Táborbéli zöld fortélyok

Mielőtt sátorozni indulsz, ajánlatos szemrevételezned leendő táborhelyedet. Ha teheted, kirándulj arrafelé, vagy tömegközlekedési eszközökkel menj el mellette. Győződj meg arról, hogy nem mocsaras-e a vidék vagy nincsenek-e más veszélyforrások a közelben (pl. ártér). Tudnod kell, hogy a táborozáshoz engedélyt kell kérned a tulajdonostól, ha közterületről van szó, akkor a helyi önkormányzattól. A sátor felállításához száraz, napos, szélvédett helyet keress, lehetőleg a terep egy kiemelkedő pontján. Bejáratát tájold dél-délkeleti irányba, mert innen kapja a legtöbb napfényt, és így a sátorból gyönyörködhetsz a napfelkeltében is! Ne táborozz öreg, magányosan álló fa alatt, mert ha kitör a vihar, lezuhanó ágai összezúzhatják a sátradat, ráadásul a villámcsapás veszélye is itt a legnagyobb! Ne üss tábort lejtő aljában, kiszáradt vízmosásban, mert egy hirtelen jött felhőszakadás kiönthet a sátradból! Semmiképpen se állítsd fel lejtőn a sátradat, különben előfordulhat, hogy kigurulsz belőle.

Tábori higiénia

Hulladékgödör – Minden tábor nagyon fontos tartozéka. Kisebb táborokban elég, ha egy lyukat vájsz a földbe. Vágj ki egy kör alakú gyeptéglát, és szúrj bele két rövid, oldalcsonkos ágat. Ez lesz a hulladékgödör fedele, amelyet minden használat után a gödör nyílására helyezhetsz, hogy távol tartsd a legyeket. Táborozás után a gödröt be kell temetni, és a gyeptégla fedelet rá kell helyezni. A fennmaradó kiásott agyagot pedig szétszórhatod a fák vagy a fű közé. Természetesen a hulladékgödörbe csak élelmiszermaradékot tégy – a többit kimosva külön gyűjtheted külön erre a célra hozott nejlonzacskókban, és a tábor végeztével vidd magaddal haza!

Edénymosogatás – Ügyelj arra, hogy az edényeidet minden étkezés után mosd el szódás meleg vízben, tiszta meleg vízben öblítsd, s olyan helyre tedd száradni, ahol nem száll rájuk a por. Ha az edények öblítővizének felmelegítésére nincs elég nagy edényed, akkor izzíts köveket a tűzben, és a kiöblítésre váró edények vizébe dobáld bele őket. A mosogatóeszközöket és a törlőruhákat naponta mosd ki, és tedd ki éjszakára száradni. Kisebb túrákon az edényt patakvízben is elmoshatod úgy, hogy étkezés után az edénybe egy kis vizet merítesz, felmelegíted, aztán egy darab gyeptéglával, fűcsomóval vagy szalmával kisúrolod az edény belsejét. Sikáláshoz a tábortűz hamuját használhatod fel. A sátorban sose hagyj mosatlan edényt, mert hamarosan ellepik a rovarok és egyéb hívatlan látogatók. (A jó táborozó a főzés után semmit sem hagy szanaszét heverni, mindent elrak, amire nincs szüksége.) Ha nem vagy bizonyos afelől, hogy az edény mosogatására használt víz egészségügyi ivóvíz minőségű (tehát nem fertőzésveszélyes), akkor a mosogatáshoz használj sok hamut és szétmorzsolt faszéndarabokat. Öblítés után az edényt rakd el, s amint ivóvizet találsz, még egyszer alaposan öblítsd le.

A tűzrakás művészete

Ha tüzet akarsz rakni, hogy megízleld a nomád élet minden szépségét, feltétlenül engedélyt kell kérned a terület tulajdonosától. Egyébként erdőben-mezőben tüzet csak az arra kijelölt helyen szabad rakni – tűzgyújtási tilalom esetén pedig még ott sem. A tűz közelében három méteres körzetben távolíts el minden éghetőt (száraz avar, faágak stb.) Készítsd oda az oltáshoz szükséges eszközöket, dolgokat. Ne legyen szélirányban fa, bokor és főképp a sátrad!

