Ódor: A kisebbségek kaphatnak uniós garanciákat, de a konkrét ügyeket országon belül kell megoldani

Az interjút a Robert Fico (Smer) miniszterelnök elleni merénylet előtt rögzítettük, ezért erről a témáról nem beszélgettünk.

Utoljára nagyjából fél éve a kormányhivatalban beszélgettünk, amikor ön még a szakértői kabinet miniszterelnöke volt. Mi minden történt azóta?

Elég sok minden. Azért azt el kell mondanom, hogy nem nagyon akartam visszajönni a politikába, nem annyira a szívem csücske ez. De aztán láttam, hogy bevadult az új kormány és elkezdte tégláról téglára lebontani a demokráciát Szlovákiában. Szembefordult az intézményekkel, most például azt látjuk, hogy a sajtót és a civilszervezeteket támadják. Ez az út oda vezet, hogy egy valódi demokráciából egy látszat-demokráciába megyünk át, ahol ugyan vannak választások, de a hírforrásokat a kormány kontrollálja. Egy ilyen helyzetben az ellenzéki pártoknak nagyon nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy lehet másképpen is irányítani Szlovákiát.

Robert Fico és kormánya miatt döntött úgy, hogy beszáll a politikába?

Igen. Én korábban nyíltan beszéltem arról, kevés az esélye annak, hogy visszatérek a politikába. De aztán láttam, hogy az emberek a terekre mentek tüntetni. Ekkor azt éreztem, ha ők ki tudnak menni és tiltakozni tudnak a kormány politikája ellen, akkor én sem fogok otthon ülni. A mostani EP-választáson való elindulásommal pedig kipróbálom, van-e valamilyen politikai esélyem arra, hogy a formációnk egy gerince, támasza legyen a demokratikus pártoknak Szlovákiában. Sokan kérdezték, hogy miért nem alapítottam saját pártot, vagy miért nem olyan párthoz mentem, amely gazdasági tekintetben más irányvonalat képvisel. Erre én azt mondtam, nem kell még jobban szétverni az ellenzéki politikai spektrumot. Hanem sokkal jobb ötletnek tartottam, hogy fogjunk össze. 

Ön Robert Fico tevékenységével, a jogállam leépítésével indokolja, hogy belépett a pártpolitikába. Ez azonban már a 4. Fico kormány. A Smer vezetőjének nevével fémjelzett kabinetek korábban például nagyon súlyos kisebbségellenes lépéseket tettek, sőt a 3. Fico-kormány idején egy újságírót is meggyilkoltak. Miért nem ezekben az időkben döntött a politikába való belépés mellett, miért csak most?

Azért, mert akkoriban egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy politikával foglalkozzak, nem vágytam arra, ami aztán megvalósult, hogy miniszterelnök legyek. Akkoriban úgy éreztem, sokkal többet tudok tenni az országért, ha közgazdászként működök. Ez alatt a húsz év alatt elég sok mindent sikerült is átvinni. Megreformáltuk a gazdaságot 2003 és 2005 között, bevezettük az eurót, az adósságféket, létrehoztuk az Értéket a Pénzért Egységet (ÚHP). Annak ellenére, hogy bizonyos időszakokban Robert Fico volt a miniszterelnök, sikerült meggyőznünk őt például arról, hogy be kell lépnünk az euróövezetbe. Így aztán mindig volt olyan pozitív dolog, ami azt mutatta, érdemes közgazdászként folytatni a munkát. Aztán derült égből villámcsapásként ért engem az elnök asszony felkérése, hogy vezessem a hivatalnokkormányt, előtte egyáltalán nem gondoltam politikai karrierben.

Ön nem tipikus politikus, korábban a Nemzeti Bank alelnöke volt, majd a hivatalnokkormány élére is szakértőként került. Mennyire rázódott bele a politikus létbe, hogyan megy a kampányolás? Ígérgetni már tud-e?

