Hosszított óvodai nyitva tartás?

Egy dolgot már a bevezetőben szeretnék hangsúlyozni. Magyar gyereknek természetesen magyar óvodában a helye. Itt nincs mentség, nincs „igen, igen, de” és nincs kitérő. Sajnos olyan időket élünk, hogy az iskolák, óvodák vezetőinek meg kell küzdeniük minden egyes diákért, ill. kisgyermekért. Ha egészséges konkurencia alakul ki egy-egy intézmény között, és attól azok színvonala még emelkedik is, ám legyen. Csak mindez ne azok rovására menjen, akikről a történet szól, a gyerekekére.

Majdnem négy évtizedet töltöttem óvodában óvónőként. Annak ellenére, hogy nincsenek kitüntetéseim, hogy soha nem voltam sztáróvónő, úgy érzem, sokat sikerült megtudnom a 3–6 évesek lelkivilágáról, érzéseiről. Sok álmos, fáradt kisgyereket dajkáltam reggelenként, nemegyszer csillapítottam lázat, fújtam meleget egy-egy fájós fülbe, próbáltam feledtetni az anyuka hiányát, lestem sóvárogva, mikor lép be az ajtón az az anyuka, akit már bizony türelmetlenül vártak.

Olvasom a minap az Új Szóban, hogy van olyan óvoda, idézem „ahol a késő délutáni órákban is szakképzett pedagógusok foglalkoznak az elfoglalt szülők, nagyszülők helyett a kicsikkel. Sőt, még az óvoda szombatonkénti nyitva tartását is fontolgatják.”

Sokat változott a világ az utóbbi években

Nem vagyok a fejlődés kerékkötője, de valahogy nagyon átértékelődtek a dolgok. Valamikor a család szent volt. Mára már nem „trendi” összeházasodni, családot alapítani, ha két fiatal néhány hónapja együtt van, az már „szép hosszú” kapcsolatnak számít. És a gyerekek! Nem készült tudomásom szerint kimutatás arról, vajon hányadik helyen áll a fontossági sorrendben egy kisgyerek? Kell ugye lakás, kell autó, kirándulás valami puccos helyre. Ehhez természetesen egy menő munkahely szükségeltetik, sok pénz, sok idő, hosszított óvodai nyitva tartás. Sajnos egyre gyakoribb az is, amikor van ugyan egy-két gyerek, de se rendes lakás, se autó, se kirándulás, se munkahely.

Ez a 21. század

Az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. A húsz-harminc év közötti lányok (fiatalok) külföldön kénytelenek munkát vállalni. Ki fog itt gyereket szülni? Azok a fiatalok, akik az országban maradtak, van esetleg már egy gyerekük, nehezen tudnak második gyermeket vállalni, mert a munkáltatók érdekeivel ez szinte összeegyeztethetetlen! Szemléletváltásra és másféle szociálpolitikára lenne szükség. Olyanra, ahol a család megtarthatná eredeti funkcióját. Ahol az anyák munkájuk mellett teljes értékű szülők maradnának, a gyerekek legalább a hétvégéket családi körben töltenék, ahol lenne idő szeretni, óvni, nevelni, meghallgatni a gyermekeinket, amíg szívesen kitárulkoznak előttünk. Addig viszont marad az óvoda, meg a hosszított nyitva tartás.