Miért éppen egyházi?

Fontos-e egyáltalán a nevelés, vagy csak a mérhetetlen mennyiségű ismeretek átadása az egyetlen cél? Hogy minél több tananyagot elsajátítva megállják a helyüket a felsőbb oktatásban és a munkahelyükön? Vajon elegendő-e ez az emberré váláshoz?

Az egyházi iskoláknak fontos küldetésük van. Nem elcsépelt frázis a hitre és az erkölcsre való nevelés. Mert „meging ott minden, hol a hit hiányzik” – mondta Shiller, s Berzsenyi szerint „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.” Olyan iskolában, ahol a tudás mellett a két legfontosabb erény a hit és az erkölcs, gyermekeink jó helyen vannak.

Divatos irányzatok

Egy külső szemlélő gyakran hajlamosabb észrevenni ezen iskolák egyes diákjainak nem éppen ildomos viselkedését nyilvános helyeken. Ne feledjük azonban, hogy a külső környezet, a különböző társadalmi hatások, divatos irányzatok, de elsősorban a média azok az erők, melyekkel szemben nem könnyű felvenni a harcot. Vajon sikerül-e ez a családokon belül? Vajon tudjuk-e gyermekeinket kizárólag a saját elképzeléseink, elveink szerint nevelni?

A nevelésből fakad

Ismerjük be, hogy ez szinte lehetetlen. Mennyire nehéz helyzetben van akkor az iskola! És mégis mindezzel dacolva, próbálnak az egyházi iskolák olyan légkört teremteni, melyben a diákok jól érzik magukat. Ez a jó érzés pedig a nevelésből fakad. A nevelésből, melynek alapja a szeretet, az odafigyelés, a megértés és a türelem. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.” (1.Kor.13,4-8). Ahol a pedagógusok példaképe az erényesség, a hit, ott a legjobb kezekben vannak gyermekeink. Ne féljünk tehát kiállni hitünk mellett, bátran merjük vállalni a tiszta erkölcsre való neveléssel járó nehézségeket! Mert „A gyermeknevelés veszélyes dolog: ha sikerül, rengeteg küzdelem és gond az ára, ha nem sikerül, fölülmúlhatatlan a fájdalom.” – mondta Démokritosz.