Mitől lesz zseni a zseni?

Hogyan születnek a zseniális ötletek? Hogyan működik a zseniális agy, mondjuk olyasvalakié, aki megfestette a Mona Lisát, vagy azé, aki felfedezte a relativitáselméletet? Képes-e az átlagos adottságú ember arra, hogy egy Galilei, egy Edison vagy egy Mozart különleges gondolkodásmódját megtanulja – és maga is zsenivé váljon?

A tudósok évszázadok óta keresik a választ erre a kérdésre, a statisztika azonban sajnos azt mutatja, hogy tipikus zsenit nevelő szülői ház, életmód vagy zsenire jellemző lelkialkat nem létezik. Sőt a tanulmányokból az is kiderül, hogy zseniális kollégáikkal szemben, az átlagos fizikusok gyakran igen magas IQ-val, azaz intelligenciahányadossal rendelkeznek – a Nobel-díjas Richard Feynman például csak 122-es IQ-t ért el.

Az átlagos ember gondolkodási stratégiája irányát tekintve olyan, mint az autópálya. Egyenesen előre. Aki a leggyorsabb és legbiztosabb úton akar célba érni, reproduktív módon gondolkozik. A zseni ezzel szemben produktív gondolkodó. A kutatók számos Nobel-díjas művész és menedzser teljesítményét vizsgálták, és nyolc olyan gondolkodási stratégiát fedeztek fel, mely a zsenik közös vonásának tekinthető.

ZSENIÁLIS STRATÉGIÁK

1. A zseni minden oldalról megvizsgálja a problémát.

Egy vadonatúj probléma megoldása érdekében a legelső, azonnal felmerülő ötletet el kell vetni. Ez ugyanis a korábbi tapasztalatokon alapul, tehát már korábbi megoldások ismétlése, azaz reproduktív. A következő lépésben minél több további megoldás után kell nézni, s e folyamat során előfordulhat, hogy a feladatot alapjaiban kell megkérdőjelezni: a zseni nemcsak az adott problémát oldja meg. Sokszor újakat keres és talál is.

2. A zseni láthatóvá teszi a gondolatait.

A gondolatokat nemcsak szavakban és számokban, de vizuálisan, síkban és térben is ki kell fejezni. A reneszánsz idején a kreatív sokoldalúság szorosan összefüggött az ábrák, az illusztrációk és a rajzok fejlődésével. Főként Leonardo da Vinci és Galileo Galilei művészi illusztrációi jelentettek forradalmi újítást a tudomány számára. Albert Einstein egyszer állítólag ki is jelentette, hogy az ő gondolkodásában a szavak és a számok – sem szóban, sem írásban – semmiféle szerepet nem játszanak.

3. A zseni hatalmas mennyiséget termel.

Thomas Edisonnak 1093 szabadalma volt, mint feltaláló, ezzel a számmal mind a mai napig ő a világrekorder. Roppant szigorral írta elő saját magának, hogy milyen időközönként hány ötlettel köteles előállni: tíznaponta egy kisebb, félévenként egy nagyobb felfedezést kellett produkálnia.

Johann Sebastian Bach hetente komponált egy kantátát, még akkor is, mikor beteg volt és kimerült. Wolfgang Amadeus Mozart több mint 600 zeneművet alkotott.

Hogy azért a lustább alkotók se keseredjenek el: egy amerikai pszichológus 2036 tudóst vizsgált egy felmérés során, és arra a megállapításra jutott, hogy a legsikeresebbek nemcsak többet, de több rossz művet is tettek le az asztalra, mint átlagos kollégáik.

4. A zseni kombinál.

A géniusz úgy játszik gondolataival, mint gyermek az építőkockákkal: felépít egy hatalmas gondolatépületet, azután szétrombolja, mindent összekever és épít valami egészen újat. ĺgy fedezte fel Albert Einstein a relativitáselméletet: különböző elméletekkel, az energia, a tömeg és a fénysebesség elméletével játszott. A természettudós Gregor Mendel a matematika és a biológia kombinációjából alkotott új tudományt: a genetikát.

5. A zseni szokatlan összefüggéseket fedez fel.

Leonardo da Vinci hasonlóságot vélt felfedezni a harang zengése és a vízbe dobott kő csobbanása között. Ebből jutott arra a következtetésre, hogy a hang hullámokban terjed. A kémikus F. A. Kekulé egy alkalommal egy, a saját farkába harapó kígyóról álmodott – ez adta neki az ötletet, hogy a benzol kör alakú molekula. Samuel Morse a postakocsi-állomáson, a fogatlovak cseréjének megfigyelése közben jutott a gondolatra, hogy egy távíró jelet is kellőképpen fel lehetne erősíteni úgy, hogy az eljusson az amerikai kontinens egyik partjától a másikig. Morse megoldása a következő volt: csakúgy, mint a lovakra, a hangra is rendszeresen rá lehetne csapni: egy csapás – egy impulzus.

6. A zseni bűvészként kezeli az ellentéteket.

A fizikus David Bohm úgy vélekedett, hogy a zseni attól zseni, hogy képes az ellentétek összeegyeztethetetlenségét elviselni és kiértékelni. Niels Bohr, dán Nobel-díjas tudós szerint az, akinek agya képes befogadni az ellentéteket, kiszélesíti a közönséges gondolkodásmódot és olyan intelligenciát fejleszt ki magában, mely felülmúlja a racionális gondolkodást, ugyanis új gondolkodásmódot teremt. Bohr a Heisenberg-féle bizonytalansági reláción dolgozott, mely szerint az atomi jelenségeknek mind részecske, mind hullám formájában jelen kell lenniük – ami egyszersmind kizárja és ki is egészíti egymást.

7. A zseni képekben gondolkozik.

Arisztotelész azt mondta, hogy két különböző létezési forma között felismerni a hasonlóságot különleges adottság. Alexander Graham Bell lényegében a biológiában megfigyelt tulajdonságokat a mechanikával vetette egybe: a belső fül működése alapján fejlesztette ki a telefont: egy erős membránt, melyben egy acéltű mozog.

Albert Einstein hétköznapi szituációk segítségével tette szemléletessé tér-idő elméletét: vegyünk például egy embert, mondta, aki a vasútállomás platformján áll, és az előtte elhaladó vonatot figyeli – az ő számára lassabban, ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban telik az idő, mint annak, aki a vonaton utazik?

8. A zseni ösztönös megérzéseire is támaszkodik.

Próbálkozás, tévedés. Ha választ keresünk arra, hogy valami miért nem sikerült, tehát újra próbálkozunk: ez az ésszerű eljárás. A zsenit azonban, aki hajlamos az észszerűtlenségre, legalább annyira érdekli a tévedés is.

Jó példa erre Alexander Fleming. Az orvos éppen halálos betegséget okozó baktériumokat tanulmányozott, mikor egyszer a laboratóriumban felejtett egy baktériumtenyészetet. Másnap érdekes mintát fedezett fel az időközben értéktelenné vált üveglapon. Az átlagos, reproduktív gondolkodó kidobta volna: tévedés, hiba.

Fleming azonban utánajárt és kiderítette, hogyan is jött létre az a minta, és így fedezte fel a penicillint. A tudós mottója így szólt: Ha valami érdekesre bukkansz, hagyj abba minden mást, amit addig csináltál. Sok tehetséges ember középszerű marad, mert nem mer szemléletet váltani, fél a gondolkodásbeli nagy ugrásoktól. Terv szerint dolgozik, kerüli a véletleneket. A zseni ezzel szemben nemcsak hogy bízik a véletlenben, de néha maga is teremt magának véletlen helyzeteket.