A tanár mutasson példát!

Nyelvünk gondolataink közlésének, de leplezésének is, leghatékonyabb eszköze. Az ember megnyilvánulásai között jelentős hely illeti meg szavait. A vezetői példaadás éppen ezért sokszorosan hat a mindennapi élet szózuhatagára. Pozitív és negatív értelemben egyaránt.

A pedagógus példát mutat azzal, hogy milyen nyelvi rétegből választja szavait. A tanítvány nagy mennyiségben sajátítja el a triviális, trágár szavakat, kifejezéseket, mondatokat. Ha azt látja, hogy az iskolában pedagógusai is használják ezeket, megerősítést kap. Használatuk szokássá válik. A durvaság, a gorombaság terjedésének okait gyakran ebben kell keresnünk.

A tanár modellt ad azzal is, milyen a hitele egyes szavainak. Ha a munkatársak, a tanulók naponta átélik a szavak devalválását, tapasztalják, nem szükséges megtenniük, amit megígértek, mert igazgatójuk és pedagógusaik is könnyedén ígérnek, elterjed köztük a felelőtlenség.

A legrosszabb modellt az nyújtja munkatársainak és tanítványainak, aki a szavakat arra használja, hogy tétlenségét leplezhesse velük. Ha a jelentések, az ünnepi beszédek, beszámolók hemzsegnek az üres stílusfordulatoktól hétköznapi tények, számszerű adatok helyett, az egész iskolában divattá fog válni a szavak puffogtatása. A tanítási órák feleleteiben is kamatoztatni fog az ilyen példaadás. Azokat is frázisok öntik el, amelyek talán jól hangzanak, de nem tükröznek semmit.

A pedagógiában, de egész életünkben hatástalanok az üres prédikációk. Érdemes lenne megszámolni, hogy szerte a világon hányszor hangzik el napjában: legetek jók, ilyenek, olyanok. Érdemes lenne egyszer az így kapott hatalmas számmal szembeállítani: hányan lettek valójában jobbakká e szavak hatására. Mégis csak igaza lenne állításunknak, hogy negatív eredmény jönne ki. Rengeteg energiát pazarolunk, mint a gőzmozdonyok. A füst haszontalanul, de nem károkozás nélkül száll a levegőbe.

Szavakra szükség van. A vezetőnek, a pedagógusnak kell példát adnia, hogy a szótabutól (a primitív időben pl. nem volt szabad nevükön nevezni a dolgokat, mert a szó megigézi őket) a szómágián át (pl. a középkor számmisztikája) eljutottunk a kulturált beszédig. Megértése visszahat a sértőre (csökkenti önmegbecsülését), tiszteletlenséget fejez ki másokkal szemben, rontja az egész társadalmi közérzetet.