Szeptembertől minden más lesz

A kislányom szeptemberben kezdi az iskolát. Vettünk már neki iskolatáskát, tolltartót, hogy szokjon hozzá, szeptembertől megváltozik az élete. Aggódom érte, hogy nem tud majd beilleszkedni az iskolai közösségbe, nem bír majd egy helyben ülni 45 percig. Nagyon mozgékony kislány, tele van élettel, állandóan beszél. Hogyan készítsem fel az iskolakezdésre?

Jelige: Iskolaérettség.

Naponta játsszák el, hogy már iskolás, s tanulja meg, hogyan kell a tanintézetben viselkedni! Foglalkozzon vele naponta otthon, sokat rajzoljanak, meséljen neki, tanítsa versikékre, mondókákra! A mese tartalmát kérdezze vissza, ha egyedül nehezen menne neki viszszamondani, nem emlékezne már mindenre, akkor tegyen fel neki kérdéseket. Mindenre kérdezzen rá, ne elégedjen meg a mese rövidített tartalmával. Kérdezze meg, hogy kik szerepeltek benne, ki mit csinált, ki mit mondott, mi volt a probléma, hogyan oldották meg, ki oldotta meg, hol lakott, hová ment, milyen ruhája volt stb. A lényeg az, hogy rászoktassa arra, ha beszélnek hozzá, akkor neki figyelnie kell, s a hallottakat vissza is kell tudnia mondani. Ezek a mesék eleinte rövidek legyenek, majd fokozatosan egyre hosszabbakat és hosszabbakat meséljen neki, s ha netán mesélés közben közbeszólna, akkor szóljon rá, hogy most figyelnie kell, majd a végén beszélik meg, hogy mi is történt a mesében.

Bármit is rajzol a gyerek, minden a javát szolgálja: ügyesedik a keze, jobban fogja tudni uralni, s arrafelé vezetni, amerre az írott betű megkívánja. Hasonló szolgálatokat tesz, ha apró gyöngyöket fűz, vagy összerakós játékokkal játszik. Minden, ami apró, és türelmet, pontos mozgássort igényel az összeillesztése, az elősegíti az íráshoz is fontos finom mozgás fejlődését.

Bármit is csinálnak, arra ügyeljen, hogy az adott helyzet hasonlítson az iskolai órákhoz. Vagyis azt is mondja el neki, hogy ha az iskolában írni fognak, akkor mindenki csendben lesz, senki nem fog beszélni. Ha olvasnak, akkor figyelni kell, hogy tudja, miről is szól az olvasmány. Ha valamit esetleg közben nem ért, ne kiabáljon be, hanem igyekezzen észben tartani, s ha befejeződik a mese, akkor kérdezze meg, hogy az mit jelent. ĺgy az emlékezőképességét is tréningezi, hisz hosszabb ideig észben kell tartania a kérdést, amire majd választ vár.

Nem biztos, hogy sikerül ilyen házi módszerrel leszoktatni gyermekét az örökös beszédről, mozgásról, ennek más oka is lehet, nem csak a neveletlenség. Ezért azt is ajánlanám, hogy vigye el pszichológushoz egy iskolaérettségi kivizsgálásra, ahol majd kiderül, hogy minden téren iskolaérett-e a gyerek. Ha nem, akkor el kell fogadni az iskolahalasztás lehetőségét. A nagyon izgága gyerekeknek szükségük van még egy évre, hogy legalább egy kicsit csillapodjon mozgásigényük, s viselkedésük is úgy fejlődjön, hogy kevesebb gondot okozzon majd az iskolában.

Kár lenne úgy küldeni iskolába, hogy még nem iskolaérett. Lehetnek jó értelmi képességei, de ha képtelen lesz figyelni az órán, akkor azért is kaphat majd bejegyzést, hogy nincs kész a feladata, ám nem azért, mert nem tudta volna megoldani, vagy leírni, hanem azért, mert elment a füle mellett, hogy mit is kell csinálni. Az örökös mozgásigény arra kényszeríti, hogy azon törje a fejét, hogy hol is és mikor mozoghatna egy kicsit, s nem a tanulás fogja motiválni. Nem büntetni kell azért, ha sokat mozog, hanem be kell biztosítani a számára a több mozgás lehetőségét. Fontos tudnia, hogy gyermeke miért olyan, amilyen, hogy ne olyan dolgokért büntesse, amiért nem tehet, sőt inkább segítséget, támaszt igényelne. Szeptemberig még van ideje arra, hogy kiderüljön az igazság gyermeke viselkedését illetően, s ha tudni fogja az okát, hogy miért ilyen, akkor eltávolításához megtalálja a módját, vagy a megfelelő szakember segítségét kérheti, aki segít majd a gyógyításnál.