Pengessünk együtt!

Most egy olyan hangszer következik a Muzsikatárban, ami rendkívül népszerű és sokoldalú. Hiszen a könnyűzenéből nélkülözhetetlen, ám klasszikus változata a komolyzenét is gazdagítja. Sőt, szólóhangszerként vagy akár egy rockzenekar oszlopos tagjaként is előfordul! Mindenki kitalálhatta, hogy a gitárról van szó. Ismerkedjünk meg a történetével!

Pengetős hangszerek már az őskorban is léteztek, ahogy azt a régészeti leletek is bizonyítják. Az első úgynevezett „gitárős” egyhúros, és tulajdonképpen nem más volt ez, mint a vadászíj, amelynek kettős funkciója alakult ki. Egyrészt az íj volt a vadászat egyik fő eszköze, fegyvere, másrészt pedig a varázsló által használt zeneszerszám, amelyhez különböző hiedelmek és babonák kapcsolódtak. A hangszer alakja és húrjainak száma, minősége földrészenként és korszakonként változott. A gitártest az agyagedénytől elkezdve a lopótökig igen változatos formát mutatott ugyanúgy, mint a húrok, amelyek készülhettek selyemszálból, drótszálból, sőt még a bélhúrok sem voltak ritkák. A lényegi részei azonban az idők folyamán változatlanok maradtak. Mindig volt testük, nyakuk, fogólapjuk, valamint hangolási célt szolgáló kulcsrendszerük. Hasonlóképpen történt a megszólaltatásuk is: a jobb kéz penget, a bal kéz ujjai a hangokat képezik. A mai formájú gitárnak a története akkor kezdődött, amikor a hangszer felvette a női test alakját.

A gitár név az ősi citharaból származik, ami a lyra egyik változata volt. Legkorábbi elődje az ősi lant. A hangszer történetének kezdeti időszakából három alapvető húros zeneszerszámot említenek meg a kutatók: a hárfát, a lyrát és a lantot. Tulajdonképpen mindegyikük a már említett zenei íj elvén, annak továbbfejlesztésén alapszik. A gitár még ma is a spanyolok jelképe, és ennek történelmi alapja is van. A hettita birodalomból, Mezopotámiából és Egyiptomból hosszúnyakú, karcsúsított lantfélék ábrázolásai maradtak fenn. A hangszert Spanyolországba a források szerint a föníciaiak hozták be, és a spanyolok terjesztették el egész Európában. A XVI. századtól vált szabványossá a gitár formája, ez volt a hangszer önállósulásának időszaka. Ma már létezik klasszikus és elektromos változata is. A mai klasszikus gitár egy nyolcas alakú, hathúros pengetős hangszer 9-10 cm-es kávával, lapos hátlappal, lapos tetővel, rajta kerek hanglyukkal. Húrjai a keresztpánt (láb) és az enyhén hátratört kulcsszekrény között vannak kifeszítve, az érintőkkel (bund) ellátott nyak fölött. A húrokat csavarszerkezettel hangolják. A játékos a hangszertestet vagy az ölében tartja (ha ül), vagy nyakába akasztva, oldalt a melléhez szorítva viseli. Mostanában rengetegen művelik ezt a hangszert, és még többen szeretik hallgatni a zenéjét. És megvan az az előnyös tulajdonsága, hogy akár egy rockbandában, akár csak a barátaid körében, tábortűz mellett nagyszerű hangulatot lehet varázsolni vele. Hidd el, hogy még sok gyakorlás árán is megéri! (i, he)