Nem hiszem el, hogy terhes vagyok

Egy napon minden megváltozott körülötte. Iskolából hazamenet elgázolta egy gépkocsi. Első látásra nem is tűnt olyan szörnyűnek az eset. Igaz, a lába eltört, a koponyája megrepedt, de „ebcsont beforr” – gondolta Kati. Az volt a rosszabb, hogy a hasüregében vérömleny keletkezett, és sürgősen meg kellett műteni. A szép fiatal lány akkor még nem is fogta föl teljesen, amit a szülőknek az orvosok mondtak: mivel egyik petefészkét el kellett távolítani, nem valószínű, hogy teherbe fog esni, s ezenkívül több összenövés is keletkezett a hasüregében, ami szintén nehezíti a teherbeesést. Kati ezzel akkor nem igen foglalkozott, élte a fiatal lányok zajos életét. Diszkóba járt, flörtölt. Udvarlókból nem volt hiány. A pályaválasztáskor úgy döntött, mégsem akar színésznő lenni. A közgazdaság-tudományi egyetemre jelentkezett. Simán elvégezte.

Amikor Péterrel megismerkedett, esze ágában sem volt, hogy a balesetéről beszéljen vele. Ahogy közelebb kerültek egymáshoz, érezte, kötelessége, hogy elmondja a fiúnak, mit jósoltak neki az orvosok. A két fiatal sülve-főve együtt volt, s a szülők látták, hogy közös életre készülnek. – Sírtam, amikor Péter kijelentette, akkor sem keres más lányt, ha valóban nem lehet közös gyerekünk Megmondom őszintén, már az esküvő előtt „próbálkoztunk” a teherbeeséssel, de eredmény nélkül – mondja Kati.

A lakodalom nagyszabású volt, a hajnalig tartó mulatság után a fiatalok nászútra utaztak. Igaz, mindketten tudták, lehet, hogy soha nem lesz gyermekük, de azért reménykedtek és próbálkoztak. – Ahogy múltak a hónapok, s közeledett a házassági évfordulónk, egyre gyakrabban jutottak eszembe az orvos szavai, s én egyre jobban szuggeráltam magamnak, hogy ez nem lehet igaz, hiszen annyira szeretjük egymást – emlékezik a fiatalasszony.

Négy évet töltött együtt Kati és Péter. Lényegében mindenük megvolt. A szülők segítségével lakáshoz jutottak, lassan-lassan berendezték. Szépen, szeretetben éltek, már csak egy valami hiányzott. Hiába nyugtatta feleségét az ifjú férj: tudta, hogy nem lehet utód, így kötött házasságot. A hormonális kezelést elég nehezen viselte a fiatalaszszony.

Kati mindig a folyóiratokat böngészte, hátha talál bennük valamit bánatának orvoslására. A biorezonanciáról sokat hallott, de azt álmában sem gondolta, hogy neki is segíthet. Tudta, hogy a német csúcsminőségű gép már Szlovákiában is létezik, s azonnal kutatni kezdett utána. Kinyomozta, hogy az egyedüli műszer épp Pozsonyban működik. Bár vidéken laktak, de nem volt probléma eljutni a fővárosba. Amit lehetett, mindent felkutatott a műszerről. Amikor felkereste a műszer üzemeltetőjét, már csaknem mindent tudott arról, amitől olyan nagy segítséget várt, amiben úgy bízott. Tudta, mi vár rá: a termográf feltérképezi a szervezet blokkolt pontjait, amelyek akadályozzák a szervezet helyes működését. Azzal is tisztában volt, hogy a Bicom műszer fájdalom nélkül biorezonciás rezgéssel ezeket a blokkolt pontokat oldja fel. – Számomra ebből egyértelműen az következett, hogy ez a műszer rajtam is segíthet – tette hozzá.

– Amikor telefonon felhívott a fiatalasszony, arra gondoltam, mindent elkövetek, hogy sikerüljön teherbe esnie, de ilyen súlyos baleset után nem biztos az eredmény. Amikor felvázoltam a fiatalasszony szervezetének energiatérképét, tudtam, hogy mit kell tennem: fel kell lazítani a hegeket, az összenövéseket, egyensúlyba kell hozni a szervezet hormonszintjét, és helyre kell állítani a szervezet energiaegyensúlyát – mondta Svetlana Angelová, a Bicom üzemeltetője, majd így folytatta: Kati rendszeresen kezelést kapott, s amikor a vége felé járt, Gynex készítménnyel és Cytovital regenerációs krémmel egészítettem ki a kezelést.

– Egy reggel nem fogadott hívást mutatott a telefonom – meséli a történetet Angelová. Amikor láttam, hogy Kati keresett, természetesen azonnal felhívtam, éreztem, hogy valami történt. Annyit tudtam, már néhány napja késik a menstruációja, de mivel ez többször is előfordult, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. „Voltam az orvosnál, és a terhességi vizsgálat pozitív. Nem is akarom elhinni, hogy terhes vagyok” – kiabálta a telefonba Kati, s az utolsó szavakat már könnyeivel küszködve mondta ki. Én is vele együtt sírtam...

Már az ötödik hónapban van. A zavartalan terhesség után bízik benne, hogy néhány hét múlva a legnagyobb rendben világra hozhatja annyira várt gyermekét. (ki)