Patrick Süskind: A parfüm

A titokzatos író világhírű műve 1985-ben született, a nyelvezete mégis végig olyan benyomást kelt, mintha valamikor a 19. század végén írták volna. Ahogy azt a borítón is olvashatjuk, megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, azóta negyvenkét nyelvre fordították le, és a német Nagy Könyv legnagyobb német nyelvű sikerévé választották.

A parfüm (Egy gyilkos története) cselekménye a 18. század Franciaországában játszódik, ahol minden kellemetlenül bűzlik. A szerző rögtön a regény elején megvillantja írói zsenialitását, ahogy részletesen taglalja, kinek és minek milyen szaga volt akkoriban (legalább két-három olyan szag érdekes leírásával találkoztam, amilyennel azelőtt még soha). Már itt sejthetjük, hogy a történetnek nem kevés köze lesz a szagokhoz, illatokhoz. A főszereplő Jean-Baptiste Grenouille, aki az illatok géniusza, míg ő maga szag nélkül született. Rögtön születése után kezdődött hányatott sorsa, ami élete végéig tart. Anyja egy halpiacon szüli meg, és szíve szerint otthagyná a csecsemőt elpusztulni az egyik asztal alatt. Ám a baba felsír, így veszik észre, és ezzel a zokogással menti meg saját életét. Anyját kivégzik, ő maga pedig nevelőnők és gyermekotthonok egész során megy át, míg végül eljut Madame Gaillard gyermekotthonába.

Amióta az eszét tudja, számára az illatok jelentik a világot, és leghőbb vágya, hogy megalkossa a tökéletes parfümöt. Azt a csodálatos szert, mellyel csak be kell hintenie magát, és máris szeretni fogják. Számításai szerint a nők nem tudnak majd ellenállni ennek az illatnak, s hordozóját máris óhatatlanul megkívánják. Grenouille olyan mértékben válik életcélja rabjává, hogy a legborzasztóbb módszerektől sem retten vissza. Meg van róla győződve, hogy a tökéletes parfümhöz több tucat ártatlan, fiatal lány lenyúzott bőrének illatesszenciájára van szüksége.

Teljes egészében mestermű a regény. Mind az ötlet, a történet, mind a leírás valódi, színtiszta zsenialitást tükröz. Azon olvasmányaim közé tartozik, melyek közül egyikre sem tudok semmi rosszat mondani. Sem az író, sem a kiadó (Partvonal) rovására nem tudok negatívumot felírni. Sőt, azt kell mondjam, ennél a műnél a kiadó is rendesen kitett magáért. Nemcsak szellemi, de esztétikai élvezetet is nyújt a kötet, melyet büszkén illeszthetünk a könyvespolcunkra, gyűjteményünk újabb fényes darabjaként. Pontosan ideális a mérete, minőségi papírra van nyomva, és a keményfedelű (ám nem százkilós!) borító is ízléses munka. Bár elég borsos áron lehet hozzájutni, azért mindenképp érdemes beszerezni. Nem okoz csalódást.