Anthony Horowitz: Az első bevetés

Anthony Horowitz angol írót számos tekintélyes irodalmi díjjal tüntették ki munkásságáért. Gyermekkorában bentlakásos iskolába járt, amitől annyira viszolygott, hogy máig is rossz álmai vannak miatta. Bevallása szerint az egyetlen menekülési lehetősége az olvasás és az írás volt. Nyolcéves korában már írógépet kért ajándékba, és saját, kitalált történeteivel szórakoztatta a társait. Felnőttként először egy reklámügynökségnél helyezkedett el szövegíróként, de ezt a munkát túlzottan unalmasnak találta, valami mást szeretett volna kezdeni az életével. ĺgy hát huszonhét évesen regényíró lett, azóta is az írásnak, illetve az írásból él. Nagy-Britanniában emellett igen népszerű forgatókönyvíró, többek közt ő írta filmre Agatha Christie Poirot-sorozatát.

Tini krimi

Soha nem hallottam azelőtt Anthony Horowitz-ról, és talán most sem tudnék róla semmit, ha egy kedves ismerősöm meg nem ajándékoz szóban forgó regényével, Az első bevetéssel. Amikor a kötet hátulján először elolvastam a pár soros tartalmat, valahogy nem fogott meg. Sőt, egyenesen ellenérzéseket váltott ki belőlem. Először is viszolygok attól a szókapcsolattól, hogy „tini krimi”. Valaki magyarázza meg nekem, mit jelent ez?! Mert hogy nem hívogatja az olvasókat, az biztos. A történet öszszefoglalása elég gyengének, gyermetegnek tűnt – onnantól kezdve, hogy a Brit Titkosszolgálat egy tizennégy esztendős kamaszt küld egy életveszélyes küldetés végrehajtására, méghozzá egyedül. Na de hagyjuk is a külcsínt, hiszen a belbecs a lényeg.

Egy jópofa kémregényről van szó, amelyben valóban egy tizennégy éves fiú a főszereplő. És lássunk csodát, az ok, hogy miért küldenek egy ilyen tapasztalatlan kamaszt bevetésre, teljesen hihetően meg van magyarázva. Nagyjából az a lényeg, hogy egy multimilliomos, Herod Sayle nagyvonalú ajándékot ajánl fel az Egyesült Királyságnak. Minden iskolának küld egy legújabb fejlesztésű számítógépet, melyet az ő cége talált fel és forgalmaz. Nagylelkűsége jeléül sorsolás alapján vendégül lát a gyárában egy iskolást, hogy az tesztelje a piacra dobás előtt a gépet. Egy tizennégy éves fiú lesz a nyertes, akit viszont a titkosszolgálat lecserél Alex Riderre, a regény főhősére. Megbíznak a fiú képességeiben, mivel a nagybátyja (aki szintén kém volt) egészen kiskorától oktatta a kémkedés alapjaira, küzdősportokat és nyelveket tanított neki stb. Megbízzák Alexet, hogy nézzen körül a gyárban, és ha valami gyanúsat észlel, azonnal értesítse őket. ĺgy már teljesen érthetővé válik, hogy miért kell egy tizenéves kölyöknek játszania a szuperkém főszerepét.

Jópofa kémtörténet

Amellett, hogy nagyon izgalmas a regény, azért mégsem nevezhetjük teljesen komolynak. Az egész történet egy nagy klisére épül, amely kísértetiesen emlékeztet a régi James Bond-sztorikra. A főgonosz jéghideg jelleme és intelligenciája mögött egy őrült rejtőzik, aki, ha nem is a világot, azért Nagy-Britanniát ki akarja irtani. Persze nem hiányozhat mellőle egyszerre félelmetes és nevetséges segédje sem, jelen esetben a kivágott nyelvű, sebhelyes arcú Mosoly, illetve a szenvtelen tekintetű, kegyetlen német nő sem. A klasszikus felállásban szinte mindig jelenlévő megrendíthetetlen orosz bérgyilkos itt is szerepel.

A könyv nem több 189 ritkán szedett oldalnál, így csak pár órás, könnyed olvasmány. Nem kimondottan egy irodalmi csoda, de ha valakinek kedve van egy jópofa kémtörténethez, annak nem fog csalódást okozni a könyv. Nekem egy mosolygós-körömrágós estét adott. Kreatív, humoros és izgalmas, egyszóval szerethető.