Hiánypótló kezdeményezés

Mivel iskoláinkban egyre több a különböző tanulási, viselkedés- vagy más zavarokkal küzdő diák, a speciális képesítésű gyógypedagógus pedig nagyon kevés – a magyar anyanyelvű pedig még kevesebb –, ezért a gyakorló tanárokra szinte teljesíthetetlen feladat hárul. Amint Stredl Terézia, a SJE tanszékvezetője fogalmazott, gyakorlatilag a pedagógus emberi hozzáállásán, empátiakészségén múlik, miként tudja kezelni a problémás gyereket. Köztudott, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók kis csoportokban történő, egyénre szabott foglalkozást igényelnek, amit 25–30-as osztálylétszámok mellett lehetetlen megoldani.

Segítő hálózat létrehozása

A helyzet súlyát érzékeli az SZMPSZ vezetése is, éppen ezért még tavasszal a Szülőföld Alap anyagi támogatásának köszönhetőn egy gyógypedagógusokból, pszichológusokból, valamint speciális pedagógiával foglalkozó szakemberekből álló csoportot hozott létre. Távlati céljuk egy iskolai segítő hálózat létrehozása. „A pedagógusok eddig szinte semmilyen szakmai segítséget nem kaptak ezen a téren, az igény viszont óriási a részükről – mondta Jókai Tibor, az SZMPSZ komáromi irodavezetője. – Éppen ezért már a nyári egyetem programjába is beiktattunk egy 30 órás továbbképzést, a jövőben pedig – ha pályázatunk sikeres lesz – 30–60 órás szemináriumokat tartanánk az ország különböző pontjain.”

A hosszú távú megoldást viszont az jelentené, ha a Selye Egyetemen bevezetnék a gyógypedagógus-képzést, esetleg másoddiplomaként szerezhetnének ilyen irányú szakképesítést az egyetemen a pedagógusok.

Egy felmérés eredményei

Az említett szakmai csoport április–május folyamán 10 járás 31 magyar alapiskolájának bevonásával reprezentatívnak mondható felmérést készített a tényleges helyzetről, illetve arról, mekkora igény mutatkozik a pedagógusok részéről a jövőben a szakirányú képzés iránt. Az eredményekről Mészáros Mária gyógypedagógus, a vágsellyei pedagógiai-pszichológiai tanácsadó munkatársa számolt be.

A kiválasztott 31 iskolát 8893 tanuló látogatja, ebből 3533 az alsó tagozatos. Elsősorban az ő körükben végezték ugyanis a felmérést, mivel a segítség akkor a leghatékonyabb, ha minél előbb hozzájut a különböző nehézségekkel küzdő diák. A felmérésből kiderült, a 3533 alsó tagozatos gyermek közül 10 küzd hallászavarral, 89 látászavarral, 6 testi fogyatékkal élő, 28 értelmi fogyatékkal élő, 1 autista, 161 beszéd-, 248 tanulási, 147 pedig magatartási és figyelemzavaros. A halmozottan sérültek száma 26. Míg a beszédzavar a felsőbb évfolyamokra mondhatni teljesen eltűnik, a tanulási és magatartási zavarok körülbelül azonos szinten maradnak, mint az alsó tagozaton. Megdöbbentő képet mutat a felmérésnek az a része, amely az iskolákban alkalmazott szakemberek számát firtatta. Eszerint a 31 iskolában összesen 1 gyógypedagógust, 2 pszichológust, 2 logopédust és 7 asszisztenst alkalmaznak, és további 11 külső szakemberrel működnek együtt.

„A két utolsó kérdésünk arra vonatkozott, elegendőnek tartják-e a pedagógusok a jelenlegi segítséget, amelyet az említett szakemberektől kapnak, illetve hogy segítene-e a zavarokkal küszködő gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak, ha szakirányú képzésben részesülhetnének. Az első kérdésre egyértelmű nem, a másodikra egyértelmű igen volt a válasz” – zárta beszámolóját Mészáros Mária.

„A nyugat-szlovákiai régióból érkezett mintegy 150 jelenlévő is bizonyítja, hogy rendkívül aktuális problémákat feszeget a konferencia. A közép- és kelet-szlovákiai pedagógusok részére június 13-án Losoncon, a Kármán József Alapiskolában tartunk ugyanerről a témára szakmai napot” – mondta Jókai Tibor.