Az alacsony keresetűek nyugdíját 2006-ig a keresetüktől függően kiegészítik

Az új nyugdíjrendszer egyik legfontosabb eleme, hogy a járadék meghatározásában a legnagyobb szerepet az egyén átlagkeresete játssza, vagyis közvetve az élete során befizetett nyugdíjjárulék nagysága. Megszűnt a nyugdíjak alsó és felső határa, tehát nőttek az újonnan megítélt nyugdíjak közti különbségek, mely elsősorban az alacsony keresetű alkalmazottak számára hátrányos. A rendszer ugyanis a bruttó átlagbérnek mintegy 50 százalékában határozza meg a nyugdíjak összegét, ami a minimálbérért dolgozók esetében a háromezer koronát is alig éri el.

A nyugdíjak valorizációja

A törvényből kifolyólag minden év július 1-jétől meghatározott mértékben emelkednek a nyugdíjak. Az emelésbe nem lesz beleszólása sem a kormánynak, sem a parlamentnek, értékét szintén a jogszabály határozza meg: az úgynevezett svájci minta alapján a nyugdíjakat 50-50 százalékban az éves infláció és a nominális átlagbér-emelkedés alapján emelik. Ha például az infláció 6 százalékos lesz, a béremelkedés 8 százalékos, akkor a nyugdíjakat (6+8)/2=7 százalékkal emelik. Kivétel volt a 2004-es év, amikor a parlament úgy módosította ideiglenesen a nyugdíjtörvényt, hogy az emelés két részletben történt: februárban 4, decemberben 3,4 százalékkal emelkedtek a járadékok.

Nyugdíjkorhatár

A jogszabály a férfiak és a nők számára egységesen 62 évben szabja meg a nyugdíjkorhatárt. Az emelés azonban fokozatosan történik, a férfiak már 2007-től, a nők – gyermekeik számától függően – pedig csak 2023-tól mennek egységesen 62 éves koruktól nyugdíjba. Az 1961-nél később született nők számára már gyermekeik számától függetlenül 62 év a nyugdíjkorhatár.

Korkedvezményes nyugdíj

Az új rendszer lehetővé teszi, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt kérvényezzük a nyugdíjaztatást. Ehhez azonban két feltételt kell teljesíteni:

u legalább tíz ledolgozott év szükséges,

u a nyugdíj megállapított összege nem lehet alacsonyabb a létminimum 1,2-szeresénél, vagyis jelenleg 5496 koronánál.

A korkedvezményes nyugdíjaztatás azonban veszteséget jelent a kérvényezőnek: ugyanis a nyugdíjkorhatárig hátralévő időszak arányában csökken a nyugdíj összege. Minden harminc nap után 0,5 százalékkal. Ha valaki tehát 60 éves korában kéri korkedvezményes nyugdíjaztatását, azaz még két éve van hátra a korhatár eléréséig, az mintegy 12 százalékkal alacsonyabb nyugdíjat kap majd. Ezt a 12 százalékot akkor sem kapja vissza, ha elérte a nyugdíjkorhatárt. Nyugdíját természetesen a szabályoknak megfelelően évente valorizálják, és ha dolgozik nyugdíja mellett, akkor évente egyszer kérheti ennek hozzászámítását is a nyugdíjához.

Bizonyos munkanélküliek a nekik járó nyugdíj teljes összegét kapják korkedvezményes nyugdíjaztatásuk esetén is:

u azoknak, akik fél évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt vesztik el munkájukat és lemondanak a munkanélküli segélyről, ha kérik a korkedvezményes nyugdíjat, nem csökkentik nyugdíjuk összegét, teljesíteniük kell azt a feltételt is, hogy a legutóbbi négy évben legalább három évig rendesen fizették a társadalombiztosítási járulékot.

u azoknak sem csökken a nyugdíj összege, akik egy évvel a korhatár elérése előtt vesztik el munkájukat és kérik nyugdíjaztatásukat, ha lemondanak a munkanélküli segélyről, de csak abban az esetben, ha az utolsó hét évben folyamatosan fizették a társadalombiztosítási járulékot.

A nyugdíjak kiszámítása az új rendszerben

A nyugdíj összegét a következő képlet alapján határozzák meg:

Havi nyugdíj összege: POMB*R*ADH

POMB – átlagos személyi bérpont,

R – ledolgozott évek száma, illetve a járulékfizetés ideje években meghatározva,

ADH – aktuális nyugdíjérték – értéke minden évben a nominális bérnövekedés arányában nő, értéke 2005-ben 195,31 korona,

(a rövidítések a szlovák kifejezések kezdőbetűiből állnak, ahogyan azok a szociális biztosításról szóló törvényben szerepelnek).

