Rideg Sándor: Indul a bakterház

Talán nem is él olyan magyar ember, aki ne ismerné a mára már valóságos kultuszfilmmé vált, Indul a bakterház című vígjátékot. A filmnek hihetetlen és töretlen sikere van immár huszonhét éve, de a történet sokkal korábban kezdődött, mint ahogy azt jó páran hiszik. Rideg Sándor (1903–1966) regényéről van szó, mely 1943-ban, a világháború kellős közepén jelent meg, és valami csodálatos módon még azokban a szörnyű, rémséges időkben is mosolyt tudott csalni az emberek arcára. És ha már akkor is nevettetni tudott, mai szemmel olvasva könnyezve, hasgörcsben fetrenghetünk szinte minden egyes mondatán.

Ha nem Rideg Sándor írta volna, végtelenül szomorúnak látnánk a regény legelejét, amikor Bendegúzt, a fenemód rakoncátlan kamasz fiút az anyja eladja birkapásztornak. De mivel mégiscsak Rideg Sándor, és nem valaki más vetette papírra a történetet, már az első oldalakon elkezdődik a hahotázás. Pedig ez még csak a bevezetője az egésznek! Az igazi égszakadás-földindulás akkor veszi kezdetét, amikor Bendegúz megérkezik Szabó bakter portájára, és akivel csak szembetalálkozik, azzal maradéktalanul meggyűlik a baja. Egyedül csak Konc bácsi képez ez alól kivételt, aki még vén kora ellenére is csintalan fiú módjára gondolkodik, és ezzel Bendegúz legjobb barátjává válik.

Amikor először kezembe vettem a könyvet, el sem tudtam képzelni, hogy a filmváltozatot bármi is felülmúlhatja, hiszen tizenakárhány év alatt legalább ötvenszer megnéztem, és még mindig ugyanúgy tudok nevetni rajta. Az első fejezet után máris be kellett látnom, hogy tévedtem: ez a regény elképesztően vicces, még a filmet is felülmúlja! Meglepődtem rajta, hogy jó néhány poént teljesen kihagytak a filmből, és hogy a regényben sokkal több a szereplő. Bár ez utóbbi egyszerűen magyarázható azzal, hogy nem volt olyan vaskos keret a film elkészítésére, hogy minden szereplőt és minden helyszínt át tudjanak ültetni a vászonra. További érdekesség, hogy itt a történet egészen másképp ér véget. Elárulom: nem dől össze a bakterház, sőt, sokkal nagyobb kalamajka, csetepaté keveredik!

A könyv elég vékony, mindössze száznegyven oldalt tesz ki, tehát az elolvasása sem igényel igazán sok időt. Aki nem olvasta még, az a lehető leghamarabb szerezze be magának! Nem fog csalódni.