Géprombolásért kötél járt Angliában

Az ipari forradalom a tizenkilencedik század elején már súlyos problémákat okozott Angliában: gépek kezdték felváltani az embereket, növekedett a munkanélküliség és felszöktek az árak. 1811-ben országszerte lázadások törtek ki, amelyek később luddita mozgalom néven kerültek a történelembe. Vezetőjük, egy bizonyos Ludd király, vagy Ludd vezér alakját máig homály övezi. A Ludd elnevezés egyébként egy értelmi fogyatékos férfi nevéből származik, aki néhány csúfolódó gyereket egy házba kergetett, majd rájuk zárta az ajtót. Amikor visszatért, már nem találta ott a gyerekeket, és ettől nagyon feldühödött: mérgében összetört két szövőszéket.

Az angol parlament már 1799-ben és egy évvel később elfogadott egy olyan javaslatot, amely már 2-3 ember számára is megtiltotta, hogy „tömörüljenek fizetésemelés és a munkahelyi feltételek javítása céljából”. Szakszervezeteknek, vagy bármiféle más így még a csíráját is elfojtották. Ez azonban csak olajat jelentett a tűzre. Yorkshire és Lancashire grófságokban szinte teljesen tönkretették az ipart. Más módon is kifejezték tiltakozásukat: elszabott kesztyűket, nadrágokat gyártottak a lázadozó munkások. Rombolásuk nem volt féktelen: a becsületes és az alkalmazottakkal jól bánó munkaadókat nem bántották, sőt támogatták: megtörtént, hogy egy ilyen munkaadó akár „védelmet” is élvezett. A munkaadókat ez a hozzáállás kényszerítette arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a munkásokkal. 1812-re már ígéretet kaptak a folyamatos fizetésemelésre, és arra is, hogy a munkaadók azontúl csak képzett munkásokat alkalmaznak, és nem képzetlen asszonyokat és gyermekeket, azaz olcsó munkaerőt. Cserébe a munkások az általuk gyártott termékek színvonalának növekedését ígérték. Ennek a megegyezésnek a hatását már ugyanebben az évben érezni lehetett, míg 1811 előtt szinte naprenden voltak a megmozdulások, 1812-ben már elvétve akadt egy-kettő. Ebben az is közrejátszott, hogy a parlament ebben az évben főbenjáró bűnnek kiáltotta ki a géprombolást: tehát bárkit, aki beállt a ludditákhoz, irgalmatlanul fel lehetett akasztani. Még azon az évben meggyilkoltak egy gazdag malomtulajdonost, aki állítólag utálta a munkásait: ez jó okot adott a hatóságoknak, hogy országszerte tisztogató akciókat szervezzenek: Tizenhét embert felakasztottak, sokakat örökre száműztek. Az akkor készült felmérésekből kiderül, hogy a legfiatalabb tizenöt, a legidősebb pedig hetven éves volt az elfogott ludditák, vagy szimpatizánsaik között. 1817-ben volt az utolsó lázadás és tisztogató akció Leicestershire grófságban. A ludditák ezután már csak titokban tevékenykedtek. További működésüket már nagyon nehezen lehet nyomon követni. (i-t, szge)