Valószínűleg a bezárás lesz a kisiskolák sorsa

Mivel a kisiskolák túlnyomó többsége eldugott, nehezen megközelíthető kistelepülésen található és az adott község egyetlen oktatási intézményeként működik, a szülők általában ragaszkodnak fenntartásukhoz. Ha településükön költségkímélés címén bezárják az iskolát, csemetéjükre a rendszeres napi ingázás vár, hiszen ez esetben a szomszédos város valamely alapiskoláját kellene látogatnia. Némileg egyszerűbb a helyzet, ha a helyi óvodával vagy nagyobb létszámú iskolával vonják össze a kisiskolát. Az oktatási tárca az iskolafenntartó önkormányzatokra hárítja a felelősséget, mondván végső soron a közigazgatási vezetők döntenek a kisiskolák sorsáról, vagyis bezárásukról, illetve összevonásukról. A minisztérium csupán jóváhagyja az önkormányzatok döntését.

Mielőtt azonban elítélnénk vagy felmentenénk az oktatási tárcát – mely ha közvetlenül nem is, de közvetetten felelős lesz a bezárásokért –, tudatosítanunk kell, a demográfiai hullámvölgyből adódóan egyre alacsonyabb a születések száma, az iskolában mind foghíjasabbak a padsorok. Az oktatásügyre szánt központi támogatás mértéke évek óta nem emelkedik a kívánt mértékben, miközben az iskolák működtetési és fenntartási, valamint a diákok képzésének költségei lassan az egekig nőnek. Szükség van tehát az iskolahálózat reformjára, a módszer azonban megkérdőjelezhető.

Nagy valószínűséggel akkor sem kerülheti el sorsát, azaz a bezárást a kisiskola, ha diákjai az országos tudásszint-felmérések során jól teljesítenek. Ha működtetése jelentős anyagi többletterhet ró a fenntartásával megbízott önkormányzatra, aligha kérdéses, mennyiben számít majd a gazdaságosság követelménye ellenében a képzés kiemelt színvonala.

A kisiskolák bezárása, illetve összevonása további problémákat is felvet. Ha ugyanis közös igazgatás alá vonnak és egy épületben helyeznek el oktatási intézményeket, óhatatlanul megemelkedik az osztálylétszám. Ezzel kapcsolatban pedig állíthatná-e bárki is, hogy a például 30 fős osztályokban hatékonyabb lehet a diákok oktatása, mint a 10-12 fős, azaz az aránylag kis létszámú osztályok esetében. Lényegesen megterhelőbbé válik tehát majd ezen iskolák pedagógusainak munkája.

Az önkormányzatok egy része – mint jelezték korábban –, a gyermekek és szüleik érdekében a pénzhiányból adódó nehézségek dacára is ragaszkodik majd a hatáskörébe tartozó kisiskola további fenntartásához. A települések vezetői és képviselő-testületei ugyanis jól tudják, ha megszűnik a faluban az oktatás, felerősödhet a fiatalok elvándorlása, mely hosszú távon a községek elnéptelenedéséhez vezethet. Ugyanakkor a települések közti napi ingázás feltételei sem adottak teljes mértékben, a tömegközlekedési lehetőségek az ország számos pontján erősen korlátozottak. A kisdiáknak, ha bezárják falujában az alapiskolát, naponta utaznia kell majd, utazásának költségeit ugyan állja majd az állam, de az ingázással járó fáradságtól nem kíméli meg semmi sem. Megoldást jelenthetne az iskolabusz, erre azonban nem lesz pénze a településeknek.