Lelkes tanárnő – kutató fiatalok

Nagyban köszönhető ez az iskola lelkes történelemtanárának, dr. Tóth Katalinnak, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a versenyfelhívásokat – elárulta, nem egyszer éppen az Új Szóból értesül a kiírásokról –, és ösztönzi diákjait a részvételre. A legutóbbi sikerek önmagukért beszélnek: az ipolyvarói székhelyű Palóc Társaság által a magyar kultúra napja alkalmából meghirdetett versenybe az Ipariból nyolc diák kapcsolódott be. Közülük Sántha Norbert első, Horváth Gábor és Király Bernadett harmadik helyezést ért el, Horesnyik Ervin, valamint Komlósi Roland pedig dicséretben részesült. A fiúk valamennyien az „Itt ringott a bölcsőm” témakörben szülőfalujukat múltját és jelenét mutatták be, míg Bernadett a „Mesét mondok, valóságot” témakörben a deportáció időszakát idézte fel egy, az eseményeket átélt idős ember visszaemlékezései alapján.

Az első helyezést elért Norbert Dunamocsról írta pályázatát, különös figyelmet szentelve az egykori Rédli-kastély romjainak. „Gyermekkoromban sokat játszottunk a romoknál, izgalmas volt a régi falak között mászkálni, elképzelni, milyen is lehetett ott az élet – mondta Norbert. – Dédnagymamámtól, Szabó Máriától, valamint Ölveczky Feri bácsitól, akinek apja a kastélyban volt kocsis, sok érdekes történetet hallottam, és ezeket is beleszőttem a dolgozatomba. Elmesélték például, hogy Rédliéknek teniszpályájuk is volt a falu szélén. Korabeli képeket is sikerült felkutatnom, amihez a falumúzeumunkban is segítséget kaptam; ezeket a fényképeket is csatoltam a munkámhoz.” Gábor Pozsonyeperjes történelmét dolgozta fel, az 1400-as évektől napjainkig. Büszkén mesélte, hogy a falu a legenda szerint Mátyás királytól kapta a nevét, akit ottjártakor eperrel kínáltak a lányok. „A közelmúlt történetéről a legtöbbet nagyapám, Horváth Tibor elbeszéléseiből tudtam meg. A vasárnapi ebédek után állandóan a fiatalkoráról, a háborúról mesélt, amire kisebb koromban nemigen figyeltem oda, inkább mentem volna játszani, de később érdekelni kezdtek a történetei” – idézte fel Gábor.

Érdekességként meg kell említeni azt is, hogy mindkét fiú harmadikos, és ebben az évfolyamban már nincs is történelemórájuk. Tóth Katalinnak ennek ellenére sikerült őket bevonnia a versenybe. A Rákóczi Szövetség által az első helyezetteknek felajánlott sárotaljaújhelyi táborban Norbi bizonyára hálás szívvel gondol majd tanárnőjére.

Király Bernadett a deportálások gútai vonatkozásait dolgozta fel, mégpedig a helybéli Gőgh Kálmán bácsi elbeszélései alapján. Bevallása szerint korábban nemigen foglalkoztatta őt ez a korszak, szinte semmit nem tudott róla, ám a most megismert sorsok, megindítóak voltak számára; azóta kissé más szemmel nézi a jelenkor történéseit is. Horesnyik Ervin Bajta község 175 éves történetét dolgozta fel, Komlósi Roland pedig Dunaradványt mutatta be, az 1265-ös első írásos említéstől napjainkig. Bernadett, Ervin és Roland elsősök, tehát bizonyára további versenyekbe is bekapcsolódnak még Tóth Katalin irányítása mellett.

A közelmúltban egy további megmérettetésen is sikeresen szerepeltek az iparisták. A pozsonyi Duna utcai alapiskola és a Pozsonyi Kaszinó által meghirdetett esszéíró versenyen az elsős Kiss Márton lett díjazott, aki édesapja, Kiss Mihály életpályáját ecsetelte.

A feladat szerint egy-egy település, közösség „fáklyáját” kellett bemutatni: a fiatalember ehhez keresve sem találhatott volna jobb alanyt, mint édesapját, aki évtizedeken át fáradhatatlan Csemadok-vezetőként szervezte a közösség kulturális-társadalmi életét. Márton kisgyermek kora óta elkísérte édesapját ezekre a rendezvényekre, tehát személyes élményit is beleszőhette esszéjébe.

A tanárnő rendszeresen viszi diákjait különböző kiállításokra, múzeumba, régi képeslapok gyűjtésére ösztönözte őket, amelyekből az iskola folyosóján kis kiállítást is rendeztek. Tóth Katalin vallja, hogy bár iskolájuk műszaki értelmiséget nevel, azért nem szabad megfeledkezni az állandó értékekről és a humán műveltségről sem.