A szövegértés keservei

A magyar tannyelvű középiskolákban a szlovák irodalomtanítás egyik legsarkalatosabb kérdése a legújabb szlovák irodalmi alkotások szelektív átvitele. A tanítás folyamatában döntő szerepe van nemcsak a tankönyveknek, hanem a pedagógus egyéniségének is, azaz utánaolvas-e az irodalmi alkotásoknak, vagy csupán beidegződésből lapozza át a magyarázásra váró tananyagot, esetleg elmélyülten foglalkozik is vele, felhasználva a szakirodalmat, átgondolva a témaköröket, és egyúttal elmélyedve a szövegértés rejtelmeibe?

A szövegközpontúság a domináns

Törvényszerű, hogy a pedagógusok csak általános útmutatást kapnak, a többit saját egyéniségük hozzáadásával (egyéni mérlegeléssel) kell kiegészíteniük. Az irodalomtanítás esetében mindenkor a szövegközpontúság a domináns, nem pedig a pozitivista jellegű felsorolások és definíciók tömkelege. Ezt kívánja tőlünk a mai kor iskolája, amelyben továbbra is – persze igényesebben és hatékonyabban – a pedagógustársadalomra támaszkodunk. A pedagógusnak tehát állandóan képeznie kell magát, hogy megfelelhessen a diákok és a szülők elvárásainak, ugyanis naponta harcol a maga presztízséért. Még ha ezt csak ritkán tudatosítja is... Mert a pedagógus szabály és lelemény ötvözete kell, hogy legyen.

Nehéz a tájékozódás

Nem tagadható, hogy a mai irodalmi mozgalmak, irányzatok szövevényében bizony nehéz a tájékozódás. Meg aztán a mindennapok apró-cseprő gondjai, bajai közepette természetszerűleg ellaposodik az érdeklődés, és a tanár érzelmileg közömbössé válik, s nehezen dolgozza fel a mindenünnen rázúduló ingereket.

Pedig a szlovák irodalomtanításnak sokféle pozitív érzést kell a diákban kifejlesztenie:

megteremteni a természetes kommunikáció feltételeit;

művészi hatásában, kritikusi távlatból és felülnézetből érzékelni a tárgyalt művet;

beleélni magát a szereplők „életébe”, azonosulni gondolkodásmódjukkal, érzéseikkel és tetteikkel

reprodukálni az irodalmi szöveget, különös tekintettel az irodalomelméleti és nyelvi jelenségekre;

u kapcsolatot teremteni a magyar irodalmi művekkel, elsősorban azokkal a közös motívumokkal, témakörökkel, amelyek mindkét irodalomra jellemzőek.

A diákok kreativitásának fejlesztése

Most, a tantárgyak tartalmi változásainak időszakában, fokozott figyelmet kell szentelnünk a diák kreativitásának fejlesztésére. A technikai vívmányok immár lehetővé teszik, hogy a diák tudásban, tudományos rendszerezettségben és szemléletmódban esetlegesen fölébe kerekedjen pedagógusának. S ilyenkor szinte törvényszerű, hogy a tekintélyét eréllyel, vagy rossz osztályzatokkal próbálja megtartani – ideig-óráig. Persze, az effajta tekintélyelvűség egyúttal mérhetetlenül romboló hatású is, s természetesen ellentétes a pedagógia törvényeivel, hiszen megfosztja a diákot az alkotás gyönyörétől, elfojtja benne a kibontakozás lehetőségét, és paszszivitásra, tétlenségre kárhoztatja.

Sok pedagógusnak azonban megfelel az ilyen fegyelmezési mód, hiszen ha a diák uniformizálódik, akkor nincs vele baj, s közben maga is megnyugodhat: vége a kényes kérdések időszakának.

Leszögezhetjük: sokkal élettelibb az a tanítási óra, amikor a diákok és a pedagógus vitatkozik egymással, hiszen ez a módszer valamennyiük javát szolgálja, serkentőleg hat, előtanulmányokra ösztönöz, versenyszellemet alakít ki, és mélyebb, határozottabb viszonyt feltételez a tantárggyal kapcsolatban.

Mert hát a szlovák irodalomtanításnak több összetevője van, mint egyszerűen életrajzi adatokkal operálni, elsősorban komoly irodalomelméleti alapokkal rendelkezni, magas fokú elméleti és gyakorlati szinten művelni a szövegelemzést, s felfejteni a szlovák irodalom és más tantárgyak közti speciális (eltérő) viszonyokat.