A művelődési utalványokról

Szerencsés helyzetben vannak a Naszvadi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói és pedagógusai: két múzeum is található a környékünkön, elérhető távolságban, ráadásul mindkét intézményben lehetőség nyílt az oktatási minisztérium által kibocsátott ún. művelődési utalványok „értékesítésére”. A komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma a történelemórák tananyagával összefüggő, hozzájuk kapcsolódó előadások egész sorát kínálta és kínálja az odalátogató diákok számára.

A közelmúltban nem mi, hanem a múzeum régésze és egyben múzeumpedagógusa, Paterka Pál látogatott el iskolánkba, és tartott sok-sok képpel illusztrált előadást a felső tagozatosok számára. Az ötödikesek a régészek munkájával ismerkedtek meg, segítségükre voltak ebben a múzeum archeológiai gyűjteményében található tárgyak fotói. A hatodikosok és hetedikesek a Kárpát-medencébe vándorolt, a történelem süllyesztőjében, azóta már zömmel eltűnt lovas népek kultúrájával, életmódjával, harci eszközeivel, a nyolcadikosok és kilencedikesek építészettörténettel, a reneszánsz és a barokk építészettel foglalkoztak.

Az érsekújvári Thain János Múzeumban többször is jártak iskolánk felsősei, hallgatták Vincze László múzeumpedagógust, aki legutóbb éppen egy Szendrey Júliának tulajdonított ruhával büszkélkedett. Az ő értő kalauzolásával járták végig az egyre bővülő tárlatokat. 2006 decemberében – szintén a művelődési utalványok „fejében” – az alsó tagozatosok, egész pontosan a 2., 3. és 4. osztályosok látogattak el az érsekújvári múzeumba.

Biztos vagyok benne, hogy a gyerekekben mind a rendhagyó történelemóra, mind pedig a múzeumban tett látogatás nyomot hagyott, és a múzeumok ezután nemcsak „ósdi dolgok tárházát” jelentik majd számukra, hanem egy olyan helyet, ahová érdemes betérni.