Igen, ez a közeg eleinte elég furcsa volt számomra. Amikor ide jöttem, én mondtam is, hogy én nem vagyok az a tipikus politikus. Illetve már az elején elhatároztam, hogy azt a fajta retorikát szeretném folytatni, ami a hivatalnokkormányt is jellemezte. Vagyis nem fogok hatalmas ígéretekkel előállni, inkább megmondom nyíltan milyen helyzetben van az ország és mit lehet ezzel csinálni. Ahogy a hivatalnokkormány idején, most is olyan terveket próbálunk előkészíteni, amelyekkel jobbá tehetjük Szlovákia jövőjét. De sem a választók riogatása, sem az olyan irreális dolgok, mint a kétszeres bérek ígérete nem az én asztalom. Én nem tudok olyan hitelesen hazudni, mint más politikusok. Az üres ígérgetést meghagyom másoknak. 

Miért pont a Progresszív Szlovákiához (PS) szerződött le? Korábban ugyanis ön úgy nyilatkozott, politikailag középen, vagy talán egy kicsit jobb oldalon áll. A PS szavazóinak nagy részéről azonban ezt nem lehet kijelenteni.

Az egyik ok az volt, hogy nem szerettem volna saját pártot alapítani. Ugyanakkor tárgyaltam a PS-en kívül más pártokkal is. 

Például az SaS-szel?

Ezt nem tudom cáfolni. 

Szóval miért a PS?

Én úgy gondolom, jelenleg az a legfontosabb, hogy az emberek lássák, együtt is lehet csinálni egy normális politikát. Ehhez talán a PS gondolatai voltak a legközelebb, hiszen a párt elnöke, Michal Šimečka is azt mondta, ő is azt szeretné, ha a formációja kicsit jobban középre kerülne a politikai palettán. Ebbe én is beleillettem, hiszen ahogy ön is idézett, én korábban már kijelentettem, hogy középen, vagy inkább talán egy kicsit jobbra helyezkedek el ezen a palettán, főleg gazdasági témákban. Megtetszett tehát, hogy a PS is úgy gondolkodik, jobb lenne egy kicsit középre húzni. Ezzel egy olyan erős pillért lehet kialakítani, ami meg tudja szólítani az országban az összes demokratikusan gondolkodó embert. 

Mi volt a baj az SaS-szel, miért nem oda ment? Hiszen pont gazdasági témákban ez a párt jobboldali.

Elsősorban azért, mert úgy láttam, sokkal nagyobb esélye van a PS-nek egy ilyen nagy középpártot kialakítani, mint az SaS-nek. Az SaS ugyanis többször olyan ígéretekbe hajszolta bele magát, amelyek aztán akadályai voltak annak, hogy az országban nagyobb volumenű változások történjenek. Úgy éreztem, a PS tud egy kompromisszumokra épülő pártot kialakítani, az SaS pedig nem éppen a kompromisszum-készségéről híres.

A döntő érv tehát bizonyos értelemben a politikai kultúra volt?

Nem csak ez, hanem magának a politikai pártnak az ereje is számított. 

Arról is beszélt már, hogy mások is megkeresték, volt ezek között olyan ajánlat, amelyet magyar politikai szereplőktől kapott?

Igen, voltak ilyen ajánlatok is. De úgy láttam, hogy tényleg érdemes lenne kipróbálni azt az utat, hogy egy többségi pártban próbáljak érvényesülni. Eddig ugyanis az etnikai politizálás volt a fő csapásirány, de látjuk, hogy ez hova vezetett. Ezek a szereplők több mint 10 éve nem tudtak parlamenti mandátumot szerezni. Arra a bizonyos másik útra pedig a PS egy nagyon jó partner, mert ők odafigyelnek a különböző kisebbségekre. Én pedig ezen belül szeretnék odafigyelni a nemzeti kisebbségekre, a magyar közösségre is. Ki szeretném próbálni azt az utat, hogy egy döntő jelentőségű pártban van egy ilyen erős magyar vonal is. 

A PS nyitott a különböző nemzeti kisebbségek felé is, ugyanakkor a pártot érte bírálat azért, hogy milyen mértékben vállalja fel a nemzetiségi közösségek ügyeit, problémáinak megoldását. Hogyan értékeli ön a pártnak ezen a területen nyújtott eddigi teljesítményét és a jövőben mit szeretne látni a PS-től kisebbségi témában?

