Képezzük magunkat az Unióban!

Programjai minden egyes államnak és minden szaknak szólnak, és egyrészt német diákokat juttatnak ki külföldre, másrészt egyéb nemzetiségűeket hívnak meg Németországba. A DAAD 1925-ben alapult, majd 1950-ben újraalakult, ezennel már bejegyzett magánjogi szervezetként. Eddig kétszázharminc főiskola és 126 hallgatói önkormányzat a tagja. A DAAD Bonnban székel 425 munkatárssal, száz munkatársuk pedig a világ különböző tájain szorgoskodik. Csupán 2002-ben 47 ezer akadémikust támogattak csereprogramjaikon belül, éves és szemeszteri ösztöndíjakat nyerhet el náluk diák és kutató, illetve nyelvkurzusokat vagy szaktanfolyamokat látogathat Németország területén belül. Aki ösztöndíjat nyert el valaha náluk, továbbra is igényelhet évente 200 euróért ingyen szakkönyveket, és a támogatás az EU-bővítés után sem szűnik meg. Az elbírálás két lépcsős folyamatban történik: először a Magyar Ösztöndíjbizottság válogatja meg a jelentkezőket, aztán a DAAD megszitálja a kézhez kapott pályázatokat.

Az egykori DAAD-ösztöndíjasok általalában internetes kapcsolatot tartanak fenn egymással, helyi szervezetekbe tömörülnek, illetve bárki rendszeresen informálódhat rendezvényekről, pályázati lehetőségekről a DAAD folyóiratából, amely az interneten is megtalálható.

Idén ősszel Piliscsabán volt a szervezet találkozója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amely 1992 óta működik, de gyökerei jóval mélyebbre húzódnak: gondoljunk csak Pázmány Péter kardinálisra és esztergomi érsekre, aki Nagyszombatban jezsuita egyetemet hozott létre.

A találkozó kisebb egységekre bomlott, ki-ki érdeklődési témájának megfelelő csoportot választhatott. A továbbképzés csoport programját követtem figyelemmel. Dr. Jutta Allmendinger, a müncheni egyetem tanszékvezetője, aki szociológiát, pszichológiát és szociálpszichológiát végzett Mannhaimben, majd a Harvardon tanult, vezette a beszélgetést. Bevallása szerint Németországban a főiskolák nem készültek fel, hogy a továbbtanulást biztosítsák, inkább a direkt állás- és munkahely-orientáltság jellemző rájuk. Magyarországon ezzel szemben divatos továbbtanulni, egyrészt a professzorok is extra fizetést kapnak érte, másrészt kecsegtet a titulusi cím.

Dr. Hronszky Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetője feltárta a magyar oktatáspolitika helyzetét: az utóbbi években megváltozott a helyzet, ugyanis általában fizetni kell a továbbtanulásért, a posztgraduális, azaz a PhD-képzésért. Nem ritka, hogy valaki dönt úgy, hogy doktorira adja a fejét. Pedig manapság gyakran nem kap PhD titulussal rendelkező diák munkát, mivel úgymond túlképzett. Németországban, akár Magyarországon is inkább a másod- és harmaddiploma a divatos, egymás után vagy párhuzamosan: az alapképzésért nem fizetnek, a többiért azonban már igen. Azonban míg a másod- és harmaddiploma két különböző szakterületen folyik, a továbbtanulás egyazon területen történik. Vegyünk csak egy példát:

Általában nyelvtudással, nyelvtörténet- és irodalomelmélet-vizsgákkal a német szakos hallgatók nem találnak a munkapiacon állást, hát jogot vagy külkereskedelmit kénytelenek tanulni másoddiplomaként, vagy magántanfolyamokat végeznek el. Ha kutatásra vagy továbbtanulásra adják a fejüket, akkor pedig a szakjukon belül választanak leszűkített kutatási témát.

