Tanári konferencia József Attiláról

Az eltelt „nehéz” száz év alatt az ideológiák kisajátító, a költő életét és halála körülményeit megítélő lelkes vagy lelketlen kortársak, szakemberek megbélyegző ítélete alapján a költőről kialakított és továbbadott képünk nagyon egyoldalú, kisajátító és stigmatizáló. Ideje van mindennek, ahogyan ideje volt egy József Attilával foglalkozó konferenciának is, nemcsak születésének centenáriuma, hanem a pártideológiáktól mentes szemlélet sarától való megtisztítás kapcsán is. Értékmérő és szemléletalakító mérföldkövek azok a találkozások, amelyek a szellemi élet nagyságának életét és munkásságát vannak hivatott alakítani az utókor számára.

Nagyon egyszerű egy konferencia, szakmai tanácskozáson elhangzottakról beszámolni. Csak az a félő, a lényeg, a megfoghatatlan elmarad, mert átcsorog az emberi fogalomalkotó-készség nagy lyukú rostáján. Maradjon legalább a puszta tudósítás a rest emlékezet számára.

Oszoljon a kisajátítás ködje!

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége hagyományaihoz híven 2003 óta tanári konferenciákkal tiszteleg nemzeti évfordulóinkra emlékezve. 2005. szeptember 30-a és október 2-a között Komáromban József Attila életműve megítélésének átformálása volt a cél. Továbbá az, hogy a kutatás és a gyakorlat szembesüljön egymással, hogy a kutatók találkozva a személyiséget formáló pedagógusokkal – első kézből legyenek értesülve az eredményekről, s azt azonnal tolmácsolják is a tanítványoknak, eloszlatva ezáltal minden tabut, s emberközelbe hozzák József Attilát, a nagy költőt, akinek egybeforrott élete és költészete. Jelesül továbbá az, hogy a közvéleménybe sulykolt egyoldalú pártideológiai besorolás és kisajátítás ködje oszoljon. A költő halálával és művészetével, személyiségével, kapcsolataival összefonódó tévhitek rendezése a kutatók munkája által, az életmű és maga az élet együttes szemléletének kialakítása, a költői mesterség, annak tudása, tudatos megélése, a hivatástudatból fakadó megszállott költészet kristálytiszta művelése, a tudatos költő és tiszta költészet öszszekapcsolódása, a költő és életműve pedagógiai taníthatósága – mind-mind témául szerepelt a konferencián.

A konferencia előadói között a legnevesebb magyarországi szakemberek, kutatók voltak: Tverdota György, a József Attila Társaság elnöke, egyetemi tanár, Veres András, a Társaság alelnöke, egyetemi tanárok, tanszékvezetők: Agárdi Péter, Szigeti Lajos Sándor, Pomogáts Béla, Szőke György, Garai László, Farkas János László, Valachi Anna, N. Horváth Béla, Bókay Antal, Grendel Lajos, Erdélyi Margit, valamint gyakorló tanárok: Fenyő D. György, Kelecsényi László Zoltán és Vojtek Sándor.

120 felvidéki pedagógus

A konferencia résztvevői szokásukhoz híven a Tiszti Pavilon belső udvarán József Attila-emlékfát ültettek a költő tiszteletére, hogy életünk tartalmas része nyomokban is követhető legyen. A konferenciához kapcsolódott „Hobó” Földes László és Écsi Gyöngyi – Csanaky Eleonóra művészi előadása, mely a résztvevők együttlétének kiteljesedését és az élményét formálták művészivé, feledhetetlenné. Nem a mennyiség, a minőség, a kutatás, az előadások nyújtotta új József Attiláról való tudás adta a konferencia igazi értékét. A konferenciát 120 felvidéki magyar pedagógus tisztelte meg jelenlétével és tudásvágyával. A szakmai tanácskozás harmadik napján a résztvevők Budapesten megtekintették a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításait, Ratzky Rita főigazgató asszony kitüntető tárlatvezetésével. A konferencia megtervezése és megvalósítása Ádám Zita és Jókai Tibor gondos előkészítő szakmai, szervezési munkáját dicséri. Minden konferencia, tanácskozás annyit ér, amennyi az utóélete. A szervezők kiadványban szeretnék megjelentetni az elhangzott előadásokat, hogy a kutatások tükrében kialakított igaz kép kísérje a pedagógust, tanítványt. (áz)