Vitális Milán: Jövőre csak nagyon ritkán fordulhat elő pontvesztés

A szezon egy Dila Gori elleni kieséssel kezdődött a csapat számára. A DAC papíron esélyesebb volt, az odavágón győzött, de a visszavágón kikapott és búcsúzott a Konferencialigától. Mennyire fájt ez a vereség az idény elején?

Emlékszem, hogy mindkét meccs vége felé, csereként álltam be. A hazai győzelem után nagyon boldog volt mindenki, aztán a visszavágón kiestünk és ez leverte a csapatot, érezni lehetett a csalódást. A bajnokságot jól kezdtük, aztán augusztus végén és szeptember elején egymás után két meccset veszítettünk el. Bár ez is lehetett a Konferencialiga-kiesés utóhatása, de én nem ennek tulajdonítom a vereségeket. Sokkal inkább annak, hogy akkor még tartott az átigazolási időszak, a csapatból elmentek és jöttek is páran.

Az őszi szezon során még nem számított alapembernek a DAC-ban, így öt alkalommal a II. ligában, a somorjai farmcsapatban lépett pályára. Hogyan élte meg azokat a heteket?

Egy 1:0-s trencséni vereség után volt az első alkalom, hogy másnap Somorjára kellett mennem játszani. Bevallom, hogy akkor ezt nagyon rosszul éltem meg. Aztán odaküldtek még pár alkalommal, pedig jó formában éreztem magam. A harmadik vagy a negyedik alkalomnál fogtam fel, hogy ez okkal történik. Fontos volt, hogy játékperceket gyűjtsek, amit nyilván inkább a DAC-ban szerettem volna megtenni, de most már hiszem, hogy ezek a meccsek a segítségemre voltak, és végül visszakerültem a csapathoz.

A hullámzó őszi teljesítmény novemberben edzőváltást eredményezett. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

Az edzőváltás előtti utolsó mérkőzésen, a rózsahegyiek ellen Adrian Guľa vezetőedző először nevezett a kezdőcsapatba bajnokin, előtte pedig a kupameccsen is játszottam, és ezek a meccsek jelentették számomra az áttörést. Én akkoriban azt éreztem, hogy kezdem elnyerni az edző bizalmát. Ebből kiindulva kicsit meglepett voltam a váltás miatt. Tudtam, hogy az új vezetőedző alatt újra fel kell építeni a bizalmat, de ezzel nincs semmi gond, ha az egyik edzőnél játszik az ember, nem szabad elkönyvelni, hogy a másiknál is fog. Az őszi szezonból négy forduló volt hátra, amikor Xisco Munozt kinevezték, és nekem a bemutatkozásakor sikerült gólt lőnöm, aminek nagyon örültem. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem a gólnak köszönhetem, hogy rendszeresen játszottam nála, hanem a javuló formámnak.

Mi az, amiben Munoz változást hozott, miben különbözik Guľától?

Nem szeretném egymással összehasonlítani a két edzőt, de ami egyértelmű és az eredményekből is kiolvasható, hogy Munoz jól összerakta a védelmet, amikor átálltunk háromvédős rendszerre, jelentős volt a javulás. Munoz mindenkivel, folyamatosan kommunikál, az akadémián zajló munka során is ezt látom. Jómagam is sokat beszélek vele, és szeretem, hogy amikor kérdésem van, hozzá lehet fordulni. Ő az a fajta edző, aki fogadja a mi észrevételeinket is, például a videóelemzések során a játékosok véleményét is kikéri.

A téli felkészülés során sok új játékos érkezett a csapathoz, ők milyen hatással voltak a játékra?

Szerintem csak idő kérdése volt, hogy a csapat rátaláljon a helyes útra, és ez a szezon utolsó hét-nyolc mérkőzésén sikerült is. Valóban sokan érkeztek, emellett távozott is néhány játékos, de a legmeghatározóbb pontja a szezonnak az volt, hogy a csapat összekovácsolódott. A bajnokság végére kiharcoltuk a második helyet, szóval elégedettek lehetünk.

Munoz olyannyira megtalálta a megfelelő taktikát, hogy sorozatban hatszor ugyanazt a csapatot küldte pályára. Nem alakult ki emiatt törés az alapemberek és a többiek között?

Szerencsére én is azok közé tartoztam, akik folyamatosan a kezdőcsapatban voltak. Szerintem szó sincs erről, a csapattársaim mind profik, az ilyen döntésekkel együtt tudnak élni, és nem láttam jelét, hogy ez bármiféle problémát okozott volna. Ez egy sikerorientált csapat, ráadásul a cserék is mindig tudtak valami pluszt adni, győztes gólt lőni vagy előkészíteni.

Összeségében melyik volt a szezon legszebb és legrosszabb pillanata az ön számára?

Számomra nagyon sok pozitív pillanata volt a szezonnak, különösen az utolsó pár fordulóból tudnék több momentumot is kiemelni. A legemlékezetesebb a Slovannak lőtt szabadrúgásgólom volt. A legrosszabb? Az talán a már említett eset, amikor először rendeltek Somorjára. Utólag viszont már úgy ítélem meg, hogy a javamra vált, ami történt.

A közelmúltból tudjuk, hogy jó teljesítménnyel a DAC-ból be lehet kerülni a magyar válogatottba. Ezt bizonyára Csinger Márkkal egyetemben szem előtt tartja…

Igen, rendszeresen megkapom ezt a kérdést. Nekem is, illetve akkor beszéljünk többes számban: nekünk is az a célunk, hogy előbb-utóbb bekerüljünk a válogatottba. Az Európa-bajnokság után elkezdődik az új szezon, amelyben nagyon jó teljesítményre lesz szükségem – az ideinél is jobbra. És hozzáteszem: tudok ennél jobbat. Ebben az esetben hiszem, hogy csak idő kérdése lesz a meghívó.

Tavaly mindenki szomorú volt a második hely miatt, mert a DAC előnyről vesztette el az aranyéremért zajló harcot, idén viszont mindenki boldog, mert mélyről indulva jött össze az ezüstérem. Mi kell ahhoz, hogy jövőre ismét ott legyen a DAC a Slovan nyakán?

Úgy gondolom, fontos lesz a szezon eleje, ahol ugyanolyan stabil teljesítményre lesz szükségünk, mint most, az utolsó fordulókban. Szóba sem kerülhet majd egymás után két vereség, és csak nagyon ritkán fordulhat elő pontvesztés. Ez azért rendkívül fontos, mert láttuk idén, hogy a Slovan mennyire domináns. Egy egész éves, kiegyensúlyozott teljesítménnyel jó esélyeink lehetnek az aranyéremre is.

Hogy néz ki a nyári programja?

Június 17-én lesz az első nyári edzésünk, az azt megelőző két hétre viszont már kaptunk teljesítendő edzéstervet. Jómagam úgy döntöttem, ezt a hetet csakis pihenéssel töltöm, utána elkezdem a mozgást.

A DAC-ban tölti a következő szezont is? A bajnoki ünneplés után Trencsénben a szurkolók külön éltették Popovicsot és Trusát. Jó motiváció lehet, hogy a Vitális nevet is zengje a kórus…

Nagyon boldog lennék, ha sikerülne ezt elérnem, és egyúttal azt is remélem, hogy az említett két játékos velünk marad, nagyon fontosak a csapat számára. Maradok Dunaszerdahelyen, a hét elején újabb két évvel hosszabbítottam meg szerződésemet. Jövőre harcban akarunk lenni a bajnoki címért és messzebbre akarunk jutni a nemzetközi porondon is. Ennek részese szeretnék lenni.