Megkésett és bátortalan reform

A szociális minisztérium koncepciója egyszerre négy dologgal is foglalkozik, a nyugdíjrendszer reformján kívül tartalmazza a betegbiztosítás, a munkahelyi balesetbiztosítás és a munkaügyi hozzájárulás új rendszerét – így azután összefoglaló nevére nem is nagyon lehet magyar kifejezést találni. A lényeg azonban a nyugdíjbiztosítás bevezetése, hiszen az mindenki számára világos, hogy a jelenlegi rendszer tarthatatlan. Már most is ott tartunk, hogy a Szociális Biztosító a betegsegély címén beszedett pénzt fizeti ki nyugdíj címén, amihez vidáman asszisztál minden illetékes politikus.

A megoldást a nyugdíjreformtól várjuk, amelyet a parlament várhatóan még a mostani ülésén elfogad. Ennek lényege, hogy a nyugdíjellátás helyett nyugdíjbiztosítást vezet be. Vagyis egy olyan rendszer helyett, amikor a nyugdíjat az aktív keresők befizetéséből folyósítják, lényegében mindenki a saját befizetéseit kapja majd vissza.

A hazai illetékesek annak idején azonnal közölték, ez ennyire tisztán nálunk nem megy, továbbra is szükséges a szolidaritás, vagyis az újraelosztás. Ebből végül 70 százalék lett, vagyis a befizetéseink csak 30 százalékban befolyásolják majd a nyugdíjunk nagyságát. Erre nyugodtan mondhatjuk, hogy a szociális minisztérium, majd pedig a Dzurinda-kormány a lehető „leglágyabb” modellt tette magáévá, ennél kisebb „önellátási” arány már teljesen nevetséges helyzetet eredményezett volna. Emiatt a hazai gazdasági eseményeket negyedévente minősítő gazdasági újságírók és szakértők nagy része a törvényjavaslattal kapcsolatban úgy vélekedett, hogy ez tulajdonképpen nem is tekinthető nyugdíjreformnak. Valamiféle halovány remény még a parlamentben körvonalazódik, két képviselői indítvány is megpróbál változtatni a helyzeten, egyelőre nehéz felmérni, milyen eséllyel. A Demokrata Párt szerint a befizetések 70 százaléka menne saját számlára, 30 pedig a közös alapba. Peter Tatár pedig a harminc év alattiak számára 52 százalékot javasolt, de alacsonyabb befizetési kötelezettség mellett.

A kritikusok azonban egyéb dolgokat is felrónak az új modellnek. A javaslat szerint ugyanis a nők nyugdíjkorhatára a tervezetthez képest sokkal lassabban emelkedik majd. Idén februárban a kormány megváltoztatta saját, tavaly októberi döntését, így a nők nyugdíjkorhatára csak 2019-ben éri el a férfiakét. Az is sokakat zavar, hogy a fegyveres testületek végül az első pilléren belül is kiharcolták maguknak a saját nyugdíjrendszert, így viszont nem tisztázott, hogy állásváltoztatások során miként lehet majd ugrálni a különféle rendszerek között. Az eredetileg tervezetthez képest arról, a Nyugat-Európában elterjedt lehetőségről is le kell mondanunk, hogy alacsonyabb juttatással, de korábban elmehessünk nyugdíjba.

Ennél sokkal rosszabb a helyzet a nyugdíjreform következő elemével, az ún. kapitalizációs pillérrel. Ez lenne az a rész, ahol a befizetések már valóban a saját számlánkra kerülnének. Nos, egyelőre úgy néz ki, hogy a kormány (és a szakminisztérium) az eredeti tervekkel szemben ezen a téren semmire sem lesz képes. Illetve lehet, hogy formálisan maga után hagy valamiféle, senkit semmire nem kötelező törvényjavaslatot, úgy, ahogyan azt az előző kabinet tette.