A hősök diadalára emlékeztek

A tíznapos sátortáborban lévő cserkészek a nándorfehérvári csata történetét tanulmányozták, és közben beleélték magukat a végvári vitézek szerepébe. A különféle népi és sportjáték mellett a táborozók fegyvereket, címert és egyéb kézművestárgyakat készítettek. Az éjszakai túrák, a rohampálya és a közeli tavi fürdés mindenki számára felejthetetlen élmény volt.

Az esti tábortüzek hangulata kicsinek és nagynak egyaránt meghitt légkört varázsolt az erdő csöndjébe. Nem hiányozhattak a tábori szentmisék sem, amelyeket Zsidó János, féli és Karaffa János, bakai katolikus lelkiatyák mutattak be.

A vadon közepén

A táborlakók étkezéséről a cserkészszülők gondoskodtak, akik szakácstudományukat a vadon közepén is megcsillogtatták. A tábor végén a cserkészek portyán vettek részt, ahol különböző szellemi és fizikai feladatokat kellett megoldaniuk.

A táborban három cserkész is teljesítette a háromsastoll-próbát, amely abból áll, hogy a vállalkozó szellemű fiatalok huszonnégy órán át az éjszakát a szabadban töltik, némasági fogadalmat tesznek és két szelet kenyéren, valamint egy kulacs vízen élnek.

Az utolsó előtti napon a cserkészekből lett nándorfehérvári vitézek a várban zajló vásárban elkölthették tallérjaikat, amelyet a tábor ideje alatt elkészített kézműves- és egyéb feladatok teljesítéséért kaptak jutalomként. A rendezvény ideje alatt öt cserkész tett fogadalmat, akik ezentúl büszkén viselhetik a zöld nyakkendőt.

Hazafelé a táborozók megálltak Sasváron az ősi Mária-kegyhelyen, amelyet még az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok építettek. A búcsújáróhelyen Mária-énekekkel és imával adtak hálát a tíznapos tábor résztvevői, hogy szép környezetben és jó időben tölthették a szabadságukat.