Ha segíteni nem tudunk a sérültnek, legalább ne ártsunk

A hétköznapi életben gyakran történnek kisebb-nagyobb sérülések, melyeknek a történés pillanatában nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget. Néhány hét elteltével viszont jelentkeznek a csaknem már krónikussá váló fájdalmak, mozgáskorlátozottság és különféle panaszok. Itt most nem térek ki a vágott vagy szúrt sérülésekre, inkább az ízületek kisebb bántalmairól szeretnék beszélni.

Az egyik leggyakoribb hétköznapi balesetek közé tartozik a bokaficam. Nagyon kevés ember van, aki még „nem lépett félre”, nem ficamította ki a bokáját vagy a térdét.

Ha már megtörtént a baj, fontos, hogy végtagunkat a lehető legkisebb mértékben terheljük. Ha roppanást vagy pattanást észleltünk és erős, nyilalló fájdalmat éreztünk ízületünkben, feltételezhetjük, hogy csonttörés vagy ínszakadás történt. Ilyenkor mielőbb keressük fel a szakorvosi rendelőt. Addig viszont, amíg oda eljutunk, részesítsük önmagunkat vagy a sérültet elsősegélyben. A segélynyújtás egyik alapelve: ne ártsunk többet, mint amennyit segítünk. Ha az ízület vagy végtag nagyobb mértékben deformált (dagadt és erősen fáj), várható, hogy megjelenik a véraláfutás is. Mindez annak a jele, hogy a szövetek megszakadtak, a csont megrepedt vagy eltörött. Ez viszont már nem kis sérülés, és komoly következményekkel járhat – főleg idősebb korban. Ajánlatos a fájó végtagot nyugalomba helyezni, a kart kendővel felkötni, a lábat pedig nem terhelni tovább. Lehetőleg készítsünk röntgenfelvételt a csontokról. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyors, szakszerű ellátást nem lehet semmilyen későbbi – akár komplikált – műtéttel sem helyettesíteni.

Ha nincs lehetőségünk időben orvoshoz fordulni – például a rossz időjárás miatt, a hegyekben stb – , válasszuk a fájdalomcsillapítás legegyszerűbb módszerét: rakjunk a sérült testrészre jeges borogatást vagy használjon elasztikus kötszert, amellyel megelőzhető a nagyobb vérömleny és duzzanat kialakulása. A sérült végtagot polcoljuk fel (akár kézről, akár lábról van szó), mert ha törzsünknél alacsonyabban lesz, gyorsan kialakul a duzzanat. Ilyen esetben viszont már az orvos is nezebben tudja helyretenni a kificamodott ízületet vagy az eltört csontot. Fájdalomcsillapítót – ha ismerjük a gyógyszert – adhatunk a betegnek. Semmiképpen se próbáljuk alkoholos itallal enyhíteni a fájdalmakat. Ha komolyabb sérülésről van szó, ne adjunk a betegnek nagyobb mennyiségű vizet sem, mert ha narkózisban kell helyretenni a végtagot, akkor a teli gyomor veszélyezteti az altatást. Ha személykocsival szállítjuk a sérültet, a sofőrön kívül legyen ott egy kísérő is. Ha elsősegélyt nyújtottunk, keressük fel mielőbb az orvosi rendelőt, hogy szakszerű ellátásban részesüljön a beteg.

Szívesen válaszolok a szerkesztőségbe nevemre eljuttatott levelekre.

A szerző ortopéd szakorvos