Lelki terror az iskolában

A lelki terror nem ismeretlen fogalom a munkahelyek (óvoda, iskola stb.) világában. A munkahely és az iskolai osztály, a munkatársak és a diáktársak között nyilvánvaló a párhuzam: egy csoport naponta több órát tölt együtt, és nem könynyű kilépni belőle, Kölcsönös az egymásra utaltság, közösek a kötelességek. Ezért szeretném a „mobbing” szót az iskolára vonatkoztatva is használni, és hasznosnak vélem felhívni az iskolák figyelmét erre a veszélyre!

Az iskolákban a lelki terrorizálás már jó néhány éve vitatéma. A probléma tudatosítását és az azzal kapcsolatos intézkedéseket örömteli tényeknek kell tekintenünk. Az iskolákban ez valószínűleg azért nem jellemző, mert ott nem mutathatók ki a „gazdasági” veszteségek, pl.: rossz munkahelyi légkörből, az alacsony teljesítményekből, a munkahelyi hiányzásokból származnak. Továbbá a gyerekek és fiatalok problémáit, illetve általánosságban az iskolai gondokat a társadalom nem veszi olyan komolyan, mint a felnőttek hasonló jellegű nehézségeit.

A gyerekek már az óvodában tapasztalhatják a kívülállókkal szembeni bánásmódokat. Ezek a korai tapasztalatok és minták a későbbi csoportokban (különösen az iskolai osztályokban) igazolást nyernek. Az elkövetők nem (sokszor) vállalják a felelősséget. Mindennapos tapasztalat, hogy a csoportokban hierarchia alakul ki. Különösen igaz ez a kényszerűen összezárt csoportokra, amilyen az iskola is, hiszen innen a tagok – a diákok – nem léphetnek ki olyan egyszerűen, mint egy sportegyesületből. Sokkal jobb lenne, ha olyan szociális klíma uralkodna, melyben mindenkit olyannak fogadnak el a többiek, amilyen, és amelyben mindenki jól érzi magát. Az áldozatok valósággal tálcán kínálják a lehetőséget: a csoport leggyengébb tagját kell kipécézni és megalázni; ez pillanatnyi enyhülést hoz azoknak, akikben feszül az agresszió, ugyanakkor semmilyen hátrányuk nem származik belőle. A terrorizáló magatartást azonban nemcsak az agresszió és a félelem válthatja ki, hanem az egyhangúság, az unalom, a szórakozás igénye, a feltűnni vágyás. Sajnos, a következmények mindig az egyént sújtják.