Amikor az emlő megtelik tejjel

A fejlett országokban azonban számos társadalmi eredetű tényező csökkenti az anyák szoptatási kedvét. Sok, a szakmájában érvényesülni kívánó, karrierre törő anya a szoptatás 6-12 hónapját elvesztegetett időnek tartja, más esetben a munkából való kiválás komoly anyagi veszteséget jelent a családnak, ezért napjainkban a nők nagy arányú korai munkába állása tapasztalható. Az anyaság, mint társadalmi szerep jelentősen vesztett értékéből. A szoptatás elősegíti a csecsemő kiegyensúlyozott testi, lelki fejlettségét és a különféle betegségekkel szembeni ellenálló-képességét. A féléves koráig kizárólag anyatejjel táplált és a későbbi hónapokban is szopó csecsemő egész életén át élvezi az anyatej nyújtotta előnyöket.

A tejtermelés a szülést követő 3-4. napon indul, melyet köznapi szóval tejbelövellésnek neveznek. Az emlők ekkor egy-két óra alatt megtelnek tejjel, megkeményednek, feszülnek. Hasonló elváltozás figyelhető meg a járulékos mirigyekben is. A tejtermelés beindulásának hormonális alapja van. A méhlepény leválását követően igen gyorsan csökken az agyalapi mirigy működésére negatív hatást kifejtő tüszőhormon szintje. Az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődő hormon (prolaktin) hatására megindul az emlő mirigyeiben a tejtermelés. Az első napokban a tej összetétele az előtejéhez hasonló, ezért átmeneti tejnek is nevezik. Csak kb. a 10-15. nap után nyeri el az anyatejre jellemző minőségét.

A nem szoptatott csecsemők sajnálatosan nagy arányának hátterében álló egyik tényező a szoptatás korai időszakában, különösen az első napokban végzett hozzátáplálás. A tejkiáramlás legerősebb ingere a szopás, minek során a mell kiürülésével párhuzamosan fokozódik a prolaktinelválasztás. A mell kiürülése idegi úton stimulálja az agyalapi mirigy hátsó lebenyét, ahonnan oxitocin áramlik ki. Ez elősegíti a tejmirigyjáratok kiürülését. Hatására az emlő mirigyei körül elhelyezkedő izomsejtek összehúzódnak, miáltal az anyatej a bimbó mögötti gyűjtőcsatornákba jut, ahonnan a csecsemő könnyűszerrel ki tudja szívni. A mell rendszeres kiürülésének hiányában csökken a prolaktin- és a tejelválasztás, ami egy ördögi kört okoz. Az egyre nehézkesebb szoptatás miatt a csecsemő egyre több tápszert kap, mely egyrészt rontja a csecsemő szopási kedvét, másrészt csökkenti a tejelválasztást. A szoptatás ily módon történő meghiúsulása néhány egyszerű szabály megtartásával megelőzhető. Elsősorban el kell oszlatni a szoptatással kapcsolatos tévhiteket. Minden egészséges anya képes a csecsemője számára szükséges mennyiségű tej elválasztására!

A szoptatás háttérbe szorulásáért kimondva, kimondatlanul gyakran az anyáék hiúsága, melleik feszességének, alakjának elvesztésétől való félelem is felelős. A mellek mérete nem áll összefüggésben a szoptatásra való képességgel. Az emlő mirigyállományának mennyisége közel sem mutat akkora egyéni különbséget, mint az emlőn belüli zsírszövet nagysága. A szoptatás során a mirigyállomány kiterjedése miatt a mellek mérete megnő. Tekintettel arra, hogy a melleken belül izomzat nincs, azok alakjáért, tartásáért a kötőszöveti rostok felelősek. A megnövekedett méret miatt kétségtelenül nagyobb megterhelés hárul ezekre, emiatt nagyon fontos a megfelelő felfüggesztést biztosító, se túl szoros, se túl laza melltartó viselése. A szoptatással kapcsolatban gyakran merül a mell tónusának csökkenésétől és a mell elformátlanodásától való félelem. Ha az anya a terhesség végén és a szoptatás időszaka alatt megfelelő melltartót hord, ez az aggodalom jórészt alaptalan. A szoptatás kiváltotta prolaktinelválasztás elősegíti a mell szülés előtti tónusának viszszanyerését. Megfelelően összeállított étrend mellett a szoptató anyának az elhízástól sem kell tartania, sőt a szoptatás elősegítheti a terhesség előtti testsúly mihamarabbi visszanyerését. (g-g)