Adiós, amigo! Ez sem lett sikersztori...

Amikor Munoz 2023 novemberében megérkezett Adrian Guľa helyére, úgy tűnt, érti a dolgát. Bemutatkozása után a DAC nagyon gyorsan játszott három 0:0-t, amivel nyilván nem lett közönségkedvenc, de a spanyol edző legalább összerakta a védelmet, aztán meg is nyert pár meccset.

Tavasszal aztán úgy mutatott be emlékezetes menetelést a csapattal, hogy a télen kilenc (!) új játékost kapott a keretbe, de az érkezők nagyjából kétharmada használhatatlannak bizonyult (és ma már nincs is a klubban). Xisco Munoz viszont abból főzött, amije volt, és minden jel arra mutatott, hogy megtalálta a nyerő receptet. 

A DAC kilenc bajnokin veretlen maradt, a csapat óriási hajrával még az ezüstérmet is megszerezte.

A bajnokság utáni szezonértékelőnkben azt írtuk, még három kész játékosra van szükség az aranyéremért való harchoz, és Jan Van Daele ügyvezető igazgató is valami hasonlóról beszélt egy szurkolói ankéton. A nyáron többek között érkezett Bernát a belga bajnokságból, hazatért Almási Laci és a Niké Liga egyik nagy tehetsége, Bajo is Dunaszerdahelyre tette át székhelyét. 

Ezek nem feltétlenül voltak álomigazolások, de vitathatatlanul erősítést jelentettek a keretnek. És ami szintén nagyon fontos faktor volt: nem távozott egyetlen kulcsember sem.

Ezek után ki gondolta volna, hogy az új szezonban így félremennek a dolgok?

Búcsú a Konferencialigától, a Niké ligás színvonalhoz képest sem kiemelkedő Zirától? Kínos, 5300-as nézőszám a kerületi rangadón? Munoz valóságtól elrugaszkodott sajtótájékoztatói? Negatív nézőcsúcsok? Az utóbbi egy-két hónapban mindezt kipipálhattuk.

Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják, hiszen ő maga a bizonyíték, hogy a játékosok mennyivel többre képesek a mostaninál. 

Ha egy csapat végigveri a mezőnyt tavasszal, mitől felejtett el focizni ősszel? 

Még egyszer hangsúlyozzuk: nyáron egyetlen fontos játékos sem hagyta el a klubot. Azoknak a szurkolóknak pedig, akik momentán szélnek eresztenék a fél csapatot, itt jeleznénk a tények és számok nyelvén: egy ezüstéremre képes csapat felét küldenék el. Nyilván rá kell nézni a focisták körmére is, hiszen teljesen mindegy, ki az edző, nekik kötelességük hajtani. De itt említsük meg azt az adatot, amiről a játékosok a nagymihályiak elleni 0:1 után beszéltek: eszerint kimagasló futómennyiséget produkáltak a DAC-védők – azaz a gond nem fizikai, és a tavaszi menetelés alapján nem is képességbeli. A gond mentális.

Búcsúzóul két dolgot jegyezzünk meg a spanyol edző kapcsán. Viszonylag kevés helyen esett említés Munoz szegényes angoltudásáról, márpedig ha az angolul jellemzően jól beszélő újságírók homlokráncolva próbálják megfejteni a tréner mondandóját, felmerül a kérdés: mennyire értette meg magát a játékosokkal az öltözőben?

Ami pedig a tréner pályán alkalmazott taktikáját illeti... Három középső védő, két szélső védő. Eddig oké, ez egy ismerős rendszer, de haladjunk tovább: ehhez jön három belső középpályás, akik között nincs sem igazi ütközőember, sem klasszikus irányító, elöl pedig két támadó, Almási játékba rázódásáig jellemzően befejező csatár nélkül. Végigvettük magunkban a nem kevés topligás focimeccset, amit az elmúlt években láttunk, de ki merjük jelenteni: ez a taktika ezen a szinten páratlan(ul furcsa).

Adrian Guľa mellett a drukkerek kisebbik, de nem elhanyagolható része a menesztés pillanatáig kitartott. Munoz ezt nem mondhatja el magáról, mivel gyakorlatilag mindenki között konszenzus, hogy ebben a leamortizálásban kulcsszereplő volt.

November 27-e örömünnep lett a DAC-tábornak. Biztosak vagyunk benne, hogy Branislav Fodrek irányítása alatt fellendülés következik, de a realitás talaján maradva, amíg a zsolnaiak nem tartanak egy drasztikus kiárusítást, idén ez a legjobb esetben egy bronzérem lehet a csapatnak. És azt mondanunk sem kell, hogy a DAC-szurkoló az ezüstérmek után nem arra vágyik.