Német élet – színes élet

A nyári szünetem utolsó három hetét Németországban tölthettem egy tanulmányút résztvevőjeként.

A 2015/16-os tanévben az országos német olimpia harmadik helyezettje lettem, és jutalmul háromhetes ösztöndíjat kaptam a PAD (Pädagogischer Austauschdienst – Pedagógiai Csereszolgálat) jóvoltából. Az út a németországi Hamelnbe szólt, ahol egy rövid, de annál izgalmasabb időre a Schiller Gimnázium diákja lehettem.

Augusztus 12-én találkoztam Pozsonyban 11 diáktársammal és tanárnőnkkel, akikkel az elkövetkező három hétben szoros barátságot kötöttünk. Mindannyian Szlovákia különböző sarkából érkeztünk. Jómagam Dél-Szlovákiát és az itt élő magyarokat, valamint iskolámat, a komáromi Selye János Gimnáziumot képviseltem. Számomra maga az utazás is tele volt meglepetéssel, ugyanis életemben először repültem és nagyon megszerettem ezt az utazásformát.

Késő este érkeztünk meg Hamelnbe. A vonatállomáson már mindenkit várt a „vendégcsaládja”. Mondhatjuk úgy is, hogy azonnal bedobtak minket a mély vízbe, ugyanis amint megérkeztünk, új családunkkal töltöttük a hétvégét. Rendkívül kedves és rokonszenves családhoz kerültem. Saját szobát kaptam, és rögtön családtagként kezeltek.

Megtapasztalhattam a német vendégszeretetet, amelyet csak dicsérni tudok. Igaz, hogy a németek nem olyan lobbanékonyak, mint mi, magyarok, de bátran kijelenthetem, hogy a közismert közhely, mely szerint minden német rideg, nem igaz. Megmutatták nekem a városukat, és gyönyörű helyekre vittek el. Egyebek mellett Bückeburgba, a világ mindössze öt fejedelmi lovasiskolájának egyikébe (Fürstliche Hofreitschule Bückeburg).

A gimnáziumban javarészt némettanárnőkkel végeztünk csoportmunkákat. Nem klasszikus tanításról, inkább játékos nyelvismeret-bővítésről volt szó. Rögtön az első nap összegyűjtöttük a szerintünk tipikus német dolgokat egy plakátra, majd az utolsó napokban még kiegészítettük ezeket új tapasztalatainkkal. Sokat rajzoltunk, kártyajátékokat játszottunk, sőt még a heti vásárból is tanulságos játékot tudtak számunkra varázsolni: új szavakat kellett keresnünk az ábécé egyes betűire.

Részt vehettem német kortársaim egy-egy óráján is. Így az iskolapadban nemcsak a nyelvismereteimet mélyíthettem el, hanem sok érdekes ismeretet szereztem a német iskolarendszerről, az ottani mindennapokról és a helyiek szokásairól.

Azonban nemcsak az iskolapadot koptattuk. Némettanárnőink tarka programot készítettek számunkra. Szinte minden második nap kirándultunk. Megcsodálhattuk Hameln varázslatosan sokszínű építményeit, Hannover panorámáját a városháza tornyának tetejéről, ellátogattunk Bodenverderbe is, a híres Münchhausen báró otthonába. A helyi bobpályán pedig nagy élvezettel siklottunk le. Nemcsak városnézésen vettünk részt, hanem egyéb különleges élményben is részünk volt: a hamelni üvegfúvóműhelyben (Hamelner Glasbläserei) mindannyian saját üveggolyót készíthettünk, szintén Hamelnben, a kalandparkban (Hamelner Kletterwald) megmászhattuk az erdő legmagasabb fáit, hajóztunk a Weser folyón és még sorolhatnám.

A háromhetes „német életünket” természetesen illően le akartuk zárni. Búcsúestet rendeztünk, melyen bemutattuk újonnan szerzett német családtagjainknak a mi kis országunkat, hagyományainkat, látványosságainkat és termékeinket. Továbbá hogy egy kicsit közelebbinek érezzék ők is magukhoz a mi hazánkat, sütöttünk nekik a nálunk honos édességekből: kiflifelfújtat, réteseket, pozsonyi kiflicskéket és mecenzéfi kalácsot.

Röviden összefoglalva: óriási lehetőség volt ez a három hét számomra. Nemcsak a némettudásomat fejleszthettem, hanem új barátságokat is köthettem, új tájakat láthattam, és közben a személyiségem is egy kicsit jobbá formálódott.

Szeretném megköszönni felkészítő tanáromnak, Fekete Juditnak a támogatását, munkáját és buzdítását, mert az ő segítsége nélkül nem sikerült volna ide eljutnom.

Bartalos Angelika, III. B