Veszteséges céget vegyenek!

A Csődkredit Kft.-re nem jellemző a vízfej. Mindössze három főállású dolgozójuk van, a titkárnőn kívül a vállalkozás léte az ipari ökológus végzettségű, érsekújvári Kelle Éva igazgató és Klein László rimaszombati jogász, konzulens szakismeretére épül. A Moszkva térnél lévő irodájában Kelle Éva tudtomra adja, konkrét üzletekről hiába kérdezem. A cégközvetítés is olyan, mint az ügyvédi titok: az ügyfél tudta nélkül róla semmit se tudjon meg a külvilág!

Hogyan jellemezné a magyar kínálatot? Milyen hibák vezetik irodájukba a magyar cégek tulajdonosait?

Számításom szerint a kétéves működésünk alatt ötven céget értékesítettünk. Ezen túl azonban nem vezetünk statisztikát, mivel nem feladatunk a múltról kérdezni az ügyfeleket. Egy cég könyv szerinti vesztesége még nem ok annak kijelentésére, vezetői hibák, a piac félreismerése miatt jutottak eladó sorba. A saját melléfogásairól senki sem beszél szívesen, mi sem kérdezzük. Bár a magyarok a nyolcvanas évek elejétől kezdhettek vállalkozni, általában érettebb az üzleti kultúrájuk, mégis makroszinten a visegrádi országok adottságai igen hasonlóak. A hirdetéseinkre jelentkezők általában egy adott helyzet megoldásához kérik segítségünket. Voltak nálunk klasszikus tőkeinjekciót keresők éppúgy, mint aki szlovákiai szakembert keresett általunk. Nem egy esetben magyar termék piaci bevezetéséhez, szabadalom alkalmazásához vonnának be a cégbe tőkéstársat. Két éve az eladó cégek többségben voltak, most érzékelhetően megnőtt a kereslet is. Ami valahol tükrözi a szlovák gazdaság fejlődését.

Miért jó ma magyar céget venni?

Vevői oldalon alapvetően két fő motivációt látok. Bármilyen jó piaci esélyekkel alakul egy vállalkozás, a bankok ódzkodnak „kezdőknek” hitelt adni. Másképpen állnak vele szóba, ha hosszabb múltat tud felmutatni. A másik körbe tartozóknak a hazai botrányok miatt nincsen bizalmuk a befektetési társaságokban, de a banki kamatnál több profitot szeretnének. Kicsit tévesen a tőkeexportról mindenkinek soknullás számok jutnak eszébe. Holott valójában már egymillió korona is jól tud dolgozni.

Aki 15 millióból kockáztat egyet, nyilván másként tárgyal, mint aki az örökségét vinné át a határon...

Tapasztaljuk, a tárgyaláson elég egyetlen ártatlan, apró gesztus és az ügyfelek leblokkolnak. Az uniós csatlakozástól én a piac kitisztulását várom. Például óhatatlanul egységesek és a mainál átláthatóbbak lesznek a gazdasági szabályzók, gördülékenyebbek lesznek a ma még igen nehézkes felszámolási eljárások. Vámhatár nélkül hétköznapivá válik a szlovákiai koronák, majd eurók magyarországi dolgoztatása.