Pontos diéta – az élet végéig

A betegség oka a gluténérzékenység. Előfordulásáról csak hozzávetőleges adatok állnak a hazai szakemberek rendelkezésére. Feltételezéseik szerint Szlovákiában 54 ezer embernél fordul elő lisztérzékenység.

A január végi tátrai szakmai tanácskozáson közzétett statisztikák szerint viszont csupán 3133 beteget (867 felnőttet és 2146 gyermeket) tartanak nyilván a szakorvo-sok. Aligha képzelhető el, hogy Szlovákiában 17-szer kevesebb a beteg, mint Közép-Európában hangsúlyozták többen utalva arra is, hogy a lisztérzékenységben szenvedő (főleg felnőtt) betegek jelentős hányadát nem kezelik. Nem titok, hogy a betegség örökletes: a cöliákiás betegek hozzátartozói között gyakoribb a megbetegedés, mint az átlagos népességben. A beteg szülők utódaiban a lisztérzékenység kockázati aránya 3-5 százalék, szövettani vizsgálattal a tünetmentes szülők, illetve testvérek 10-15 százalékánál is nyálkahártya-károsodás mutatható ki. A megbetegedés kialakulásában azonban az örökletes tényezők mellett a környezeti viszonyok szerepét is feltételezik.

A felszívódási zavarnak klinikai és laboratóriumi jelei vannak, ám megfelelő diétával mind a nyálkahártya-károsodás, mind a klinikai tünetek megszűnnek. Ha a glutén bekerül a szervezetbe, a tünetek ismét jelentkeznek, ezért a lisztérzékenyek életfogytiglani diétára vannak ítélve, hangzott el többek között az egyik szakorvos beszámolójában.

A lisztes táplálék fogyasztása után 3-6 hónappal, leggyakrabban 14-18 hónapos korban jelentkeznek a nehézségek. Minél tovább szopik a csecsemő, annál jobban kitolódik a betegség kialakulása. A lisztérzékenység jóval gyakoribb betegség, mint korábban gondolták. Ebben az is közrejátszik, hogy tünetei nemcsak újszülött- vagy csecsemőkorban jelenhetnek meg, hanem több évtizedes lappangás után akár idősebb korban is. Ha megvannak a lisztérzékenység örökletes feltételei, a csecsemőnek gyakran van hányigere, hasmenése, súlygyarapodása és növekedése lelassul. Vérszegénység, májgyulladás és egyéb gyomor- és bélrendszeri panaszok is társulhatnak a lisztérzékenység tüneteihez. Előfordulhat viszont, hogy a gyermekeknek nincsenek jellegzetes tüneteik, legfeljebb hasi fájdalomra, aftás szájnyálkahártya-gyulladásra vagy fekélyre, a szájzug kisebesedésére és bőrgyulladásra panaszkodnak. A fiatalkorban kezdődő lisztérzékenységre nem egyszer sömörös bőrgyulladás hívja fel a figyelmet: a könyökön, a térden, a vállon és a fejbőrön hólyagok jelennek meg, s ezt már órákkal korábban égető érzés előzi meg. A felnőttkori lisztérzékenységre elég gyakran jellemző, hogy a vas és a folsav felszívódási zavara miatt vérszegénység alakul ki, s a betegek egynegyedénél a székletben vérnyomok fedezhetők fel. Bár a lisztérzékenység ellen nincs gyógyszer, a dietetikus által ajánlott étrenddel egyszerűen kezelhető. A fő szabály, hogy a beteg nem fogyaszthat glutén tartalmú ételeket. A búza-, árpa-, rozs- és zabliszt helyett a burgonya-, rizs-, kukorica-, szója-, vagy sárgaborsó liszt ajánlott. A májkonzerv, a véres hurka, a nagyon zsíros tepertő és szalonna kivételével mindenféle húst, húskészítményt, belsőséget, tejet, tejterméket és tojást is ehet a beteg, és nem kell lemondania az édességről és a megfelelően elkészített süteményekről sem.

Tünetek:

hasmenés (elhúzódó vagy ismételten jelentkező, világos, bűzös, zsírfényű széklet)

pókhas (elsősorban a gyermekkorban kialakuló esetekre jellemző, a későbbi időszakban már nem)

étvágytalanság, hányás

fejlődésben való lemaradás (felnőttkorban ritkán következik be, akkor is lassan, évek alatt)

pszichés tünetek (a gyermek kedvetlen, nyűgös, fáradékony, kimerült, ingerlékeny, figyelmét nehéz lekötni)

felnőttkorban ez depresszió, apátia formájában nyilvánulhat meg.