezelő, esetleg még a központi fűtés kezelője is. Talán szórakozottan köszönünk vagy egyáltalán nem köszönünk, és ők tűnődnek rajta, vajon miért udvariatlan ma a második emeleti lakó. (Dr. Réczey–Pekáry–Gondi, 1961.)

A szomszédokkal való jó viszony nem egyszerűen illemtani, hanem úgyszólván létkérdés. Az örökké perlekedő szomszédok megkeserítik egymás életét, pusztítják egymás idegeit. Különösen városokban – s még inkább lakótelepi lakásokban – igen fontos a tapintat, a jószomszédi viszony. Falvakban, kertes házakban a hangossággal, a zajos rádiózással stb. talán kevésbé zavarják egymást az emberek, mint mondjuk egy vékony falú panelházban.

Ámbár faluhelyen is sok bajt okoz, ha a szomszédok egymással – ahogy Arany János írja – összehorgolnak keményen:

Ha a Pál kéménye füstöl,

Péter attól mindjár tüszköl;

Ellenben a Péter tyukja

Ha kapargál,

A szegény Pál

Háza falát majd kirugja;

Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,

Mely a kert alá is elhat!

Ez sem enged, az se hagyja...

Márpedig a szomszédsággal való kapcsolatban alapvetően fontos, hogy tudjunk engedni, ne makacsoljuk meg magunkat, ha valami vitás ügyünk támad. (Mert bizonyosan támad olykor, erről gondoskodik az élet.)

262. §. Ha új lakó költözik egy házba, ahol a többiek már régebben együtt laknak – neki kell bemutatkoznia a régi lakóknak.

263. §. Lakótelepeken, ha a családok egyszerre veszik birtokba az új lakásokat, kölcsönösen illik keresni egymással a kapcsolatot.

264. §. A gyerekek könnyen kötnek barátságot – segítségükkel mi is könnyebben ismerkedhetünk.

265. §. Igyekezzünk szomszédainknak segítségükre lenni. Ha az új szomszéd például udvariasan érdeklődik, nyitva van-e a sarki közért, mert elfogyott a kenyere – ne csak azt mondjuk sajnálkozva, hogy már nincs, hanem ajánljunk fel néhány szelet kenyeret is.

266. §. Rendkívüli esetben kölcsön is kérhetünk szomszédainktól egy-egy apróságot: egy tojást, egy pohár tejet, egy kis lisztet stb.

267. §. A kölcsönkapott dolgokat a legrövidebb időn belül igyekezzünk visszaadni – hangsúlyozottan megköszönve a segítséget, és felajánlva viszontszolgálatunkat hasonló esetekre.

268. §. A kölcsönkért apróságokat megduplázva visszaadni sértés. A törlesztés mellé apró ajándékot odacsempészni sem helyénvaló. De ha például tortakészítéshez kellett kölcsönkérnünk valamit, az elkészült édességből kóstolót átvinni kedves figyelmesség.

269. §. Ha nincs telefonunk, rendkívül fontos esetekben igénybe lehet venni a szomszédét. Ilyenkor udvariasan kérjünk engedélyt a telefonálásra, s csak a legrövidebb ideig zavarjunk. A telefonköltség kifizetését a kapcsolat határozza meg.

270. §. Igyekezzünk a lehető legkevesebb bosszúságot okozni lakótársainknak.

271. §. Ne rázzuk a szőnyeget, a portörlőt, a ruhát az alattunk lakóra.

272. §. Ne bőgessük a rádiót, magnót, lemezjátszót és a televíziót. Különösen nyitott ablaknál vigyázzunk a hangerőre.

273. §. Ne túráztassuk és ne mossuk kocsinkat mások ablaka alatt.

274. §. Ne tekintsük kizárólagos tulajdonunknak a közös rendeltetésű helyiségeket (gyermekkocsi-tároló, szeméttároló, szárító stb.).

275. §. Tartsuk tisztán a lakásunk előtti folyosó- vagy lépcsőházrészt.

276. §. Ne rongáljuk az épületet, s ha másnál ilyesmit tapasztalunk, figyelmeztessük határozottan (de nem veszekedve, nem udvariatlanul).

277. §. Ha valaki nekünk tesz szívességet (pl. otthon tartózkodó nyugdíjas szomszédunk átveszi a postástól a nekünk érkezett csomagot távollétünkben), ne sértsük meg pénzzel. Inkább viszonozzuk hasonló szívességgel (ajánljuk fel pl., hogy a piacra menet részére is bevásárolunk).

278. §. Igyekezzünk minél inkább betartani a házirend minden egyes pontját.

(Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai, K.u.K. Kiadó 2000)