Bárki kerülhet rossz anyagi helyzetbe, melyből nagyon nehéz segítség nélkül kilábalni. Vajon a törvény előírja-e a segítségnyújtást, például a nagyszülőket kötelezhetik-e arra, hogy anyagilag támogassák az unokájukat? Erre a kérdésre keresi a választ ifj. Mészáros Lajos jogász, olvasói levélre reagálva.
Kötelesek a nagyszülők tartásdíjat fizetni az unokáknak?
Megözvegyültem, és ikreimmel anyaságin vagyok, lakáshitellel a nyakamon. Férjem tragikus haláláért az anyósomék engem is okolnak, ezért sem velem, de még unokáikkal sem tartják a kapcsolatot. Az özvegyi és árvasági járadékot még nem sikerült elintéznem, a szüleim már nem élnek, és már a hitelt sem tudnám fizetni, ha testvérem és ismerőseim nem segítenének ki kisebb-nagyobb összegekkel, amely segítséget nem is tudom, hogy vissza tudom-e majd fizetni. Apósomék már nyugdíjasok, de van egy panziójuk, amelyből rendszeres és jó jövedelmük van, ezért kértem meg őket sms-ben, hogy nem járulnának-e hozzá az unokák havi kiadásaihoz, de elutasítottak. Kötelezhetők a nagyszülők arra, hogy az unokáknak tartásdíjat fizessenek?
A tartásdíjjal kapcsolatban általában a szülők gyermekeikkel szembeni eltartási kötelezettségére gondolunk, ezért fel sem merül bennünk, hogy a távolabbi rokonok eltartási kötelezettsége is fennállhat. Pedig a családtagok felelősséggel tartoznak egymás iránt, és egymást támogatni kötelesek. Az önmaga eltartására nem képes családtagot a többi egyenes ági családtag, bizonyos esetekben törvény által meghatározott keretek között, köteles eltartani.
Az elődök és az utódok kölcsönös eltartási kötelezettségét a Tt. 36/2005 sz. Családjogi Törvény (Cst.) szabályozza, amely 69.-70. §-a alkalmazható olvasónk esetére. Elsősorban hangsúlyozni kell, hogy a nagyszülők eltartási kötelezettsége csak akkor jöhet szóba, ha az kétségkívül szükséges. Fontos szabály az is, hogy a távolabbi rokonok tartásdíj-kötelezettségét megelőzi a közelebbi rokonok kötelezettsége. Eltartási kötelezettség elsősorban a házastársat, adott esetben a férjet terhelné, de ő már nem él. Ilyenkor a felmenő rokonoktól, konkrétan szülő, nagyszülő, esetleg dédszülőtől igényelhető a tartásdíj. Az egyetlen szülő (olvasónk) munkanélküli, aki az eltartást természetben nyújtja, és állítása szerint olyan élethelyzetbe került, hogy egyedül nem képes biztosítani kiskorú gyermekei alapvető szükségleteit. A Cst. szerint mind a négy nagyszülőt tartásdíjra lehetne kötelezni, de a gyermekek anyai nagyszülei már nem élnek, ezért az apai nagyszülők lehetnek a kötelezettek.
A nagyszülők tartásdíj-kötelezettségének megállapításánál a bíróság vizsgálná, hogy az anya munkába tudna-e állni, illetve, hogy milyen lenne a jövedelme az özvegyi nyugdíjból, milyen összegűek az árvasági járadékok, és hogy tényleg nem képes a gyermekek alapvető ellátását egyedül biztosítani, hogy azok rászorultak távolabbi rokonok tartására is. Azután az eltartás mértékével foglalkozna, amely magába foglalja a kiskorúak lakhatását, élelmezését, ruháztatását stb., mindezt a nagyszülők anyagi körülményeinek figyelembevételével.
A távolabbi rokonok eltartási kötelezettségének mértéke általában szerényebb, mint a szülők és a gyermekek közti eltartási kötelezettség. Fontos azt is tudni, hogy azért, hogy a tartásdíj ne veszélyeztesse a kötelezettek saját tartását, az unokák tartását nemcsak pénzben, hanem természetben is lehet biztosítani, pl. a nagymama gondoskodik napközben a gyermekekről, hogy az anya dolgozhasson.
Végül hangsúlyozni kell, hogy a nagyszülők eltartási kötelezettségéről is csak megegyezés hiányában dönt a bíróság. Olvasónknak is mindent meg kellene tenni azért, hogy fölösleges bírósági eljárásokkal ne romoljon el egy olyan szép kapcsolat, amely általában az unokák és a nagyszülők viszonyát jellemzi.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.