Győry Attila: Privát luxusod – a kádfürdő

Éppen a Karib-tengeren hajókáztam, s csini kis vitorlásom fedélzetén három félmeztelen Playboy-nyuszi pucsította a testét, én meg, vigyorogva, ahogy azt a nagymenők teszik, lazán kihajoltam kicsit a fedélzetről, a kezemet belemerítettem a sós, csodálatosan kék tengerbe, amikor…

– Hékás! A koldus már a hetedik határban mászkál, te pedig itt álmodozol?

Néztem kifelé a fejemből – hát nem az asszonykám állt éppen fölöttem szigorúan?

– És ki fogja bepermetezni a fákat? – pörölt velem.

Jogos. Én fogom bepermetezni a fákat.

A következő pillanatban jóságos gazdaként máris kint álldogáltam a kertben a család gyümölcsfái között, hunyorogtam a napfényben, s csak néztem a fröccsenő, a fákat fátyolként belepő permetet. És ahogy ott döngicséltem, pumpálgattam az olajos, rézkénes kombinációt, azaz a közkedvelt rézoxikloridot és mikronizált ásványolajat, hirtelen villanásszerű látomásom támadt.

Hát énvelem meg mi lesz?

Csak ezek a fák kaphatnak mindent?

Nekem már egy rohadt, nyamvadt lemosó permet sem jár?

Engem senki sem akar bepermetezni?  Mi vagyok én, Bástya elvtárs?

Így történt, hogy kötelező gazdaköri teendőim elvégzése után peckesen ledobtam a gumicsizmámat, berontottam a házba, s nagy garral, demonstratíve elbődültem:

– Most pedig, asszony, elmegyek egyet csobbanni…! Ennyi privát luxus nekem is jár! Kádfürdőt veszek!

– Jó – bólintott az asszony.

Egyetértett.

Mire jó a kádfürdő? Alapszint – vagyis a fapados magyarázat.

Végy egy otthoni kádad. Ereszd tele forró vízzel. Ideális a 38–40 fokos vízhőmérséklet, mert a brutálisan forró víz már kontraproduktiv lehet, nem igazán alkalmas a privát luxus érzetének felkeltésére. A vízbe lépés előtt persze dugd bele az ujjadat, elemezd az empirikus adatokat, s ha forrónak tűnik, engedj a kádba még egy csöppnyi hideg vizet.

Mielőtt bármit is tennél és gondolnál – felejtsd el magad. Készülj arra, hogy az Isten által kiszabott idődből most egy nagyobb harapást fogsz elrágcsálni – csak úgy –, de megnyugtatlak, ez jó falat lesz. Csak dekkolni fogsz a forró vízben, semmi mást ne igyekezz, ne tervezz csinálni – népiesen szólva, vadbarom módjára dagonyázol majd egy csöppet.

Fontos bejelentés következik!

Amiről soha ne mondj le, az a fürdősó!

Ez privát luxusod elengedhetetlen kelléke, a téma elképzelhetetlen lenne jóféle fürdősók nélkül.

Számtalan fürdősó létezik. Az igazi elborult kádfürdőzők a levendula nyers illatát lökő vagy a tengeri sók jellegzetes aromájával illatozó szereket keresik. Az ilyeneknél mindig van a házban vaníliás fürdősó is, mert ezek az elmélyült népek tudják, hogy a vanília illata meg az ásványok spontán megnyugtatják és ellazítják a testet.

Ha pedig az ember amolyan fürdősó-cuvée-ben gondolkodik, ideális belekotyvasztani ebbe a házasításba egy kis eukaliptuszt is. Az eukaliptusz simogatását úgy veszed észre, hogy egyszeriben csak úgy rendben vagy, sehol semmi, s máris te vagy az energia, vagyis a biomassza. Amit így létrehoztál, az a fürdősók kokainja. Ráadásképpen lefékezi a kezdődő náthádat is.

