Hamar elvesztem a türelmem

Hatodikos a lányom, és igazából nem is vele van baj, hanem velem, mert amikor tanulok vele vagy kérdezem a megtanultakat, nagyon hamar elvesztem a türelmemet. Kiabálni kezdek vele, ha nem ért meg valamit. Hogyan nyugtassam meg magam?

Jelige: Kiabálás

Józan fejjel gondolja végig a dolgokat, mi is a célja azzal, hogy a lányával tanul, vagy kikérdezi őt? Hatodikosokkal ugyanis már nemigen szoktak a szülők tanulni, csak kivételes esetekben, ha a gyerek nem győzi egyedül, olvasási zavara van, s nem tudna annyi leckét olyan rövid idő alatt megtanulni, ami rendelkezésére áll, vagy a szülő. Nem vonult vissza időben, ott ragadt a gyereke mellett, s most már csak megszokásból tanul vele.

Jó lenne megállapítani, hogy tényleg rászorul-e a lánya az állandó ottlétére, segítségére. Ha ugyanis nem szenved semmilyen értelmi fogyatékosságban, lemaradásban, akkor képesnek kellene lennie egyedül is felkészülni az órákra, esetleg egy-egy nehezebb tananyagnál segítséget kérnie. Ilyen esetben kimondottan kárára van a gyereknek, ha nem támaszkodhat a saját tudására, erejére. Nincs módja kipróbálni, hogy mire képes, mivel annyira hozzászokott már a mankók használatához. Az átállás nyilván nem fog egyik napról a másikra menni, fokozatosan kell hozzászoktatni ahhoz, hogy próbáljon meg egyedül tanulni. Biztatni kell, hogy képes rá egyedül is elsajátítani a tananyagot, ha jól összpontosít és odafigyel a megtanulandóra.

Ha viszont gyengébb értelmi képességekkel rendelkezik a kislánya, és valóban szüksége van az ön segítségére, jelenlétére, akkor ne akarja a teljes mennyiségű, hatalmas tananyagot gyermeke fejébe préselni, mert úgysem fog sikerülni. Igyekezzen mindig a lényeget kihámozni, s csak arra összpontosítani a tanulásnál. Vegye figyelembe, hogy az ilyen gyerekeknek nagyon sok ismétlésre van szüksége ahhoz, hogy jól bevésődjön az agyukba az új információ. Könynyebben tanulnak, ha több érzékszervet is használnak, hallják, látják, megtapogathatják… Ha a gyengébb képességű gyerekre kiabál, vagy türelmetlen vele, azzal csak rontja a teljesítményét, mert ha tanulás közben még ráadásul félni és szorongani is fog, akkor még kevésbé lesz hatékony a munkája. Ön a tapasztaltabb, bölcsebb, önnek kell a dolgokat magasabbról szemlélni, s messzebb látni. A gyermekének nem segít azzal, ha kiabál rá. Sőt ellenkezőleg, visszafogja őt a munkájában. Próbálja meg ésszerűen szemlélni a dolgokat, s ne követeljen lehetetlent a gyermekétől, csak azt, amire valóban képes lehet. Vannak dolgok, amiket nem változtathatunk meg, s ha ennek tudatában vagyunk, akkor képesek leszünk örülni a kevésnek, kicsinek is. Lehet, hogy a lánya a maximumot nyújtja, többre valóban nem képes. Az értelmi képességeket ha összehasonlítjuk más adottságokkal, lehet, hogy jobban megérti. Ha például egy gyerek, akinek olyan a testi felépítése, hogy képtelen elsajátítani a magasugrást, attól az 1 méteres teljesítmény is jó eredménynek számít, holott jól tudjuk, hogy ez nagyon messze van a világcsúcstól. Ám az sem megoldás, hogy akkor most osztályt fog ismételni, mert gyenge eredményt ért el. Ön is, ha tudomásul veszi gyermeke értelmi képességeinek határait, s nem fog tőle a szó szoros értelemben lehetetlent követelni, mindketten megnyugszanak. Ön is megtanul örülni annak az eredménynek, amit a lánya produkál, s a gyerek is felszabadultabban fog tanulni.

Lehet más oka is annak, hogy képtelen egyedül tanulni, vagy hátráltatja őt a tanulásban. Fájhat a feje, lehetnek látászavarai vagy bármelyik más érzékszervével, belső szervével lehetnek problémái, amik nem annyira komolyak, hogy orvoshoz fordultak volna, hisz kinek nem fáj időnként a feje vagy hasa? Ám ezek mind olyan tényezők, amik kihatnak a teljesítményre, s komoly gondokat okozhatnak. Igyekezzen ezekre is odafigyelni, ne bagatellizálja őket, mert komoly bajnak is lehetnek az előrejelzői.

Ha felméri a lehetőségeket, s azokhoz igazítja majd az elvárásait, lehet, hogy nem kell annyiszor dühbe gurulnia, s önmagát és saját viselkedését is könnyebben kordában tudja majd tartani.