Meg kell változtatni a tanítási módszereket

Az Európai Unióba való belépéssel a tudás nálunk is napról napra egyre jobban felértékelődik. A felhalmozott egyéni tudás egyúttal jelentős tőke is, amely bizonyos feltételek mellett, hosszabb-rövidebb idő múltán, mind az egyén, mind a társadalom szempontjából kiválóan kamatozhat. Ezzel együtt persze megkülönböztetett szerep jut a tanítás – tanulás – elsajátítás hármas egységének.

Az oktatás tartalmi átalakításakor mindinkább előtérbe kerül többek között a kompetencia kérdésköre, hiszen a mélyreható változások legfőképpen az illetékességet, a szakértelmet analizálják, bontják elemeire. Persze a diáknak az iskolai évek alatt a szociális és állampolgári kompetenciákat is el kell sajátítania. Általános tapasztalat, hogy a családi háttér természetszerűleg befolyásolja a tanulók szociális kultúráját, viselkedését, teljesítményét, s ezért ennek a ténynek ismerete kiemelkedően fontos a szociális kompetenciák értékelése szempontjából. Ugyanakkor a diáknak tudatosítania kell azt is, hogy az alkotmány alapján milyen jogok és kötelességek illetik meg.

Maradjunk azonban az oktatásügy, s még sarkítottabban a szlovák nyelv és szlovák irodalom tanítása területén. Tudvalevő: a kompetencia értelmezéséhez, kialakításához meg kell változtatni a tanulási, tanítási módszereket. Mert a gyakorlatban a színvonalas, de nem túlméretezett és „egyformaság mentes” tananyag tudás- és készségfejlesztő.

A kompetenciák (illetékesség; szakértelem) integrációját a diák egész tanulmányi időszaka alatt fejleszteni kell. A tanuló a tanítás folyamatában szükségszerűen a középpontba kerül, s önálló, aktív ténykedésében a pedagógusnak minduntalan motiváló (ösztönző), nem pedig lehúzó erőként kell részt vennie. A szlovák nyelv és szlovák irodalom tárgykörében a különféle megismerési és tanítási tevékenység a kulcskompetenciák kialakításához vezethet, amely az ismeretekben, készségekben és beidegződésekben realizálódik.

Az anyanyelvi készségfejlesztés mellett az idegen nyelvek iránti érdekeltséget is növelni kell. Mivel például a szlovák nyelv fontos kommunikációs eszköz a szlovák nemzet és a nemzetiségek illetve nemzetiség és nemzetiség között, elsajátításának színvonala a nemzetiségi iskolákban a további érvényesülés szempontjából szinte kulcsfontosságú. Elsajátítása a kommunikatív kompetencia alapján történik, vagyis a nemzetiségi középiskolák diákjai képességeket szereznek, miként fejezzék ki gondolataikat, érzelmeiket szóban és írásban, és kapcsolódjanak be a mindennapi kommunikációba...

A magyar tannyelvű középiskolákban a szlovák nyelv és szlovák irodalom kulcskompetenciái közé azok az összetevők tartoznak, amelyek összhangban vannak a tantárgy céljával és tartalmával. A szlovák nyelvű konverzáció esetében például az a törekvés, hogy a diák a nyelvi eszközöket spontánul használja, és tudatosan elsajátítsa a nyelvet. A nyelvi gyakorlás pedig arra jó, hogy a diákok bekapcsolódjanak a kreatív – gyakorlati feladatok alkotásába, elemzésébe és kiértékelésébe. A fogalmazástan ugyancsak ezt a felfogást erősíti: a készségek fejlesztését. Az irodalomtanítás koncepcionális feladata nem más, mint az irodalom kreatívabbá tétele a diákok maximális bevonásával és a legújabb technikai vívmányok igénybevételével (internet).

Természetesen a magyarázatok (mert nélkülük nincs alkotótevékenység) minden esetben szlovák nyelven folynak, bár a tanítás folyamatában szükségképpen némelykor a magyar nyelvismeretre is támaszkodhatunk. A középiskolák számára olyan kompetencia alapú művelődési törvénytervezetet kell kidolgozni, amely szerint például a szlovák nyelv és szlovák irodalom esetében a tantárgy műveltségi sztenderdjéből kiindulva atomizált formában (ismeretek és készségek) foglaljuk össze a művelődés tartalmát.