Teljessé vált az új nyugdíjrendszer – működik a II. pillér

2005 januárjától vált lehetővé a nyugdíj-takarékosság, vagyis gyakorlatilag ettől az időponttól választhatnak a biztosítottak az egypilléres, felosztó-kirovó és a kétpilléres, fele részben nyugdíjspóroláson alapuló nyugdíjrendszer között. Előszerződéseket ugyan már novembertől köthettek a magánnyugdíjpénztárak az ügyfeleikkel, de a szerződések csak januártól érvényesek, és a járulékot is csak januártól utalják nyugdíjszámlájukra. Az érintetteknek 2005. január 1-je és 2006. június 30-a között kell dönteniük arról, melyik rendszert, illetve melyik magánnyugdíjpénztárt választják. Aki a kétpilléres rendszer mellett dönt, az a járuléka felét – a kivetési alap 9 százalékát – a nyugdíjpénztárban vezetett számlájára kapja majd. Ľudovít Kaník szerint az új rendszerben akár a bruttó bér 53–58 százalékát is elérheti majd a nyugdíjak értéke, szemben a jelenlegi 42 százalékkal. Az egypilléres rendszerben maradók esetében ez az érték 46 százalék körüli lesz.

Kinek lesz kötelező

A jogszabály csak a 2005. január 1-je utáni pályakezdők számára határozza meg, melyik rendszert kell válsztaniuk. Ők mindenképpen a kétpilléres rendszerben kezdik fizetni a nyugdíjbiztosítást.

Az állam mint járulékfizető

Nem számíthatnak magas nyugdíjra a hosszú ideig szociális segélyen élők, mivel az állam nem fizeti majd nyugdíjbiztosításukat. A járulékfizetést az állami költségvetés csak három esetben vállalja át magára: a bruttó átlagkereset 70 százaléka alapján kiszámított biztosítási járulékot fizeti

a gyesen lévő nők helyett,

a kötelező katonai és civil szolgálatukat töltők helyett.

A magánnyugdíjpénztárak

A jogszabály egy évet hagyott a nyugdíjpénztárak megalakulására, összesen nyolc intézmény jött létre. Az állam nem korlátozza számukat, de az alapítóknak legalább 300 millió koronás, készpénzben lefizetett alaptőkével kell rendelkezniük. A pénztárak létrejöttét a pénzpiaci felügyelet (Úrad pre finančný trh – ÚFT) engedélyezte, idővel ez az engedélyezési jog átszáll a nemzeti bankra. Egy társaság nem lehet résztulajdonos sem közvetve, sem közvetlenül egynél több nyugdíjpénztárban. Egy adott nyugdíjpénztár legalább 51 százalékos tulajdonrészének a pénzpiac hazai vagy külföldi szereplőinek – azaz bankoknak, biztosítóknak, stb. – tulajdonában kell lennie. A pénztár alapítóinak igazolniuk kell az alaptőke eredetét. Valamennyi pénztárnak szerződést kell kötnie egy bankkal, mivel a befizetett összegeket tulajdonképpen a velük szerződéses viszonyban álló bankban helyezik el.

A nyugdíjalapok

Minden pénztárnak három, különböző befektetési stratégiával rendelkező nyugdíjalapot kell létrehoznia.

A progresszív alap

A befizetések 80 %-át részvényekben, 20 %-át kötvényekben és egyéb, kevésbé kockázatos befektetési formákban tarthatja. Ez az alap dolgozik a legnagyobb kockázattal, de várhatóan ez biztosítja majd a legmagasabb hozamot is. A hozam kockázata azért is magasabb, mert a pénztár csak a többi nyugdíjpénztár hasonló alapjai által biztosított hozam 50 százalékáig köteles kiegészíteni a kezelt vagyon hozamát. A biztosítottnak legkésőbb 15 évvel a nyugdíjkorhatár előtt másik, biztonságosabb alapot kell választani, a kiegyensúlyozott vagy a konzervatív alapot választhatja.

A kiegyensúlyozott alap

A befizetések 50 %-át részvényekben, 50 %-át kötvényekben és egyéb, kevésbé kockázatos befektetési formákban tarthatja. A befektetési kockázat csökken, de várhatóan a hozam is alacsonyabb lesz. A nyugdíjpénztárnak a konkurencia által működtetett hasonló alapok hozamának legalább 70 százalékát nyújtania kell, ellenkező esetben eddig a határig saját vagyonából kell kiegészítenie az alap hozamát. A biztosítottnak legkésőbb a nyugdíjkorhatár előtt 7 évvel át kell lépnie a legbiztonságosabb, a konzervatív alapba.

