Nem kell fogatlan óriás?

A szocializmus idején szinte minden második szlovákiai állampolgár tagja volt a szakszervezetnek. Éltek a különböző kedvezményekkel, szakszervezeti üdüléseken vettek részt. A rendszerváltás után a tagság folyamatosan csökkent, az akkori 2,4 millióról napjainkra 650 ezerre csökkent. Kérdés, a jelenlegi formában van-e egyáltalán létjogosultséga ennek a szervezetnek, képes vol-e alkalmazkodni a piacgazdaság követelményeihez. A szakszervezetek egyik legfontosabb feladata – a képviselői szerint – az úgynevezett általános egyezmény közös kidolgozása és megkötése partnereikkel, Szlovákia mindenkori kormányával és a munkáltatók szövetségével. Ez a szerződés hivatott biztosítani a szociális békét, tartalmazza az adott évre előirányzott átlagos béremelések szintjét, a munkanélküliség tervezett mértékét és mindazokat a tervezett intézkedéseket – szociális törvények, rendeletek, tervezett átalakítások a szociális szférában – melyeket az adott évre tervez a kormány, és melyekkel egyetért a másik két fél is. Ilyen egyezményt utoljára 2000-ben írtak alá, 2001. március végéig volt érvényes. Újabb egyezmény megkötésére azóta sem került sor, ezt Eugen Škultety, a Szakszervezetek Szövetsége (KOZ SR) alelnöke a 2000-es szerződés be nem tartásával magyarázza. Szerintük ugyanis a kormány több ponton nem tartotta be az említett megállapodást, melyet csak arra használt fel, hogy deklarálja: Szlovákiában megegyezés született az érintettek közt, nem kell a szociális elégedetlenség súlyosabb formáitól – munkabeszüntetés, demonstráció – tartani. Škultéty szerint a szakszervezetek kezében nincs eszköz, mellyel a kormányt a szerződés betartatására rá lehetne bírni, ezért teljesen felesleges újat aláírni. A kormány sem erőlteti új szerződés aláírását; amíg szerződés nélkül is megvan a szociális béke, addig nem kell felesleges kötelezettségeket vállalni. Az utóbbi évek megmutatták, a szakszervezetek képtelenek komolyabb megmozdulás szervezésére, tagságuk folyamatosan csökken, lassan fogatlan óriássá válnak. Az általános szerződés mellett a kollektív szerződések feltételeiben való megegyezés a másik legfontosabb feladatuk. Saját bevallásuk szerint azonban ezt a feladatot sem mindig sikerül megoldaniuk: még ha a szerződésbe bele is kerül minden követelésük, nincs rá bitztosíték, hogy azt a vállalat irányítói betartják. A szerződés betartatása itt sem problémamentes, a bíróságok lassan hozzák meg ítéleteiket, a vállalat csődje esetén gyakran nincs pénz az alkalmazottak elmaradt fizetéseinek, végkielégítésének kiegyenlítésére. (lpj)