Ahhoz, hogy tábortüzed lángra lobbanjon, három dolog szükséges: éghető anyag, oxigén és szikra: ezt nevezik „tűzháromszögnek”. Gyűjts vékony, száraz ágakat gyújtósnak (megfelel a papír is), és ezek köré rakd kúp alakban a vastagabb gallyakat. A tüzet meggyújthatod gyufával és nagyítólencsével is. A nedves gyufaszálak fejbőrünk hőmérsékletétől jól megszáradnak, ha a hajunkba dugdossuk őket (természetesen csak akkor, ha nem izzadunk, és a hajunk nem nedves). Különféle célokra különféle más tűzrakási módok közül is választhatsz.

Turista-pemmikan – Ha nem táborozni indulsz, csak egynapos kirándulásra, a fáradtság leküzdésére jól jöhet a turista-pemmikan. Keverj össze nagy energiatartalmú finomságokat (dió, mogyoró, mazsola, keksz stb.) és ezeket majszold, ha megéhezel. Ha nincs időd elkészíteni, elsősegélyként megteszi egy zacskó szőlőcukor is.

Főzés edény nélkül – Ha ki akarod próbálni az edény nélküli főzést, áss egy kb. 50-60 cm mély és 50 cm széles gödröt. Közvetlenül mellette rakj tüzet, és forrósíts benne nagy köveket. A kiásott földet rakd egy kupacba, közvetlenül a lyuk mellett. Belülről a gödör falához tégy egy 100x10 cm-es karót. A burgonyát mosd meg, a húst (fűszerezés után) csomagold csalánba vagy nagy acsalapulevelekbe. A célnak a fű is megfelel, de ügyelj arra, hogy ne legyen közte boglárka. Kannába, kulacsba készíts vizet a tűz mellé. Csinálj egy fogót a kövek mozgatásához. Ha a kövek már jól áttüzesedtek, gyorsan dobáld őket a gödörbe, melynek szórd az aljára a hamu egy részét is. A köveken terítsd szét a burgonyát, aztán a húst. Mindezt be kell borítani földdel és le kell döngölni. Húzd ki a karót, a helyébe öntsd bele az odakészített vizet, és a nyílást tömd el gyeptéglával. Az ételt kb. 1 órán át kell párolni. Jó étvágyat!

Kis illemtan túrázóknak

Mit hozhatok haza a természetből? – A legjobb, ha élményeket és fényképeket gyűjtesz, mert ezzel nem zavarod meg a természetet. A szép formájú kavicsok, kőzetek is nagyon csábítóak, de gondolj csak bele, mi lenne akkor, ha a Himalájából minden turista elvinne egy darabot, vagy a barátaid, ha meglátogatnak, távozásukkor magukkal vinnének egy-egy téglát a házatokból... Élőlényekből csak nem védetteket gyűjts és csak abból a célból, hogy otthon nevelgesd őket, figyeld meg szokásaikat; a napsütésben táncoló színpompás lepkék, bogarak gyűjteményekben porosodó társai nem szépek és csak szánalmas torzói az élőknek. Élőlényeidnek igyekezz hasonló körülményeket biztosítani, mint ahol előfordulnak; mielőtt befognád őket, tájékozódj alaposan, mivel táplálkoznak, hová szeretnek rejtőzni, milyen különleges szokásaik vannak. Megfigyeléseid végeztével, vagy ha valamilyen okból már nem tudsz gondoskodni róluk, azonnal engedd vissza őket oda, ahonnan elhoztad! Ha gyűjteménybe rendezed kincseidet, természetjáró naplód fontos kiegészítőivé válhatnak.

Természetjárás négylábú társsal – Ha úgy döntesz, hogy kutyáddal indulsz útnak, ne felejts el róla is gondoskodni néhány finom falat, ivóvíz és egy vizes tálka formájában. Mindig legyen nálad szájkosár és póráz – tanítsd meg ezekkel közlekedni, és tedd fel, ha megkérnek rá. A kutyáshoz méltó, fegyelmezett viselkedés az emberekben általában tiszteletet ébreszt, és segít azokkal is elfogadtatni az állatokat, akik esetleg félnek tőlük. Erdős területen haladva különösen ügyelj barátodra! Ne engedd messzire kóborolni, mert egy arra járó vadász esetleg gazdátlan ebnek nézi és kilövi. Általában, ha valakit meglátsz, hívd magadhoz; ha nem bízol benne, hogy azonnal engedelmeskedik, inkább tartsd hosszú pórázon (kb. 10 m-es kötélpóráz). ĺgy még mindig kedvére szaglászhat, és neked sem kell fogócskáznod. (s, he)