Kőszegi látogatás

<p>Szenc szorosabbra fűzte kapcsolatát Kőszeg városával, ezért Karol Kvál szenci polgármester és Huber László, Kőszeg polgármesterének kérésére iskoláink is felvették egymással a kapcsolatot.</p>

MATUS MÓNIKA

A Rákóczi Szövetségtől nyert 200 000 forintos diákutaztatási pályázatot az autóbusz költségeinek kifizetésére fordítottuk, így a meghívásnak eleget téve június 4-én, a nemzeti összetartozás napján egy autóbusznyi diákkal útnak indultunk Kőszegre. Az 5. és a 8. évfolyam diákjaira azért esett a választás, mert idén a „Miénk a város” és a felsősújság projektjén sokat dolgoztak, tehát tulajdonképpen jutalom volt sok munkájukért ez az út.

Kőszegre délelőtt tíz óra körül érkeztünk meg. A határon kísérőink fellobogózott autóval vártak s kísértek be a városba, a Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménybe, melynek épülete mindenki által ismert Ottlik Géza Iskola a határon című regényéből. Az intézmény igazgatója, Nagy Gábor szeretettel fogadott bennünket. Először a várost tekintettük meg: a gyönyőrű házakat, templomokat, tereket. Mindenki kapott ajándékba két gombóc fagylaltot, majd irány a vár. A várban mindenkit elbűvölt a középkor hangulatát idéző kiállítás, az Ottlik-emlékszoba. A várudvaron íjaztunk, majd megnéztük a marcipánmúzeumot. Ezután visszatértünk a gyógypedagógiai intézménybe, ahol Huber László polgármester úr fogadott bennünket. Ebéd után egy rövid hivatalos protokolláris ismerkedés következett Kőszeg város vezetőivel, majd az iskola dísztermében ünnepi megemlékezésen vettünk részt a nemzeti összetartozás napján Trianonra emlékezve.

Ebéd után az Írottkő információs központjába látogattunk, megtekintve a környék élővilágát, eltöltöttünk pár percet a központhoz csatolt játszótéren, majd megkoszorúztuk a trianoni kereszt alatt található Szent Korona-bunkert, a helyet, ahova a fasiszták elől menekítették a szent koronát, amely itt volt utoljára magyar területen. Ezt követően a Velem melletti kis faluba, Novákfalvára buszoztunk, ahol a székely fafaragók által létrehozott falucska fogadott minket, a Magyarországot és a vármegyéket jellemző kopjafákkal.

A határig kísértek minket vendéglátóink, majd még várt ránk egy jó két és fél órás út haza, Szencre. Szép emlékekkel, egy gyönyörű város emlékeinek és az összatartozásnak a hangulatával tértünk haza.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?