Ha megnézzük, hogy milyen nagy pártok foglalkoztak eddig a kisebbségi ügyekkel, akkor azt látjuk, hogy a mai kormánypártok sem tűnnek ki ebben a tekintetben. Régebben Ficóék kifejezetten ártottak is a magyar közösségnek. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Dél-Szlovákiában a magyarlakta régióban is van egy elég jelentős választóbázisa. Ezen túl azonban nekem is az volt az érzésem, hogy kevés nagy párt figyelt oda a nemzetiségekre, azon belül a magyar kisebbségre. Az egyik ok, hogy itt ülök, pont az, hogy ezen jó lenne változtatni. A PS-en belül sokkal többet kell foglalkozni a nemzetiségi kisebbségekkel, és én azért vagyok itt, hogy ezt megtegyem. 

A beszélgetésünk elején azt mondta, hogy az üres ígérgetést meghagyja másnak, de ezt akkor vehetjük valódi ígéretnek?

Igen. Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy még nem vagyok tagja a PS-nek, a párt nevében nem tudok ígéretet tenni. A saját nevemben tudom elmondani, megpróbálok mindent megtenni azért, hogy az olyan témák is előtérben legyenek a PS-ben, amelyek fontosak a magyarlakta területek számára. A pártban van egy magyar platform, de ennél szerintem sokkal többet lehet tenni. 

Törekszik-e arra, hogy kifejezetten a magyar nemzetiségű választókat szólítsa meg? Kampányol-e például magyarul?

Igen, vannak magyar óriásplakátjaink, illetve több magyarlakta városba is készülünk, ahol magyar nyelvű beszélgetéseket szervezünk. Nagyon figyelünk arra, hogy magyarul is kampányoljunk. 

A Magyar Szövetség kimondottan a szlovákiai magyarok szavazatait szeretné megszerezni, mennyire tekinti közvetlen vetélytársának Berényi Józsefet a Magyar Szövetség EP-listavezetőjét?

Mivel a PS egy országos párt és a célunk az, hogy eredményünkkel megelőzzük a Smert. A magyarlakta területeken én megpróbálok a PS-nek ezzel a politikával minél több szavazatot szerezni. A választást azonban nem véletlenül hívják választásnak, az emberek többfajta politikából választhatnak. A mi politikánk az, hogy egy ilyen nagy párton belül próbáljuk majd a magyar kisebbség ügyeit előrevinni, vagyis nem etnikai politizálást folytatunk. 

Mi az ön érzése, mennyire van erre fogadókészség a Dél-Szlovákiában élő magyarok körében?

Ha megnézzük, mikor voltak prodemokratikus erők kormányon az országban, akkor azt látjuk, hogy mindig voltak ott magyar pártok is. Van tehát egy nagy szavazóbázis, amelynek igénye van arra, hogy ne csak a kisebbségeket érintő témákról beszéljünk, hanem próbáljunk egy jó életszínvonalat biztosítani az egész ország számára. Illetve, hogy senki ne érezze magát másodrangú állampolgárnak Szlovákiában. 

Azért a Magyar Szövetség versenytársa önöknek, legalábbis a déli országrészben.

Ez természetesen így van. A polgárok azonban választhatnak, hogy melyik politikát tartják jónak. A mi célunk az, hogy eredményünkkel magunk mögé utasítsuk a Smert. 

A PS-nek az országos eredményében a délen begyűjtött szavazatok valószínűleg csak egy töredékrészt fognak kitenni. Ugyanakkor a Magyar Szövetség számára pontosan ezek a töredékszázalékok lehetnek döntőek abban, hogy elérik-e a bejutási küszöböt, vagy sem. Ennek tudatában kampányol a déli országrészben?

Ezzel egyáltalán nem foglalkozunk, nem arra figyelünk, hogy más pártoknak milyenek a bejutási esélyei, vagy milyen programmal indulnak a választáson. Mi már az elején megmondtuk, milyen értékeket képviselünk. Olyan politikát szeretnénk csinálni, amely ott tudja tartani Szlovákiát az Európai Unióban. A többi párt is jobb, ha a saját politikájának építésével foglalkozik.

Nem kár, hogy miniszterelnöki tapasztalatokkal rendelkező politikusként az EP-be tart? Itthon nem tudna hasznosabb lenni?