A konzervatív alap

A befizetések 100 %-át kötvényekben és egyéb, kevésbé kockázatos befektetési formákban kell tartania, részvényekbe már nem fektetheti. Ez a legbiztonságosabb alap, de csak az alapban lévő vagyon reálértékének megőrzését szolgálja, valós hozamot várhatóan nem fog biztosítani. A nyugdíjpénztárnak a konkurencia által működtetett hasonló alapok hozamának legalább 90 százalékát nyújtania kell, ellenkező esetben saját vagyonából kell kiegészítenie az alap hozamát eddig a határig. Ezek az intézkedések a megtakarítás értékállóságát igyekeznek biztosítani a nyugdíj előtti időszakban, mivel a részvények esetén fennállhat annak veszélye, hogy rövid távon nagyobb értékesés következik be, melynek hatását már a nyugdíjkorhatár eléréséig nem lehet kiküszöbölni.

Biztonság

A leghatékonyabb felügyeletet mindenképpen a pénzpiaci felügyelet biztosítja majd, mely on-line ellenőrzést végez, tehát percre pontos tudomása lesz a nyugdíjpénztár befektetéseiről, ellenőrizni tudja, nem szegték-e meg az egyes alapokra vonatkozó megszorításokat, illetve azt, milyen hozammal dolgozik a pénztár. A pénztár és az egyes alapok működését ellenőrzi majd a pénz kezelését végző bank, független könyvvizsgáló cégek és természetesen a nyilvánosság, mely megvonhatja bizalmát az adott pénztártól. További biztonsági garancia, hogy az alapokon elhelyezett pénz nem válik a pénztár tulajdonává, a pénzügyi felelősséget a bank viseli majd. Az állampolgárok befizetéseiért az állam is garanciát vállal, a Szociális Biztosítóban képződő tartalékalap szolgálja ezt a célt. Természetesen ezt az eshetőséget a minisztérium teljesen kizárja. Ha tehát egy nyugdíjpénztár csődbe jut, az alapokon elhelyezett pénz nem kerül veszélybe, a kezelésüket egy másik pénztár veheti át.

Milyen nyugdíjat fizet a kétpilléres rendszer

Aki a kétpilléres rendszert választja, két forrásból kapja majd a nyugdíját. A járadék egyik részét a Szociális Biztosító fizeti, a második részét pedig a magánnyugdíjpénztárban megtakarított pénzen vásárolt életjáradék teszi majd ki. A Szociális Biztosítóból származó rész nagyságát hasonlóan számoljuk ki, mint az egypilléres rendszerbe tartozók esetében – lásd nyugdíjszámítás –, csak a biztosított az így kiszámított összeg felét kapja, mivel járuléka felét a magánnyugdíjpénztárba fizette. Ezt a megtakarítást kétféleképpen lehet felhasználni:

Életjáradék:

A nyugdíjba vonuláskor a biztosított kiválaszt egy életbiztosítót, ahol a megtakarított pénzén életjáradékot vásárol.

Előnyök: a járadék összegét az átlagéletkor alapján számítja ki a biztosító, és a biztosított élete végéig jár, akkor is, ha tovább él az átlagnál.

Hátrányok: mivel az egész megtakarított összegen életjáradékot vásárol, nem marad örökölhető pénze. Hozzátartozói halála esetén csak özvegyi vagy árvasági nyugdíjat kapnak.

Programozott felhasználás

A biztosított csak a megtakarított összeg egy részén vásárol életjáradékot, a másik részével szabadon rendelkezhet. Egy összegben felveheti vagy meghatározott időnként kérheti kifizetését. Érvényes, hogy az az összeg, ami a számláján marad, örökölhető és kamatozik. Az életjáradék összege nem lehet alacsonyabb a létminimum 60 százalékánál.

Előnyök: marad a számlán örökölhető pénze, vagy a nyugdíjkor kezdetén nagyobb beruházást hajthat végre – felújíthatja házát, lakását stb.

Hátrány: az életjáradék összege alacsonyabb lesz, mintha az egész megspórolt összegen vásárolta volna.

A kétpilléres rendszer előnyei:

hosszú távon magasabb nyugdíjakat biztosít, a külföldi befektetések révén kiküszöbölheti a hazai demográfiai válság hatását,

a befizetések a biztosított vagyonát képezik, kisebb a rendszer politikai okokból történő módosításának veszélye,

mivel a befizetések a biztosított vagyonát képezik, örökölhetővé válnak;

hátrányai:

rövid távon alacsonyabb nyugdíjakat biztosít, mivel 7 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt már csak a konzervatív alapba tartozhat a biztosított, a rövid távú hasznot csökkenti az is, hogy a kezdeti években a magánnyugdíjpénztárak magasabb költségekkel számolnak,

mivel a nyugdíjszámlán lévő pénz a befektetések révén kamatozik, egyes években akár veszteség is keletkezhet, a tőkepiaci mozgások kevésbé előrejelezhetőek,

a megtakarítás érzékenyebben reagál az inflációra, egy hirtelen ugrás elértéktelenítheti a számlán lévő összeget.