Olaszországban németül

KARÁCSONY EMESE

RENCZÉS GÁBOR

Elindultunk idén is, 45 galántai és 13 pozsonyi gimnazista, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, ami az olaszországi Dél-Tirolban teljesen természetes.

Dél-Tirol történelmileg megegyezik Trentino–Alto Adige régióval, amelyet az I. világháború után az osztrák Tirol tartományból Olaszországhoz csatoltak. Ma viszont csak a nagyrészt német nyelvű Bolzano autonóm megyét értik Dél-Tirol alatt. Itt mind az olasz, mind a német hivatalos nyelv, sőt egyes településeken a ladin nyelv is hivatalosnak számít. 116 településből 103-at többségében német anyanyelvűek laknak. Ők egy osztrák–bajor dialektust beszélnek. Dél-Tirol autonóm megye érvényesíti az etnikai arányosság elvét és az úgynevezett kétnyelvűségi vizsgát. Az etnikai arányosságról szóló törvény megköveteli, hogy a közszféra munkahelyeit, a szociális bérlakásokat, a lakásépítési támogatásokat, valamint a kulturális támogatásokat minden településen az ott élő népcsoportok arányában kell elosztani. A kétnyelvűségi vizsga speciális nyelvvizsgát jelent, amelyet minden olyan dél-tiroli polgárnak le kell tennie, aki a közszférában szeretne dolgozni. E nélkül állandó munkaszerződést egyetlen állami intézmény sem köthet alkalmazottaival. Íme a bizonyíték, mégsem lehetetlen az ilyen!

Megismerkedtünk Bolzanóval, a fővárossal, sétáltunk a Dóm, a Dominikánusok Temploma és a Laubengasse körül, de legfőképp Ötzire voltunk kíváncsiak, a többezer éves múmiára, „aki” a Dél-Tiroli Régészeti Múzeumban pihen.

Ha már a közelben jártunk, ellátogattunk Veronába is, megnéztük a római kori Arénát, sétáltunk a szépséges belvárosban, Júlia erkélye alatt álldogáltunk, majd az Olaszország legszebb terének tartott Piazza delle Erbén nézelődtünk.

Kirándulásunk során eljutottunk Triestbe, ahol a romantikus Miramare kastélyt és csodálatos parkját néztük meg, a lagúnák városát, Velencét vaporettóval közelítettük meg, hogy aztán az UNESCO világörökség részét képező város lenyűgözzön egyedülálló műemlékeivel. A következő napot a reneszánsz bölcsőjének tartott Firenzében töltöttük, nagy részét az Uffizi galériában. A csodálatos Garda-tó és környéke volt a következő célpont. Akkor még nem sejtettük, milyen gyönyörűségben lesz részünk. A festői Malcesine városka, háttérben a Monte Baldo hegycsúccsal felejthetetlen élmény. Ide kabinos felvonóval jutottunk fel, és mivel jó idő volt, rövid túrát tettünk 1800 méter magasságban. A délutáni sétahajózás, a szikrázó napsütés, az Alpok, a hangulatos városka csodás volt – úgy gondoljuk, jó ideig nagyobb gyönyörűségben nem lesz részünk.

Sajnáltuk, amikor elérkezett az utolsó nap, hiszen jó társaság voltunk: galántaiak, pozsonyiak, tanárainkkal együtt. Útközben még alkalmunk nyílt egy kis világutazásra Ausztriában a Wörthersee partján lévő Minimundusban, ahol kb. 170 világhírű épület modelljét nézhettük meg. Utána még nézelődtünk Grazban, majd indultunk hazafelé. Azóta is azon gondolkozunk, vajon a jövő szeptember, amikor a két iskola újra elindul valamerre, felül tudja-e múlni ezt a bőséget.