Nagyon sokszor kapom meg ezt a kérdést. Erre mindig azt mondom, nincs kizárva semmi. Most az EP-választás áll előttünk, de ha majd jön a szlovákiai parlamenti választás, sehol sincs az megírva, hogy én azon ne indulhatnék. Az EP-választásra egyfajta tesztként tekintek. Én ugyanis még soha nem indultam választáson, nem tudom, mekkora a politikai tőkém. Majd ha ez kiderül, ettől is függeni fog, hogy mennyire akarok az itteni politikai életben aktív lenni. Azt azért hangsúlyozni szeretném, ha bejutok az EP-be, akkor is nagyon sokat szeretnék itthon lenni, el szeretném magyarázni az embereknek, hogy miért fontos az uniós tagságunk. Úgy látom ugyanis, hogy Szlovákiában nagyon sokan csak az EU negatív oldalait hangsúlyozzák. Egyébként azt gondolom, ez az egyik oka, hogy miért ilyen alacsony az EP-választáson való részvétel. Ugyanakkor a 20 éves tagságunk alatt nagyon sok jó dolgot kaptunk az uniótól, amit helytelen lenne elhallgatni. 

Akkor tehát a PS színeiben indulni fog a következő parlamenti választáson Szlovákiában?

Ez a mostani EP-választás eredményétől függ. Ha úgy látom, hogy nincs hozzáadott értékem az itteni politikához, akkor nincs értelme a hazai választáson indulni. Ha az EP-választáson elért eredmény jó lesz, akkor nagyon aktuális a szlovákiai parlamenti választáson való indulásom kérdése. 

Robert Fico azzal támadta önt, hogy lebukott, hiszen most a PS listáján indul, a smeresek pedig már a hivatalnokkormány idején is Zuzana Čaputová és a progresszívek embereként beszéltek önről. Nos, tényleg lebukott? Az elejétől fogva a PS embere volt?

Ha valaki megnézi az előző húsz évben folytatott munkásságomat, akkor azt láthatja, hogy a második Dzurinda-kormánnyal csináltuk a nagy gazdasági reformokat 2003 és 2005 között. De aztán 2009-ben a smeresekkel léptünk be az euroövezetbe. Ugyancsak velük vezettük be az Értéket a Pénzért Egységet. Ebből is látszik, hogy nagyon sokféle párttal együttműködtem már, de ez mindig szakmai szinten történt. Amikor pedig felállt a szakértői kormány, a kabinet tagjait megkérdeztem, hogy milyen értékrendet képviselnek. Ebből aztán az látszott, hogy kicsit még több is volt a jobboldali konzervatív miniszter, mint a liberális. Ilyen szempontból nekem tiszta a lelkiismeretem. Michal Šimečkával annak előtte nem is találkoztam, hogy a szakértői kormány megalakult volna. 

Említette, hogy nem tagja Progresszív Szlovákia pártnak, mikor lép be, mitől függ ez?

Ez a mostani EP-választás eredményétől függ. A PS-esekkel már az elején közöltem, hogy én nem akarok új pártot alapítani, inkább azon szeretnék dolgozni, hogy a meglévő demokratikus szereplők megerősödjenek. Persze, ha ez a választáson valamiért nem sikerülne, akkor nem fogok az itteni pártpolitikával mélyebben foglalkozni. Egy ilyen esetben inkább az EP-mandátumra koncentrálnék. 

Mit tekintene az EP-választáson elért sikernek?

Persze az lenne a legnagyobb siker, ha megnyernénk a választást és öt mandátumot szereznénk. De hogy a hazai politikában maradok-e, az attól függ, mennyire tudtam én új szavazókat megszólítani, akik aztán a PS-re voksoltak. Hiszen ahogy mondtam, arra törekszem, hogy a PS meg tudjon szólítani olyan szavazókat is, akik egy kicsit jobban középen vannak, esetleg kicsit konzervatívak. Ha csak ugyanazokat a szavazókat szólítom meg, akik eddig is a PS-re voksoltak, akkor mi értelme volna a csatlakozásomnak? 

Mennyi megszerzett preferencia-szavazattal, ún. karikával lenne elégedett?

Ezen még nem gondolkodtam, hiszen nem minden választó karikáz be neveket a szavazólapon. Én majd tényleg azt nézem meg, hogy olyan választók, akik eddig nem szavaztak a PS-re, most erre a pártra voksolnak-e. Például érkeznek-e a párthoz olyan régiókban új szavazók, ahol a PS-nek eddig nem volt jó eredménye. Inkább az ilyen mutatók lesznek a fontosak, nem a karikák száma. 

