MOZIJEGY

Óda az alkotáshoz

Nehéz ennél furcsább alapötletet elképzelni: a 89 éves Agnes Varda,

a francia új hullám képviselője elindul a nála jóval fiatalabb, JR művésznévre hallgató fényképésszel, hogy felfedezzék Franciaországot. Mennek, róják a kilométereket a kis autójukkal, olykor pedig megállnak, hogy ne csak a tájat, hanem az embereket is megismerjék. Szép és meglepő kiindulópont, de a mozilátogatót mégiscsak az érdekli, hogy lehet-e mindebből izgalmas filmet csinálni. Nos, az Arcélek, útszélek azt bizonyítja, hogy nagyon is, és nem kell hozzá más, csupán két ember, aki gondol valamit a művészet erejéről.

Akármennyire is l’art pour l’art alkotásnak tűnik ez a dokumentumfilm, valójában nagyon világos koncepció mentén készült. Persze, érezni benne a spontaneitást, vicces, ahogy az első percekben a két alkotó elmeséli, hogyan nem találkoztak eddig életük során, ám nehéz nem észrevenni, hogy ők ketten azért indulnak útnak, hogy adjanak valamit azoknak, akikkel találkoznak. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csupán olyasmikre, mint például egy falra kivetített óriásfotó, amelyen az egyik szereplő szüleit látjuk, akik csak úgy lehettek egymáséi, ha a férfi „elrabolja” a nőt, majd titokban feleségül veszi. Ilyen kis történetek kerülnek elénk az Arcélek, útszélekben, amelyben két francia domb és templom között bomlanak ki életutak, persze csak annyira, amennyire egy közel másfél órás filmben lehetséges. De a rövidke játékidő ellenére mégiscsak megmarad bennünk például az eladó története, aki kissé félve mondja, zavarja, hogy mostantól mindenki látja, mert gigászi fotója ki van rakva az egyik ház falára, vagy a lányé, aki a szája elé tett bagettel pózol. Közben pedig látjuk, hogyan bomlanak le a falak, és kerül egymáshoz közelebb két, egymástól távoli generáció tagja, akiket leginkább az köt össze, hogy mindketten alkotnak: egyikük a kamerával, másikuk a fényképezőgéppel.

Egyszerű film az Arcélek, útszélek, de pont ezért nagyszerű: nincsenek benne formanyelvi bravúrok, különleges képi megoldások, viszont látjuk azoknak a mindennapjait, akiket valószínűleg soha nem ismerünk meg, ha nincs Agnes Varda és JR. Ők pedig mindenféle didaktikusság nélkül azt üzenik, hogy élni, alkotni és adni végső soron csodás dolog. Nem túl újszerű gondolat, de néha ennyi is elég. Gera Márton

Arcélek, útszélek (Visages villages). Francia dokumentumfilm, 2017, 89 perc. Rendezte: Agnes Varda, JR. Szereplők: Agnes Varda, JR.