Hagyomány és bábozás

Attila megmaradt hírmondónak, s az Erdei mesékben elvállalta a tölgyfa szerepétCzene Tamás felvételeKilóg a társaságból, mert a többiek hét- és nyolcéves gyerekek, akiket külön megzavar az, hogy a szokásostól eltérően nem élő hanggal, hanem playbackkel dolgoznak, mivel a rossz idő miatt az előadás beszorult a kajasátorba.

Attila kilóg, hiszen az idén végezte el a kilencedik osztályt, és ősztől Léván folytatja a tanulmányait. De mielőtt elárulnánk, hogy mi vezette őt egy szlovák iskolába, s ilyen messzire a Tornalja mellett található Harkácstól, megtudjuk tőle, hogy másodikos volt, amikor Vezérné Gonda Klára és Dolinsky Irén tanárnők létrehozták a bábjátszó csoportot, amelynek addig nem volt hagyománya az iskolában. Azt persze ők sem gondolták, hogy hét év alatt többször nyerik majd el a Duna Menti Tavasz fődíját, és nem csak Szlovákiát járják be az előadásaikkal, de több alkalommal Magyarországra, s ezen belül Budapestre is eljutottak.

Attila kíváncsiságból lett a csoport tagja, s idővel ott ragadt. Bár Sankfalán, amely mindössze háromszáz lakosú település, és közigazgatásilag a közeli Harkácshoz tartozik, nem igazán van hol előadni a darabokat, kárpótolja őket a sok-sok fellépés, a közös együttlétek. Az eltelt évek során már az egész csapat kicserélődött, s az igazi nagy váltás tavaly volt, amikor Az ördög három aranyhajszála c. előadásával nemcsak Dunaszerdahelyen taroltak, hanem számtalan meghívást is kaptak.

A többiek átadták a helyüket a kezdőknek, de Attila megmaradt hírmondónak, s az Erdei mesékben elvállalta a tölgyfa szerepét, ami egy mutáló hangú kamasznak méltó feladat. De, ahogy egyszer minden véget ér, a következő évad már biztos Attila fog nélkül fog elindulni, hisz a fiatalember szeretne édesapja örökébe lépni, aki sírköves. Mivel van hozzá kézügyessége, és érdekli is a szakma, úgy döntött, hogy bátyjával ellentétben, aki kereskedőnek képezi magát Budapesten, tovább viszi a családi vállalkozást.