Cui bono?

Az ellenzék még mindig nem akarja megérteni, hogy a politika máshol készül, nem az utcán. Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke látogatása után a szlovák miniszterelnök ujjonghatott örömében. Jourová ugyanis nem tartja problémának a Különleges Ügyészség sokat bírált felszámolását. Az RTVS javasolt megszüntetésével kapcsolatban pedig a politikus asszony örömmel állapította meg, hogy a törvénytervezettel a parlament nem gyorsított eljárás keretében foglalkozik. Nagyra értékelte, hogy a közmédia átalakításával kapcsolatban széles körű vita alakult ki, és hogy a javaslat több konzultáción esett át, mielőtt a kormány jóváhagyta és a parlamentbe továbbította. 

Ahogyan a történelmet sem nevezhetjük ósdinak, úgy a jelenlegi kabinet viselkedésében sincs semmi újdonság. Eddig minden egyes kormány, amelyik hatalomra került, többé-kevésbé ellenőrizte a közmédiát. Ha belegondolunk, végül is az RTVS mai vezérigazgatója még Igor Matovič kormányának a politikai jelöltje. 

Nem feltételezem, hogy bármelyik következő kormány lemondana arról, hogy saját igazgatót ültessen az STVR igazgatói székébe. Az új törvénytervezet szerint őt egy olyan testület fogja megválasztani, amelyik négy tagját a kulturális minisztérium adja, ötöt pedig a parlament választ. Egyértelmű, hogy a testület összetétele a mindenkori választásokból győztesen kikerülő többséget fogja tükrözni. Feltételezhető az is, hogy ha a jelenlegi kormánypárti politikusok elveszítenék a következő választást, akkor éppen ők lesznek azok, akik az igazgató következő „politikai jelölését” bírálni fogják. Robert Fico annak idején 2010-ben hangosan kritizálta és célzatos átalakításnak minősítette a közszolgálati tévé és rádió összevonását, azaz az RTVS létrehozását. Az STVR-törvénnyel lényegében most hasonló dolgot művel, mint amit évekkel ezelőtt kritizált. Az önkényes célzatosság akkor fog megint az eszébe jutni, ha majd egyszer az ellenzéki padsorokban fog ülni. Ez a politika. 

Az, hogy a közmédia miatt az ellenzék túlságosan felkorbácsolta az érzelmeket, hogy az alkalmazottak is hangosan kifejezték nemtetszésüket a tervezett változtatásokkal kapcsolatban, olyan típusú politizálás, ami végső soron árt a közintézménynek, és visszafelé is elsülhet. Hiszen mindez csak felerősíti és igazolhatja a kormány érveit és kritikáját, miszerint a közmédiát teljesen áthatja a politika, és túlpolitizált. A kormánykoalíció pedig képes ezeket az érzelmi táncokat a maga javára fordítani. Két igazság összecsapásáról van szó, és ezt a harcot nem lehet megnyerni. Az egyedüli kiút, ha visszatérünk a tényekhez. Egyelőre azt mondják, hogy a kormány „okosan” merít a múltbeli precedensekből, miközben maga is olyan új precedenseket teremt, melyek egy nap majd a következő kormányt „boldogítják”. 

Fekete nap – az RTVS megmentésére irányuló akció eddig egyetlen célt szolgált, éspedig a kormánypártok európai parlamenti választási kampányát. A média és az ellenzék ismét gyönyörűen – és önként! – aktivizálta a kormánykoalíció szavazóit. Az ember ilyenkor elgondolkodik: tulajdonképpen miért történik ez, és vajon tudnak erről? Cui bono? (Kinek a javára?) A médiának és az ellenzéknek egyaránt tudnia kellene a választ.