Személyi bérpont – OMB

Ennek értéke azt mutatja, hogy az egyén éves bruttó keresete milyen arányban állt a mindenkori éves átlagkeresettel. A nyugdíjszámításhoz az 1994 óta eltelt időszakot veszik figyelembe, vagyis minden évhez kapcsolódóan megállapítják a személyes bérpont értékét. Ha például az egyén átlagkeresete 1996-ban havi 7000 korona, azaz éves szinten 84 ezer korona volt, ezt arányba állítják a statisztikai hivatal által kimutatott 1996-os éves átlagkeresettel, mely 97 848 korona volt. Ebben az esetben az

OMB=84 000/97848=0,86.

Átlagos személyi bérpont – POMB

Az 1994-től (indokolt esetben 1984-től) évente meghatározott személyi bérpont (OMB) átlaga. A POMB legmagasabb figyelembe vehető értéke 3, akinek fizetése alapján ennél is magasabb érték jön ki, annak is csak ezt veszik figyelembe a nyugdíja kiszámításakor. Mind az éves, mind az átlagos személyi bérpontot 4 tizedes értékre kerekítik fel.

Példa: POMB=1

Annak a 2005-ben nyugdíjjogosulttá váló egyénnek a nyugdíját, akinek éves bruttó keresete 1994-től minden évben megegyezett az országos átlagkereset értékével – a személyi bérpontja tehát minden évben 1 –, vagyis esetében a POMB=(10*1)/10=1.

Ha 18 éves korától dolgozott, azaz 42 beszámítható éve van, akkor a havi nyugdíja a képlet alapján: 1*42*195,31= 8203 korona lesz.

Korlátozás és kiegészítés az új rendszerben

Az alacsony fizetéssel rendelkezők számára hároméves átmeneti időszakot hagyott jóvá a parlament, 2004–2006 között azok a nyugdíjba vonulók, akiknek átlagkeresete alacsonyabb az országos átlagnál, kiegészítést kapnak nyugdíjukhoz. A nyugdíj az 1,0 és a POMB valós értéke közti különbség meghatározott részével nő. A növekedés 2004-ben 60 százalék, 2005-ben 40 százalék, 2006-ben 20 százalék. Az átmeneti időszak 2007-ben ér véget, de ha 2007-ig alacsony lesz a béremelkedés, a parlament meghosszabbíthatja az átmeneti időszakot.

Átmeneti időszakban redukált POMB értéket vesz figyelembe a nyugdíj kiszámításánál az átlagkeresetnél 25 százalékkal magasabb keresettel rendelkezők esetében. Esetükben az első három évben – 2004–2006-ig – redukált POMB alapján számítják ki a nyugdíj értékét. Ha az átlagos személyi bérpont 1,25-nél magasabbra jön ki, akkor az említett 3 évben a POMB 1,25 fölé eső értékének csak bizonyos százalékát veszik figyelembe. A figyelembe vehető rész értéke 2004-ben 40 százalék, 2005-ben 60 százalék, 2006-ban 80 százalék, az átmeneti időszak 2007-ben ér véget.

Hogyan emelkedik a dolgozó nyugdíjasok járadéka

A nyugdíjasok 2004 januárjától korlátozás nélkül dolgozhatnak, járadékukat a ledolgozott idő és fizetésük arányában emeli a Szociális Biztosító. Természetesen fizetniük kell a nyugdíjbiztosítást. Nyugdíjuk új összegének újraszámítását évente csak egyszer kérhetik a Szociális Biztosítótól, ennek feltétele az is, hogy a munkaviszonyuk befejeződjön. Természetesen senki sem akadályozza meg őket abban, hogy a kérvény benyújtása után újra munkába álljanak. Ha a nyugdíjaskorú személy még nem kérvényezte nyugdíját, akkor a ledolgozott év természetesen teljes egészében beszámít nyugdíjába. A dolgozó nyugdíjasokra természetesen vonatkozik a rendes éves nyugdíjemelés is.

Nyugdíjuk összegét a nyugdíjszámításhoz használt képlet alapján emelik, a különbség csak annyi, hogy a járadékuk a kiszámított összeg felével nő. Vagyis ha egy évet – a teljes 2004-es évet – dolgoztak átlagbérért, és közben a nyugdíjat is kapták, a járadékuk összegének emelését a következőképpen számítja ki a biztosító:

(POMB*ADH*R)/2=(1*195,31*1)/2=97,65 korona.

POMB=1 – mivel az átlagkeresetet kapták,

R=1 – mivel egy évig dolgoztak,

ADH=195,31 – a 2005-ös évre a parlament által meghatározott érték.

Ha a nyugdíjaskorú személy még nem kérvényezte nyugdíját, akkor a ledolgozott év természetesen teljes egészében beszámít nyugdíjába.