S ha már otthonos vagy a kotyvasztásban, a rafinált fürdősó-cuvée-k variálásában, megcsináltad a házi feladatodat, nos, azt hiszem, egyetértesz velem, drága Olvasóm, hogy jár neked egy újabb státuszszimbólum, elvégre a privát luxusodban dőzsölsz – a kádfürdődben. Ha a fürdősók Rolls Royce-ára fáj a fogad, akkor szerezz be magadnak nagyon gyorsan egy mézes-mandulaolajosat. Nem bánod meg. A legrafináltabbak közé tartozik, igazi élménnyé varázsolja a csobbanást. Fincsi, édes illatáért fogod szeretni, meg azért is, amit a bőröddel művel.

Persze előfordulhat, ha nincs semmi divatos fürdősód otthon, totál kivagy. Csak semmi pánik! Egyszerűen előkaphatsz a spejzből – van ott bőven a balfenéken – 1 kiló sima konyhasót. Öntsd bele az egészet a fürdőkád vizébe – fölfrissülsz, meglátod… De erről a dilidről éppenséggel hallgass, ne mondd el senkinek, mert egy közepesen bio környezetvédő ezért simán kikaparhatja a szemed: mégis, mit képzelsz, miféle ökológiai lábnyomot akarsz itt hagyni az unokáidra?
A sót a vízzel kiengeded majd a kádból – az meg lazán lefolyik a csatornába, onnan kikerül a természetbe, sóraptor módjára ráugrik erre a naiv, védtelen flórára és faunára, ott fogja brutál aprítani a natúrát, s azért, mert gónó módjára szót fogadtál, és sót öntöttél a fürdővizedbe... ami igaz, fáintosan jó volt a testednek-lelkednek, de akkor is, kissé drága módja, hogy spontán kipörgesd magad.

Csak tudd, ha kételkedsz a fürdősók gyógyító erejében… Csak tudd, a  fürdősókat már a rómaiak is használták, akkor, amikor a többiek még a fákon ültek – de ez most mellékszál... Csak tudd, egy ilyen fürdősós fürdő alapból csökkenti az izomfeszültséget, a stresszt is kicsinálja, s naná, hogy fokozza a vérkeringésedet, javítja a szíved működését, meg amit akarsz… Ha pedig este műveled ezt a kacifántos kádfürdős szeánszot, biztos lehetsz abban is, hogy éjszaka hortyogni fogsz, mint a medve – télvíz idején.

Mire jó a kádfürdő? Van még itt ez-az.

Például a könyvek! Én éppenséggel három-négy könyvet is odakészítek a kádfürdőzéshez. Egy önsegítő könyvet feltétlenül, meg mást is, aztán ebbe is, abba is beleolvasgatok. Csapongok az egyszemélyes privát luxusomban. Nem viccelek!

Egyszerűen ki kell próbálnod a kádfürdőt – ha még nem próbáltad ki ezt az életérzést.

Az igazi haladók pedig? Ők módszeresen szétcsapatják magukat.

A szívükkel kezdik a meditációt.

Ráfókuszálnak.

Aztán hagyják, hogy a szó és jelentése – a funkcióval együtt: szív – csendesen elillanjon, mintha csak egy finom illat lenne.

Dobog.

Pam-pam-pam-pam…

A szív ezt tolja, kérdés nélkül, ahogy azt kell.

Ha jól csinálod, meglepődve tapasztalod, hogy a szíved, miután lecsillapítottad az elméd, átáll egy másik, eddig ritkán tapasztalt üzemmódba, s te döbbenten hallod a saját szíved hangját.

Dobog.

Pam…………..pam…… …….pam……

Ha ide értél, csak feküdj. Csendben, a kád vízben.

Lassan lélegezz.

...ha egyáltalán kell még lélegezned, mert akár még fénnyé is válhatsz, ha nem vigyázol.

A szíved pedig egyre csak lassul, lassul, lassul…

Pam……….Pam……….

Pam…

Pa…

P…

Győry Attila