Újra kell értékelni a korszakokat

Ilyen ideális tankönyvről persze csak álmodhatunk, ámde a szerkesztéskor néhány kritérium mégiscsak döntő jelentőségű. A tankönyvnek legyen határozott koncepciója, vagyis pontosan határozza meg a témakört, az értelmezés mikéntjét, valamint az eszmeiséget (társadalmi – politikai és filozófiai – művészeti sarkítottság). A mai demokratikus keretek között ideológiai szempontból egyetlen osztály, politikai párt vagy irányzat sem sajátíthatja ki az irodalmi-művészeti törekvéseket. A legújabban készülő tankönyvek a hitelesség „projektuma” alapján íródnak. Nem csoda ezért, ha bizonyos korszakokat mind történelmi, mind irodalmi szempontból újra kell értékelni.

A diák rendszert keres

Adjunk a diák kezébe jól megszerkesztett és rendszerközpontú tankönyvet! Amikor már megterveztük az egyes témakörök részfeladatait, s természetesen beleéltük magunkat a diák lelkületébe, aki a megfelelő tantárgyban minduntalan a rendszert keresi, amelyre majd kicsúcsosodásként az érettségin megbízhatóan támaszkodhat, következhet a további alkotói fázis. Pedig a jó tankönyv ismérve a választékos válogatás. Az a fontos, hogy a részletet az egész részeként láttassuk, és sohase ragadjunk le az epizódoknál, még ha a tananyag eme része számunkra érdekfeszítő is. A tankönyvnek természetesen rövid vázlatban tükröznie kell a filozófiai, társadalmi, politikai, irodalmi áramlatokat, de semmiképpen sem esszé vagy tanulmány formájában, mint ahogy ez manapság innovatív alapon indokolatlanul „elharapózott”. A heti két irodalomóra egyszerűen nem teszi lehetővé a széttagoltságot, merthogy mindenképpen szűkíteni kell a tárgykört, hogy a szövegelemzésre koncentrálhassunk.

Leghatásosabb képviselő

Felmerül annak a szükségessége, hogy idő hiányában a „nyugatosok” nagyjai közül is esetleg valakit, valakiket kihagyjunk. Elsősorban olyan irodalmi nagyságra kell összpontosítani, amelyik valamilyen irodalmi irányzat, mozgalom leghatásosabb képviselője, vagy írásművészetével magán hordozza a „klasszikus” jelző ismérveit, sőt néminemű folytonosságot jelez múlt, jelen és jövő között. A tankönyvszerkesztés negyedik fontos eleme a megkomponáltság. A gondolatok világos, szabatos és művészi megformálása egyúttal a tankönyv szerzőjének értékmérője is. Nem elhanyagolható a szereplő – környezet – történet hármas egységének kiegyensúlyozottsága, valamint a sodró cselekményű megjelenítés sem.

Megutáltatja a tantárgyat

A színvonal mellett a tankönyvnek követnie kell a diák korának megfelelő adottságait is, mert a modoros fogalmazás, a szerző magamutogatása és az idegen szavak túlzott használata a diákkal inkább megutáltatja a tantárgyat, semmint megszeretteti. Aki viszont mint tankönyvszerző, sohasem tanított, többnyire hadilábon áll az arányokkal, merthogy elképzelése szerint mindent belesűrítene a tankönyvbe: valamennyi olvasmányélményét az összes szereplővel együtt… S ha még ehhez a bőbeszédűség is hozzájárul – tanár és diák előtt egy világ omlik össze... A tankönyv tehát a tanítás folyamatának nélkülözhetetlen eszköze, amely révén mind a tanár, mind pedig a diák ösztönzést kaphat a tanulás különböző módszereinek elsajátítására.