Jó az, ha valaki belpolitikai ugródeszkának használja az EP-választást?

Nem nevezném ezt ugródeszkának. Én most arra készülök, ha bejutunk az uniós parlamentbe, akkor öt évig ott fogok tevékenykedni, de számomra nagyon fontos az is, hogy mi történik itt, Szlovákiában. Ezért is azzal kampányolunk, hogy maradjunk itt Európában. Ha az EP-választás megmutatja, hogy van emögött politikai erő, akkor ezzel élni kell itthon is. Ez nem azt jelenti, hogy szükségszerűen vissza kell jönni a hazai politikába, de még ez is lehet belőle. Számomra az a fontos, hogy hol lehet a legtöbbet elérni az ország számára. Ha ezt itt Szlovákiában lehet, akkor az is elképzelhető, hogy visszajövök Brüsszelből. Úgy, ahogy Michal Šimečka is hazajött politizálni. 

A PS 2019-es listavezetője, Michal Šimečka, aki most a párt elnöke, az EP-ben alelnöki tisztséget töltött be, játékban van, hogy ön is megkaphatja az uniós parlament ezen tisztségét?

Ezt nagyon nehéz előre megmondani. A legfontosabb az, hogy melyek lesznek azok a pártcsaládok, frakciók, amelyek meghatározzák majd, hogy milyen legyen az európai parlament. Eddig az a pártcsalád, amelybe a PS is tartozik, a Renew Europe, nagyon meghatározó volt, egyike volt annak a három nagy frakciónak, amely eldöntötte, milyen irányba megy az Európai Unió. Egyébként ez is egy szempont volt a számomra. Hiszen ha már az EP-választáson indulok, akkor jó egy olyan pártcsaládba tartozni, amelynek valamilyen szava is van. Mert békegalambokat eregetni bárhol lehet, de ha valakinek nulla az esélye arra, hogy bármit is megváltoztasson, mivel nem tagja egyik ilyen frakciónak sem, akkor ez tényleg csak ilyen youtuberkedésre jó. Lehet egy-két videót csinálgatni, meg békegalambokat az ülésteremben szabadon engedni, de többet nem. Ez pedig érvényes a Smerre, a Hlasra és a Republikára is. Bár látni lehet, hogy a szélsőséges erők az európai színtéren is erősödnek, szerintem az Európai Néppárt, a szocialisták, illetve a Renew Europe még mindig esélyes arra, hogy megtartson valamilyen többséget az EP-ben. Ha ez valóban így lesz, akkor természetesen én is megpróbálok olyan pozíciót szerezni az uniós parlamentben, ahol valamiről érdemben lehet dönteni. Nem vagyok az a típus, aki ölbe tett kézzel nézi, mi történik, hanem konkrét elképzeléseim is vannak. 

Milyen elképzelései vannak?

Most fogják majd tárgyalni, miként nézzen ki az új uniós költségvetés. Én pedig az elmúlt években elég sokat foglalkoztam költségvetésekkel. Ha ebben közreműködhetek, akkor szeretnék minél több pénzt átirányítani olyan uniós projektekre, amelyek segítenek abban, hogy az EU a Kínával vagy az USA-val való versenyben lépést tudjon tartani. Illetve a programunkban is szerepel, hogy sokkal több pénzt szeretnénk a régiókba juttatni. 

Ha jól értem, akkor nem zárta ki, hogy megpályázná az EP alelnöki tisztségét.

Nem, nem zártam ki, de ez most nincs terítéken. Más úton is lehet eredményeket elérni, nem csak az alelnökségen keresztül, hiszen ott vannak a szakbizottságok is. 

Korábbi témánkhoz visszakanyarodva, szerepet játszott abban, hogy nem az SaS mellett döntött, hogy ez a párt a radikális szereplőket is magába foglaló Európai Konzervatívok és Reformerek Pártjában (ECR) politizál?

Valamilyen szinten igen, de ezt inkább egy másik perspektívából, egy pozitív szempontból láttam. Mégpedig, hogy a PS a Renew Europe-ban van, ahol lehetősége van beleszólni a dolgokba. De ha megnézem az SaS listáját, akkor vannak ott olyanok, akik biztosan nem ülnek be az ECR frakciójába. 

