Ismerd meg PetePitét!

Néha moziba megyünk, máskor a videotékába, megint más alkalommal csak ülünk a tévé előtt, és nézzük az éppen kiszemelt műsort. De álljunk csak meg egy pillanatra! Hát olvasni ki fog? A könyvekről mindenki elfeledkezik? Pedig higgyétek el, hogy érdekesebbnél érdekesebb történeteket ismerhettek meg belőlük is. ĺme egy a sok közül!

Ha eddig a sorig eljutottál, akkor azt igazán nagy örömmel veszem, mert az azt jelenti, hogy érdekelnek a könyvek, s akkor nem volt hiábavaló a fáradozásom. Most viszont nem is igazán a könyvekről szeretnék beszélni, és nem is arról, hogy milyen jó dolog az olvasás – ami ettől függetlenül egyáltalán nem lényegtelen – hanem szeretném, ha kicsit elfeledkeznél mindenről, és képzeletben megpróbálnád követni a mai történet lényegét. Kezdjük is el! Gondoltál-e már valaha arra, milyen is lenne így, gyerekfejjel belebújni egy másik ember alakjába. Egy másik emberébe, jól hallottad, aki nem is akármilyen ember. Nincs semmi különös benne, csakhogy a cserefiguránk egy felnőtt, aki tudniillik merőben más életet él, mint ti gyerekek. Sokszor hallottam már gyerekek szájából azt a kijelentést, hogy mennyire jó lehet felnőttnek lenni, mert ők azt csinálhatnak, amit csak akarnak, nem szól bele senki az életükbe, s ami a lényeg a gyermeki oldalról megközelítve, hogy a felnőtteknek nem kell tanulniuk, hacsak ők nem akarnak. Ezzel elárulhatom, hogy sokáig én magam is így voltam.

Alig vártam, hogy felnőtt lehessek. Hogy jobban jártam-e, azt nem tudom, elhiheted, sok dolog sokkal könnyebb volt akkor, és sokkal nehezebb most. Egy viszont biztos, ez az érv akkoriban engem sem győzött volna meg, ahogy feltételezem, téged sem. Mit szólnál, ha megtehetnéd, hogy belebújsz egy felnőtt bőrébe, cserélnétek egy kis időre, ő járna helyetted iskolába, küzdene meg a suliban azokkal, akik esetleg állandóan bántanak vagy gúnyolnak téged, Te pedig elmennél helyette dolgozni, s ellátnál minden felnőttes teendőt. Akiről a ma bemutatott könyvünk szól, őneki sikerült ezt átélnie. Hogy ki is ő? Pete Péter a becsületes neve, de csak úgy nevezik PetePite. Szeretnéd tudni, hogy kivel cserélt helyet? Neki viszonylag szerencsés dolga volt, hiszen az édesapja külsejét vélte magán felfedezni egy szimpla hétköznapi reggelen, amikor arra ébredt, hogy összement az ágya és a takarója. Egyáltalán nem érte pozitívan az a tény, hogy a takaró alól egy pár szőrös láb lóg ki, ami még csak kicsit sem hasonlít az övéhez. Az történet ugyanis, hogy egy varázslat következtében az éjszaka alakot cserélt PetePite és a papája, a lelkük, a gondolataik viszont a sajátjuk maradt.

ĺgy, gyerekfejjel kellett Petinek elindulnia a felnőttek közé az apukája munkahelyére, s így felnőtt fejjel kellett a papájának újra beülnie az iskolapadba. Természetesen a környezetük ebből mit sem vett észre. Mért is vették volna, hiszen ők a megszokott külsejű emberrel találkoztak mind a munkahelyen, mind pedig az iskolában. Ki gondolta volna, hogy mi lakozik a külső mögött! A papának volt sokkal könnyebb dolga, mert noha a régen is gyengének bizonyuló tantárgyakból most sem sikerült learatni a babérokat, annál inkább más órákon, ahol mindenkit lesöpört a színről. Emellett, ami fiának mindennapos fejtörést okozott, azt is sikerült orvosolnia és kivívta iskolatársai tiszteletét is. De mi történik mindez idő alatt a munkahelyen? Peti gyermeki őszinteségével, becsületességével és szókimondásával ér el nagy sikert, nem csupán szakmai téren, de még a szerelemben is. Szerez édesapjának egy társat, s így azt is eléri, hogy végre egy olyasmi család vegye őt körül, amilyet elképzelt magának. Persze bonyodalmak és humoros helyzetek teszik még érdekesebbé és még élvezhetőbbé a könyvet, de ezeket már nem szeretném elárulni, hiszen akkor nem lenne érdekes. A könyv írója, Nógrádi Gábor, akinek ez az alkotása 2000-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve díját. Nem is csoda, s hogy mennyire nem az, azt megtudod, mihelyst elolvasod a könyvet te magad is! Remélem, tetszeni fog! Jó szórakozást! (gluck)