Egészségtelenül táplálkozik

A lányom nem akar tízórait hordani az iskolába, azt mondja, adjak neki inkább pénzt, s majd ő vesz magának a büfében valami harapnivalót. Nem szeretném, ha hamburgert és csokit enne.

Jelige: Tízórai

Más módja pedig nincs, ha tudni szeretné, hogy mit eszik, legegyszerűbb dolog az, ha otthonról viszi az ennivalót. A lányát nyilván az vonzza, hogy a többiek azt vesznek, amit akarnak, és azt esznek, amit akarnak. Szeretne ő is kitérni az ellenőrzés alól, és valószínűleg több zsebpénzre is szert szeretne tenni. A gyerekek annál nagyobbnak érzik magukat, minél több pénzzel gazdálkodhatnak. Persze azt sem kell szem elől téveszteni, hogy mások előtt is el lehet dicsekedni, hogy ezt vettem, meg azt vettem magamnak.

Az sem jó megoldás, ha teljesen zsebpénz nélkül nő fel a gyerek, mert mindig mindent bebiztosít a szülő, s egy koronát sem mer rábízni, hogy gazdálkodjon vele. Az ilyen gyerek nehezen is fog megtanulni gazdálkodni, ezekből lesznek aztán azok a felnőttek, akik akkor költekeznek, amikor van pénzük, s nem nagyon törődnek a holnappal. Gazdálkodni is meg kell tanulni.

Talán próbáljanak ki egy olyan módszert, hogy hetente egyszer nem kap tízórait, hanem pénzt, de eleinte elhozza a vásárlási szelvényt bemutatni, hogy ön ellenőrizhesse, mit vett, és mit evett a gyermeke. Egy idő után, ha látja, megbízhat benne, elhagyhatja az ellenőrzést. Magyarázza is meg neki, hogy miért fontos ez önnek, hogy tudja, mit evett. Beszélgessen el vele arról, hogy nem minden táplálék válik hasznára a gyereknek, nem mindegyik egyforma tápértékű. Azzal pedig nyilván tisztában van, (vagy ha még nincs, akkor elmagyarázza neki), hogy az ő korában mennyire fontos az, hogy helyesen táplálkozzon.

Az is lehet, hogy már a lánya osztálya is a sovány alakra állt rá, olyanok szeretnének lenni, mint a modellek, vagy a Barbie baba. Ahhoz pedig nem kell sokat enni, hogy sovány maradhasson, mert a kiadós táplálék rövid időn belül az alakon is megmutatkozik. Ezért is gondolhatja a lánya azt, hogy ha pénzt kap, akkor nincs gondja azzal, hogy adjon túl a tízórain, amit a mama becsomagolt neki, s még pénzt is spórolhat, amit aztán más célokra felhasználhat. Ezt is meg kell beszélnie a lányával, hogy mennyire káros lehet az, ha a még fejlődésben lévő szervezet nem kapja meg a növekedéséhez elengedhetetlen tápanyagokat. Milyen károsodásokat szenvedhetnek az egyes szervek, s az egész szervezet. Az egészséggel nem éri meg hazardírozni, mert a következményei nagyon keservesek, és egész életre szólóak tudnak lenni.

A gyerek, amíg jól érzi magát, s nem gyötrik betegségek, el sem tudja képzelni, hogy milyen következményekkel járhat az, ha ő most rendszertelenül, és főleg egészségtelenül táplálkozik. Erre a felnőttnek a kötelessége figyelmeztetni gyermekét, s megtalálni a leghatékonyabb módját annak, hogy minden rossz és káros dologtól megvédje. Nem az a jó szülő, aki mindent megenged a gyermekének, csakhogy kedvében járjon, hanem az, aki tudatosan megvédi minden rossztól. Ezt viszont a gyerekek nem minden esetben fogják úgy fel, hogy milyen jó nekik, hogy enynyire törődnek velük. Viszont a szülő dolga, hogy állni tudja a kritikát és elégedetlenséget, s kitartson saját álláspontja mellett.

Gondolom, értelmes annyira a kislánya, hogy megértse az érveit, és el is fogadja azokat. Arra ne nagyon számítson, hogy egyszeri beszélgetés után teljesen megváltozik, minden észérvet elfogad, minden nézetével, véleményével egyetért majd. Valószínűleg egy kicsit tovább fog tartani, de ahhoz, hogy célt érjen, önnek is kitartónak kell lennie. Ne csak beszéljen az egészséges táplálékról, hanem valóban azt helyezze otthon is a központi helyre. Csak ha tapasztalni fogja a gyereke, hogy tényleg nincs itt más kiút, akkor fogadja majd el az érveit, s próbál meg azok szerint viselkedni.