Az Európai Parlament legnagyobb frakciója valószínűleg a választás után is az Európai Néppárt (EPP) lesz. Ön támogatná, hogy Ursula von der Leyen, a Néppárt jelöltje legyen az Európai Bizottság elnöke?

Számomra a program mindig sokkal fontosabb, minthogy ki áll a bizottság élén. A politika pedig a kompromisszumok világa. Ha tehát a program olyan lesz, ami számunkra elfogadható, akkor teljesen természetes, hogy a legnagyobb politikai családból jön majd a bizottság elnöke. Azt pedig majd ők eldöntik, hogy Ursula von der Leyent jelölik-e, vagy mást. 

Személyében Ursula von der Leyen ön számára elfogadható?

Mi sokszor beszéltünk egymással. Segített is nekünk, amikor az európai helyreállítási tervvel kapcsolatban kértünk változtatásokat. Olyan forrásokról volt szó, amelyek kórházak finanszírozására fordíthatóak. Nekem tehát nincs olyan kifogásom a személye ellen, ami miatt a barikádokra állva tiltakoznék az ellen, hogy Ursula von der Leyen legyen a bizottság elnöke. 

Korábban lehetett arról híreket hallani, hogy a Fidesz magyar kormánypárt az ECR-frakcióba szeretne tartozni. Mit gondol, milyen szerepet fog játszani az EP-ben az Orbán Viktor vezette Fidesz?

Ez majd attól függ, hogy milyen eredményt érnek el a hasonló pártok, köztük a Smer. Mert el tudom képzelni, hogy azok a pártok, akikkel senki nem akar tárgyalni egy új frakciót hoznak össze. Jelen pillanatban azonban ezeknek a pártoknak, beleértve a Hlast is, a jelentősége az EP-ben lényegében elhanyagolható. Azt szoktam mondani, hogy kisebb a hatásuk, mint az alkoholmentes söré, mert abban is van legfeljebb 0,5 százalék alkohol. 

Számít azonban arra, hogy ezek a szereplők a választás során megerősödnek?

Igen, számítani lehet erre. De bízok abban, hogy az a kompromisszum, ami a három legnagyobb pártcsalád között az elmúlt öt évben megvolt, most is megmarad. Lehet, hogy nem akkora fölénnyel, de még mindig össze lehet állítani egy demokratikus többséget az EP-ben. 

Azért kérdezem, mert azon a sajtótájékoztatón, ahol a PS bejelentette, hogy ön vezeti majd a párt EP-listáját, Šimečka arról beszélt, az Orbán Viktor nevével fémjelzett út nem helyes, sőt, egyfajta veszélyként beszélt a magyar miniszterelnökről. Ön szerint Orbán Viktor veszélyt jelent Európára?

Én erről úgy fogalmaznék, hogy amit most Szlovákiában látok, az lényegében Orbán Viktor lépéseinek a másolása. Amikor még miniszterelnök voltam, a többi kormányfő részéről sokszor felmerült a kérdés, hogy Szlovákiában sor kerülhet-e orbanizációra. Én pedig most úgy látom, hogy pontosan ezen az úton indultunk el, vagyis azon, amely jóval kevésbé demokratikus és inkább kelet felé nyit. Ez egy olyan politika, amely próbál mindent kihasználni, ami az EU-ban jó, de az első adandó alkalommal megpróbálja besározni az uniót. Én nem szeretem ezt a politikát. 

Nagyon ügyesen próbált meg kitérni az elől, hogy Orbán Viktorról nyilatkozzon, de én visszatérnék a magyar miniszterelnökre. Már csak azért is, mert a PS környékén talán ön az egyetlen, aki személyesen is beszélt a magyar kormányfővel. Mi a véleménye róla?

