Mélyrepülés

Telefonált Münchenből az unokaöcsém. Azt mondja, hogy Németországban szinte kaotikus a helyzet. Az ugyan igaz, hogy a német polgárok negyven százaléka még mindig támogatja az évek óta regnáló Angela Merkelt, ám az utóbbi hetekben egyre erősebben és durvábban hallatszanak a bevándorlást ellenző politikusok vádjai.

Az még a külső szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy itt nemcsak a menekültek ügyéről van szó, hanem kegyetlen hatalmi játszma folyik. Azt viszont nem minden ember érti meg, hogy ez a harc nem csak Németország jövőjéért folyik. Nyolcszáz kilométeres távolságból gyakran mondogatunk olyan „csacskaságokat”, hogy semmi közünk az egészhez, mert ez német belügy. Hát nem az! Ugyanis még a politika iránt közömbös embernek istudnia kell, hogy Merkel bukásával az egész EU-s gépezet komoly károkat szenved.

Németország az unió motorja, és ha a germán „masina” nem húz tovább, akkor a mi (szlovák, magyar stb.) társadalmaink is halálos sebet kapnak.

Merkelnek Németországon kívül Szlovákiában és Magyarországon is sok ellensége van. Ám azt senki se feledje, hogy a német káosz nálunk is komoly problémákat okozhat, hiszen pár héten belül a Volkswagen, a Mercedes és az Audi gyáraiban dolgozó polgáraink tízezrei maradnának munka nélkül. Merkel asszonynak a belpolitikai harc közben „kifelé” is figyelnie kell. Most például az EU-t zsaroló török elnökkel kénytelen tárgyalni, mert Erdogan lépten-nyomon azzal fenyegetőzik, hogy „Európára ereszti” a török menekülttáborokban rostokoló mintegy kétmillió menekültet.

Épp ezért lenne fontos tisztázni, hogy Erdogan nem a barátunk, hanem az egyik legveszélyesebb ellenfelünk. Ezért is megdöbbentő, hogy a török elnök a német látogatás után egyenesen Budapestre utazik, ahol tárt karokkal várják és régi, megbízható barátként fogadják. Erdogan török emlékhelyeken koszorúz és „előadást” tart a magyar politikusoknak az illiberális demokráciáról.

Törökországban már több mint két esztendeje folynak a letartóztatások és folyik a demokratikus intézmények leépítése. A rezsim saját hatalmának megtartása érdekében újságírókat és értelmiségieket zár börtönbe. Törökországban a harc a demokrácia hívei és ellenfelei között folyik.

A magyar kormány ezzel a látogatással azt az üzenetet küldi Európának, hogy fütyül a demokratikus tradíciókra, és az európai normákra. Orbán Viktor a hatalom megőrzése érdekében még a régi ellenségeivel is képes kibékülni (néhány évvel ezelőtt Putyin is koszorúzott Budapesten).

Nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy a demokrácia bástyájának tartott Európában hogyan fordulhat elő olyan helyzet, hogy a demokrácia értékeit védelmező politikus (Merkel) egyre veszít a népszerűségéből, míg a demokrácia ellenségeinek (Erdogan, Putyin és Orbán Viktor) támogatottsága napról napra növekszik.

Az egyik magyarázat az, hogy az emberiség szerte a világban egyre butul. Az emberek utálják a bonyolult és a szakszerű fejtegetéseket. Olvasni és gondolkozni nem akarnak, és a felelősségetsem vállalják semmiért.Cselekvés helyett behódolni és megfelelni akarnak. A pattogó vezényszavakat és a párszavas magyarázatokat szeretik (lásd Trump Twitter-üzeneteit). Nem pontos elemzésekre, hanem keménykezű vezetőkre vágynak, akik határozottan és egyértelműen beszélnek. Ez fekete, az meg fehér. Ezek vagyunk mi, a Jók, azok meg ők, a Rosszak.

Nos, a demokratikus rendszerek ezeknél a leegyszerűsített, autokratikus szerkezeteknél valóban bonyolultabb alakzatok. Ám azt se feledjük, hogy az autokratikus rendszerek a történelem során már sokszor átcsúsztak fasiszta képződményekbe