Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy a „dolgos” hétköznapjaimat, sőt még „békés” ünnepnapjaimat is megzavarja valamilyen betegség. Nincs ebben semmi természetellenes, hiszen az évek haladtával egyre több szervemben jelentkeznek a kopás jelei. „Kit anya szült, az...” mind elkopik egyszer, fejezem be József Attila verssorát. Ő sajnos meghalt, még mielőtt még elkopott volna.

2020 márciusában, nagyjából három héttel a választások után Štefan Hríb meghívott a Pod lampou nevezetű műsorába, hogy közösen elemezzük a kialakult helyzetet.

Az utóbbi évek (évtizedek) eseményei hatására újra elkezdődtek a viták a személyiség szerepéről a modern társadalomban. Egy kollégám szerint felesleges a vita, mert a modern társadalomban a személyiség lehetőségei a minimumra fognak csökkenni. Régen elmúlt az az idő, amikor még hősökre volt szükség, mondta. A „hős” mára elavult fogalom lett.

Elment a varázsló.

Megnéztem az Amerikai Űrkutatási Ügynökség (NASA) kisfilmjét a Mars-jármű megépítéséről és felhasználásáról. Első reakcióm a csodálattal vegyes borzongás volt.

Navracsics Tiborról még ellenfelei is elismerik, hogy 2010 és 2014 között ő volt a Fidesz-kormány egyik legfelkészültebb minisztere. Politikusi pályafutása előtt jogot tanított az ELTÉ-n, aztán képviselő, majd Fidesz-frakció-vezető lett.

Nagytakarítás volt a pincében. Az unokák megunt játékait egy kék műanyag zsákba raktuk, a kinőtt ruhák egy másik zsákba kerültek. További zsákok teltek meg régi edényekkel, szakadt cipőkkel, kopott tankönyvekkel, öreg füzetekkel, ajándéktárgyakkal, alig használt vázákkal és cserepekkel.

Zászlós Gábor Magyar választási blokkot című vitaindító írása, melyben a szlovákiai magyar parlamenti képviselet jövőjéről értekezik, április 7-én jelent meg. A vitában azóta Mózes Szabolcs, Tokár Géza, Mészáros András és Petőcz Kálmán szólalt meg. Most Hunčík Péter hozzászólását közöljük.

Egy dolgot fontos tisztázni: Erdogan nem a barátunk.

Nemrég betértem egy kávéra egy szerdahelyi kávéházba. A bejárat mellett, a falon feltűnt egy emléklap. Szlovák és magyar nyelven adja az emberek tudtára, hogy 1999-ben ezen a helyen gyilkoltak meg tíz dunaszerdahelyi polgárt. A zárómondat így szól: Tisztelet emléküknek.