Személyesen teljesen normális beszélgetést folytattunk. A kulisszák mögötti diskurzusok alapján nem lehetne azt mondani, hogy arrogáns, vagy bezárkózó ember lenne. Teljesen normálisan el lehetett vele beszélgetni. De aztán, amikor megjelent egy kamera vagy egy mikrofon, akkor aztán jön a propaganda ezerrel. Én oda sorolom Orbán Viktort is, ahová a smereseket. Nem annyira demokratikus, hanem inkább populista politikát folytatnak. Én pedig inkább azt az irányvonalat képviselem, hogy egy adatokon alapuló felelősségteljes politikát vigyünk. Ha ezek alapján rossz híreket kell közölni az emberekkel, akkor én azt is elmondom. Ugyanakkor vannak olyan politikusok, akiknek csak jó hírei vannak az emberek számára. A negyedik smeres kormány idején sem látni, hogy új kórházakat építenének, vagy elkészült volna az autópálya Kassáig. Én azt szeretem, ha eredmények vannak mögöttem és nem csak ígéretek előttem. 

Ön szerint az EU-nak kellene-e olyan jogszabályokat hoznia, amelyek a nemzetiségi kisebbségek jogait garantálják?

Én azt hittem, hogy a 21. században ez a kérdés fel sem fog merülni. Úgy tűnt számomra, hogy az EU-ban lényegében minden kisebbségnek olyan jogai vannak, amelyek rendben vannak, de úgy látszik, ez a valóságban nem mindenhol van így. Nem hiszem, hogy ezeket a jogokat az Európai Unión keresztül kellene kiharcolni, hanem ezt minden országnak magának kell biztosítana. Ha pedig ez valamiért nem működik, egy-egy helyen nagyon megsértik a kisebbségek jogait, akkor lehet egy nyomás Brüsszelből. A kisebbségpolitika inkább az egyes szuverén tagállamokra tartozik, mint egy európai uniós fórumra. Ha az Európai Unió mondaná meg például, hogy mit tegyen Spanyolország Katalóniával, akkor az problémás lenne. 

A kisebbségjogi garanciákat uniós szinten el tudná képzelni?

Igen, az ilyesmit, valamiféle kereteket el tudok képzelni. De a konkrét ügyeket a tagállamokban kell megoldani. 

Az említett Magyar Szövetség azt ígéri, az Európai Parlamentben is napirenden tartja a Beneš-dekrétumok nyomán bevégzett földelkobzások kérdését. Ön ebben partner lesz, esetleg öntől is várhatjuk ugyanezt?

Az egyik és a másik oldalon is vannak olyan sérelmek, amelyeket jó lenne feloldani. A Beneš-dekrétumok is egy olyan ügy, amiről érdemes beszélni. De szerintem ez nem egy európai uniós téma. Ezt itthon kell megoldani. Kicsit közelebb kell hozni egymáshoz a magyar kisebbséget és a szlovák többséget. Ahogy Katalónia esetében sem, a Beneš-dekrétumok ügyében sem tudom elképzelni, hogy az unió ebben a kérdésben valamiféle döntést hozzon. Ezt mindig jobb az érintett felek közti dialóguson keresztül megoldani, mint azt mondani, hogy ezt intézze el az EU, az ENSZ vagy valaki más. 

A programjukban azt írják, az EP-mandátum segítségével is arra törekednek majd, hogy az EU-s pénzek egyenesen a régiókba irányuljanak. Hogyan kell ezt elképzelni? Illetve milyen kompetenciái vannak az EP-nek arra, hogy ezt megvalósítsa?

A szakértői kabinetben mi azt mondtuk, hogy ne a kormány döntsön az országba érkező uniós pénzek egészéről, hanem annak 20 százalékáról a régiók határozzanak. Ez szerintem nagyon fontos, mert a kormányok döntései sokszor nagyon messze vannak attól, amit a régiók szeretnének. Egy ilyen regionális elvet jó lenne uniós szinten is garantálni. Mert most tényleg az egyes kormányok kezében van az unióból érkező pénz egésze. És ha egy adott kabinet tehetetlen, nem tudja jól kezelni ezeket a pénzeket, akkor a régiók sem jutnak hozzá a forrásokhoz. Ezért én azt is el tudom képzelni, hogy olyan csomagokra lenne szükség, amikor a helyi kormányt kikerülve, közvetlen kapcsolat volna az uniós források és a régiók között. Így ha pénzek lehívásában kudarcot vallana egy kabinet, a régiókban lévő ügyes emberek még mindig meríthetnék a forrásokat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Nyitra, vagy Nagyszombat megye például közvetlenül pályázhatna az olyan forrásokhoz, mint az európai helyreállítási alap. 

Van arra kompetenciája az EP-nek, hogy ezt előmozdítsa?

