Toxikus maszkulinitás és rövidebb élet

A minap a Denník N közölt egy átfogó cikket Szlovákia demográfiai helyzetéről. 2023-ban alig több mint 48 ezer gyermek született az országban, ami egyfajta történeti mélypont. Már fele annyi újszülöttel sem számolhatunk, mint a 70-es években, a Husák-gyerekek idejében, hiszen akkor a számuk meghaladta a 100 ezret. Viszont most nem a születésszámról akarok írni, hanem a várható élettartamról. Megpróbálnám érzékeltetni, milyen fontos szerepet játszik ebben a társadalmi nem, vagyis a sokak által madárijesztő-fogalomként használt (vagy csak mélységesen félreértett) gender, és annak kulturális kódjai abban, hogy meddig is élünk Európa ezen felén...

A témát az oroszországi helyzet felől érthetjük meg leginkább. Ahogyan arra a Meduza egyik őszi cikke felhívta az olvasó figyelmét: Oroszországban a nők a népesség 54%-át teszik ki, míg a férfiak aránya csupán 46% – ez óriási nemek közti szakadék! Nem, nem arra kell gondolni, hogy a háborúban mennyi orosz katona hal meg – bár a jövőben ez is kihathat a számokra. A kérdést sokkal inkább a várható élettartam felől kiindulva érthetjük meg. 

A 2022-es adatok szerint ugyanis az átlagos orosz férfi bizonyos területeken akár 11 évvel is rövidebb ideig élhet, mint nőtársai. Az abszolút számok nyelvén ez több mint 10 millió fős (!) különbséget okoz a nemek között a nők javára a majdnem 144 milliós teljes népességszámban!

Kontrasztként a WHO adatait alapul véve a következőt állapíthatjuk meg: Szlovákiában – ahogyan például Csehországban is – a 21. század kezdete óta nagyjából 6 évvel élnek tovább a nők, mint a férfiak. Magyarország eredményei kicsivel rosszabbak. Oroszországban viszont a 2010-es évek végére csökkent ez a szám 9 (!) évre úgy, hogy az ezredfordulón még 12 (!) évnyi volt a különbség. 

Még mielőtt valaki ruszofóbiát kiáltana a cikk kapcsán, hadd írjam le azt is, hogy az ukrán adatok sem sokkal jobbak, ott is körülbelül 9 évnyi az átlagos differencia, míg például a belarusz kicsivel ennél is rosszabb. Hogy azonban egy igazi jóléti példát is felhozzunk: Norvégiában már 3 éven belül van a férfiak és nők közti várható élettartam különbsége. 

Kanadában vagy Németországban ez nem sokkal kevesebb, mint 5 év.

Minden jel szerint az életmódnak és a kultúrának nagy szerepe van mindebben. Ahogyan a Meduza cikke Oroszország kapcsán figyelmeztet: a magas férfi mortalitás okai között megtaláljuk a gyilkosságokat, öngyilkosságokat, autóbaleseteket és természetesen a krónikus betegségeket, valamint a már-már öndestruktív életstílust. Számolhatunk a „férfimunkák” veszélyeivel is. Ám ez nem minden: mindennek van kulturális háttere is, ami az egészet nagyobb részben keretbe foglalja. Ez pedig a toxikus maszkulinitás. Irina Tartakovszkaja szociológius egy orosz portálnak ezt így magyarázta: 

„A férfiak bizonyos országokban gyakran kevésbé figyelnek oda az egészségükre, mert ez nem illik az »igazi férfiról« alkotott képzetükbe, vagyis abba, hogy erősnek kell lenniük, s ignorálniuk kell bármiféle betegséget, amitől szenvednek. Ez a modell kockázatos magatartáshoz vezet a férfiaknál” 

– fejtegeti a szakértő a Meduza összfoglalójában. Természetesen más egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni a férfiak elhalálozásánál, de a kulturális tényezőket nem lehet megkerülni.

A „hagyományos” nemi szerepek erőltetésének (amiben a putyini rezsim, de az azt nagyra tartó kormányok is igazán élen járnak Kelet-Európában) tehát van egy ilyen oldala is. A „férfiasságnak” tulajdonított erények és presztízsek a szó szoros értelmében pusztítóak tudnak lenni. Kinek is jó akkor a társadalmi nemek körül folytatott vulgáris és demagóg vita?