Dr. Hronszky Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetője bevallotta, hogy az Audi cég inkább kifizeti a műszaki egyetem posztgraduális képzését, hogy a szükséges munkaerőt kapja. Kutatói labort rendeztek be és PhD-képzést finanszíroznak, de más nagy cégek sem kivételek. A végzettséget nem az állam, hanem a cég ismeri el. Általában külföldön, belföldön egyaránt négy módja van, hogy valaki promoveáljon. Mindkét államban gond, hogy a tanároknak, professzoroknak nincs ideje a kutatómunkára, csak kompromisszumokkal. Ha kutatnak, a diákjaikat hanyagolják el, és a diákok tartanak kiselőadásokat, ha pedig külföldön vagy odahaza kutatnak, és kutatói szabadságot vesznek ki, az egyetemnek nincsen belőlük haszna. Viszont az egyetemnek megfelelő kvalifikált munkaerővel kell rendelkeznie, hiszen hétévente jön az ellenőrzés, mennyi a diplomás, mennyi vett részt nemzetközi konferencián, hányan dolgoztak projekten, mennyi a doktori titulus. Tehát nem könnyű a helyzetük, több elvárásnak kell megfelelniük.

Az egyik diák panaszkodott, hogy a kutatási projektek nem jutnak el a diákokig, hanem lenyúlják a tanárok, és a diákok így nem tudnak abban közreműködni. Németországban, ha egy professzor projektet dolgoz ki, akkor a pénzösszegből köteles PhD-s diákokat segéderőként alkalmazni. Magyarországon nem kapnak általában kutatói ösztöndíjat a tanárok, és a diákok így hálából csupán ajándékokat kaphatnak. És az sem ritka, hogy a tanárok elcsenik a diákjaik ötleteit, és saját munkáikban használják fel őket. Hiszen hogyan is lehetne egy tanárnak évtizedeken át folyton új ötlete?

Az egyetemek szeretnék visszaállítani, hogy ne legyen kreditrendszer, tehát a diák ne vehessen fel bármikor bármilyen tanegységet, például ne kezdje a kortárs irodalommal, és ne fejezze be az antikvitással, mivel általában a tanegységek egymásra épülnek. Ezzel újra kiszűrhetnék, hogy a diák ne járjon hét-nyolc évig egyetemre.

A találkozón jelen volt Dr. Kuba Attila is, aki a magyar Humboldt Egyesület elnöke, a szegedi egyetem professzora, az ő előadásából idézek még befejezésül. A Humboldtianát 1860-ban alapították Berlinben és 1925-ben újraalakult, majd 1953-ban bonni székhellyel kezdte el működését. Tudományosan magasan képzett akadémikusokat támogat, hogy kutatói ösztöndíjhoz juthassanak, és kutatásukat Németországban végezhessék. Ehhez havi 2-3 ezer euró üti a markukat. A Humboldtiana évente ötszáz kutatói ösztöndíjat oszt szét és emellé száz díjat. Folytonosan kb. hatvan különböző nemzetiségű, nyolcezer tudós dolgozik kutatói ösztöndíjjal Németországban. Az egyesület évi kiadása 72, 2 millió euró.

Az Alexander von Humboldt Alapítvány magyar ága, a Humboldt Egyesület 1991-ben alapult, reál- és humánágakra egyaránt összpontosít. 1996-ban már nemzetközi konferenciát szerveztek Pécsett, két éve pedig Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián. Rendszeresen újságot és almanachot adnak ki. Jelentkezni negyven éves korig lehet azzal a feltétellel, hogy PhD-tanulmányokat folytat az illető, illetve már doktorált. Az ösztöndíjat a nyertes 6-12 hónapra kaphatja. A DAAD a www.daad.de vagy a www.scholarship.hu/aktulis/daad.htm honlapján, a Humboldtiana pedig a www.humboldt-foundation.de vagy a www.humboldt.hu honlapon tekinthetők meg.