Igen, közvetett és közvetlen kompetenciája is van erre. Közvetett értelemben az EP-ben ugyanis pontosan az előbb említett nagy politikai családok döntenek majd arról, hogy miként néz ki az Európai Bizottság programja. Itt azonban el kell mondani, hogy ezek a döntések úgy működnek, hogy az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányainak együtt kell működniük, hogy az ilyesmi végbemenjen. Ezt pedig szem előtt kell tartani akkor is, amikor valaki arra vonatkozóan tesz ígéretet, hogy majd a parlamentben ezt, vagy azt elintéz, vagy éppen az EP-ben ülve valamit blokkolni fog. Semmi ilyesmire nincs lehetőség, ha az Európai Bizottság, a kormányok és az EP közötti háromszögben nincs meg az adott ügyben az egyetértés. Az uniós parlament ugyan meg tudja mondani, hogy az Európai Bizottság mivel foglalkozzon, de ebbe azért a tagállamok miniszterei is beleszólnak. 

Ön szerint a jelenleg kormányzó Smer belemenne ilyesmibe?

Mivel nekik jelentős regionális bázisuk van, nehezen tudnának ez ellen kampányolni. Valószínűleg rákényszerítené őket erre a regionális hálózatuk. Egyébként kíváncsi vagyok, mi lesz az álláspontjuk az uniós költségvetésnek az előbb említett 20 százalékával kapcsolatban, amelyet a régiók kaphatnának meg. Ugyanis látni kell, hogy egy ilyen esetben nehezebb az uniós forrásokat központilag ellopni, és regionálisan kellene ezt megtenniük, ami azért nehezebb. 

Mi az önök álláspontja az EU-nak a Nyugat-Balkán országaival való bővítésével kapcsolatban?

Az álláspontunk ebben a kérdésben is a szakértői kormány álláspontjával egyezik meg. A régió stabilitása érdekében nagyon fontos, hogy ezen országoknak is tudjunk egy utat mutatni arra, miként lehetnek az EU tagjai. Ez nem azt jelenti, hogy holnap csatlakozhatnak az unióhoz. Be kell tartani bizonyos feltételeket, ahogy annak idején nekünk is be kellett. Ezzel együtt azt is látni kell, hogy ugyan nem mentünk vissza a hidegháborúra jellemző állapotokig, de megint érzékelhető egyfajta orosz propagandaszféra. Ugye itt van az EU, illetve Kína és az USA is. Nagyon fontos, hogy az EU egységet mutasson, amely annak idején azért jött létre, hogy béke legyen a kontinensen. Ugyancsak kiemelt jelentőséggel bír, hogy a Nyugat-Balkán országai ne kerüljenek teljesen az orosz propagandaszférába. 

A schengeni övezetnek Romániával és Bulgáriával való bővítésével egyetértenek?

Nyitott vagyok erre, igen. 

A PS programjában szerepel, hogy minden tekintetben támogatni kell Ukrajnát. Ön hogyan látja az ország európai uniós perspektíváját?

Nagyon nehéz lenne egy ilyen háborús helyzetben arról beszélni, hogy Ukrajna mondjuk jövőre EU-tag lehessen. Azonban meg kell adni számukra az uniós perspektívát és azokat a feltételeket, amelyek mentén majd tag lehet. A háború után nagyon sok pénz fog érkezni Ukrajna újjáépítésére, ezzel kapcsolatban pedig nagyon fontos, hogy ebből a kelet-szlovákiai régió is sokat érezzen. Van ugyanis egy nagyon jó analógia. Ha valaki megnézte 20–30 évvel ezelőtt a kelet-ausztriai Burgenland tartományt, akkor az egyáltalán nem volt egy gazdag térség. De aztán, amikor Magyarország, Szlovákia és Csehország is csatlakozott az unióhoz, akkor ez a régió az egyik legerősebb lett. Ha tehát Kelet-Szlovákiát gazdaságilag fejleszteni szeretnénk, akkor nekünk is az az érdekünk, hogy Ukrajna egyszer uniós tag legyen. Ami természetesen mindkét fél számára hasznos. Ugyanakkor nem látom, hogy erre egy vagy két év múlva sor kerülhetne, ez egy hosszabb távú folyamat lesz.