Sajátos labirintusban

Tizenötödikén délután az iskola aulájában bemutatták a gimnázium volt diákjának, Molnár Csabának és társainak játékfilmjét, a Szabadítsátok ki Willyt című alkotást. A tehetséges fiatalok filmjének sikere egyáltalán nem meglepő. A film egyszerre építkezik több amerikai kultuszfilm narratívájából (Mátrix, Robotzsaru, Jurassic Park), s ezek egyes elemeit sikerül újszerűen elrendeznie. A háttérként szolgáló városi lakótelep ironikus környezetet teremt az egyébként banális történetnek (Willy, a kukás úgy dönt, hogy új életet kezd, és beleveti magát az egyik szemeteskukába...) Ugyancsak figyelmet érdemel az egyes vizuális megoldások kidolgozottsága: a drámai hatást keltő klipszerű vágások, s a számítógépes trükkök igazán élvezetessé teszik a filmet.

A filmbemutatóval párhuzamosan az iskola diákjai Hizsnyai Zoltánnal találkozhattak. A József Attila-díjas költőtől többek között megtudhatták, hogy mi a költő (költő az, aki cukor nélkül issza a kávét, és nem hord köpenyt), ki volt Tsúszó Sándor, s hogy miként működik/működhet a vers. A vers, ahogyan a költő kifejtette, olyan, mint egy számítógépes program vagy egy sajátos labirintus, amelynek számos kijárata van, s egyáltalán nem biztos, hogy ugyanott (és ugyanúgy) kerülünk ki belőle, ahol (és ahogy) beléptünk. Az alkotás- és befogadás-lélektani kérdések boncolgatása mellett természetesen szóba kerültek, sőt meg is szólaltak a költő versei is. Mindemellett Hizsnyai Zoltán lefegyverző közvetlenséggel beszélt terveiről, alkotói módszeréről, s a hallgatóság választ kapott arra a kérdésére is, hogy mi határozza meg egy-egy versének témáját.

Másnap sor került a diákok hagyományos „hatalomátvételére”. A negyedikesek köréből választott diákigazgató vezényletével megtörtént az elsősök avatása. Az avatási ceremóniának a helyi sportcsarnok adott otthont, ahol a gólyák műsora mellett egy igazi csemegével is szolgáltak a szervezők. Fellépett az idén harmincéves jubileumát ünneplő pécsi Szélkiáltó együttes. (pa)